B-történetek
https://btortenetek.blog.hu/atