A kísérlet

Gyakran elhangzó érv az ökológiai kis és közepes gazdaságokból származó élelmiszerekkel szemben, hogy túlságosan, megfizethetetlenül drágák. Tény, hogy ezek magasabb áron érhetőek el, mint a konvencionális, nagyüzemi mezőgazdaságból származó társaik, de vajon pontosan, számszerűsítve mit is jelent mindez? Nos, rászántunk egy hónapot, és kipróbáltuk, feljegyeztük, kiszámoltuk.

Bár ez nekünk nem volt túlságosan nagy vállalás, mert amúgy is nagyon nagy részben biopiacról, kis- és közepes méretű gazdaságokból származó termékeket fogyasztunk, abból főzünk és legtöbbször saját magunknak készítjük az ételt, ritkán eszünk étteremben, és ritkán veszünk fő étkezésekhez kész ételeket. Annyival kellett csupán kiegészíteni ezt a kisérlet kedvéért, hogy megszámoljuk, hogy 1 hónap alatt, ketten pontosan hány fő étkezést (reggelit, ebédet és vacsorát) főzünk saját magunknak ezekból az organikus alapanyagokból, szigorúan odafigyeljünk, hogy tényleg minden alapanyag biogazdálkodásból származzon, és pontosan vezessük, hogy mire mennyit költünk. Mi sem tudtuk a végeredményt előre, hiszen sosem vezettük ilyen precízen a költéseinket, és nem számoltuk a belőlük fedezett étkezéseinket.

Az eredmények

Egy hónap alatt ketten 55 reggelit, 51 ebédet és 57 vacsorát készítettünk és fogyasztottunk el (amelyek organikus alapanyagokból készültek), ami összesen 163 étkezés. Ez idő alatt húsra, tejtermékre, zsírra, tojásra 88.050 Ft-ot, míg zöldségekre és gyümölcsökre 30.120 Ft-ot, vagyis összesen 118.170 Ft-ot költöttünk. A kettő hányadosából adódó, 1 étkezésre szánt átlagos összeg majdnem pontosan 725 Ft volt.

Ez egy átlagos érték, valószínűleg az ebédekre mennyiségüknél és összetételüknél fogva többet költüttünk, mint a másik két fő étkezésre. A eloszlást úgy tippelném, hogy az ebédek lehettek 1000 Ft, a reggelik és vacsorák pedig 600 Ft körüliek. Ízlelgessük, viszonyítgassuk ezeket a számokat egy kicsit. Nekem az 1000 Ft-os ebédárról a "legoccóbb", legrosszabb alapanyagokból dolgozó kínai éttermek jutnak eszembe. Nem hiszem, hogy sok helyen meg lehet ebédelni ennyi pénzért ma Budapesten. A 600 Ft-ból pedig a legolcsóbb, vacak péksütikből is kb. 2-3 darabra futja, ami talán egy átlagos reggeli, gyors kajálásnak a mennyisége.

Amit nem vettünk számításba:

• az ételek elkészítéséhez használt fűszereket, mert egyrészt a kisérlet egy hónapja alatt nem kellett újat venni ezekből, másrészt olyan kis mennyiségek (pl. 3 csipet só, egy kávéskanál bors, stb.) kellettek az ételekhez, hogy ezek árát elhanyagolhatónak ítéltük
• a fő étkezések között fogyasztott italokat, gyümölcsöket, esetleg édességeket, hiszen mi kifejezetten arra voltunk kíváncsiak, hogy a fő étkezésekre mennyit költünk. Továbbá ezek a kisebb, napi fogyasztások nem képezik jelentős részét a táplálkozásunknak, nagy részük akár el is hagyható.

Mi főztünk

Természetesen hozzá kell tenni ezekhez az eredményekhez azt az anyagi szempontból jelentős körülményt, hogy mi magunknak főztünk, és nem készen vásárolt, vagy éttermekben felszolgált ételeket fogyasztottunk. Utóbbiak árában ugyanis a szolgáltatás ára jelentős részt képvisel. Szóval ha valaki konvencionális mezőgazdaságból származó alapanyagokból főz saját magának, az még ennél is jóval kevesebb pénzből kijöhet.

A főzés kapcsán továbbá felmerülhet valakiben, hogy igen-igen, de ezzel sok időt "veszít" az ember, így ezt is bele kell kalkulálni ebbe a történetbe. Ezzel kapcsolatban egyrészt azt gondolom, hogy a ételkészítést kissé természetellenes, vagy legalábbis számomra furcsa "időveszteségnek" tekinteni. Számomra ez sokkal inkább természetes része, rituáléja az életnek, ami sok jó érzést ad az embernek a mellett, hogy így tudja biztosítani magának, hogy a megfelelő alapanyagokból és a megfelelő módon elkészített ételeket fogyaszthassa. Így ezt nem tartom egy kiiktatandó időtöltésnek. Persze lehet másként gondolni/érezni, ez némileg szubjektív. Időfelhasználás tekintetében nálunk ez nagyjából úgy szokott lenni, hogy átlagosan heti 3 alkalommal sütünk/főzünk nagyobb adagokat (kb. 1,5-2 óra), ami így egész hétre kitart. Ehhez társulnak még kisebb "kaja-összedobások" reggeli illetve vacsora végett, amik nem tartanak tovább 15-20 percnél. Napi egyet lehet számolni ezekből. Szóval heti szinten kb. 7 órát töltünk a konyhában, ami fejenként kevesebbet jelent, mert nem mindig együtt csináljuk. Szóval per fő, kb. 5 óra lehet ez a mennyiség egy héten.

Konklúziók

Majdnem teljes egy hónap alatt kb. 120.000 Ft-ból kihoztuk kettőnk fő étkezéseit. Egy átlagos, 30 napos hónapra számolva ez 130.000 Ft. Két, jövedelemmel rendelkező emberre számolva ez azt jelenti, hogy (adókedvezmények nélküli) minimálbér esetében a fizetésük kb. 66%-át, (szintén adókedvezmények nélküli) "szakképzett minimálbér" esetén kb. 50%-át, a 2019. január és április között számolt átlagos magyar nettó bér (237.300 Ft) esetén pedig 27%-át költenék egészséges, etikus, a nagyüzeminél kevésbé környezetterhelő, és a tőkekoncentrációt visszaszorító forrásból származó élelmiszerre. Az utóbbi érték egyébként csalóka, hiszen az átlagbér nem azt jelenti, hogy az emberek fele ténylegesen keres is ennyit. Ezt a bérek mediánja fejezi ki, ami Magyarországon az átlag bér kb. 73%-a (173.229 Ft), aminek pedig 38%-át kellene bioélelmiszerre fordítani. Egy 2-3 gyermekes család esetén ezek a százalékértékek ráadásul nagyjából kétszereződnek.

A fentieket annyiban festenek a valóságnál rosszabb képet az anyagi lehetőségekről, hogy a családi adókedvezmények és a szociális juttatások (pl.: családi pótlék) nincsenek beleszámolva, továbbá mivel meglehetősen gyakori hazánkban a "nem hivatalos", "zsebbe kapott" jövedelem, ezért a tényleges fizetések némileg magasabbak lehetnek (ez utóbbi mértékét nehéz megbecsülni).

Látható, hogy ténylegesen minimálbért, vagy "szakképzett minimálbért" kereső, 2-3 gyerekes szülők esetében gyakorlatilag lehetetlen az általunk vásárolt bioélelmiszerekkel ellátni a családot. Hogy ez reálisan beleférjen, ahhoz az átlagbér fölötti jövedelemmel kell rendelkezni. Gyermekeket nem nevelő, medián, vagy átlagbért kereső emberek esetében ez már nem irreális, bár azért nem is tűnik egyszerűnek. Az átlagbér fölötti jövedelemmel rendelkező, de gyermeket nem nevelő, vagy az átlagbér másfél-kétszeresét kereső, gyermekes családok esetén viszont mindez már reális opció, és tulajdonképpen döntés kérdése, hogy hajlandóak-e a fizetésük kisebb részét rászánni arra, hogy megfizessék az élelmiszerek valódi árát, elérve ezzel a fent felsorolt előnyöket, illetve hajlandó-e a konyhában eltölteni heti 5 órát, hogy mindezt megvalósítsák. Ez számukra egyáltalán nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak. Ez esetben inkább az tűnik irreálisnak, ha valaki azt várja, hogy a fizetésének 10%-a elegendő legyen a megfelelő forrásból származó, egészséges élelmiszereknek a beszerzésére.

Hozzáteszem, hogy ha valaki a fenti költségeket túl magasnak tartja (anyagi lehetőségeihez mérten jogosan, vagy nem jogosan), akkor jelentősen csökkentheti ezeket úgy is, hogy továbbra sem a nagyüzemi mezőgazdaság termékeit választja. A közösség által támogatott mezőgazdaságból (CSA-rendszerek, "zöldségkosár" rendszerek) származó termékek is rendelkeznek a fenti kedvező tulajdonságokkal, és jelentősen olcsóbbak lehetnek a budapesti biopiacoknál. Kistermelői, bio-hoz közel álló vagy "minősítetlen" biotermekek is elérhetőek jóval alacsonyabb áron.

*Képek forrásai: 12.kerulet.ittlakunk.hu, lokal.hu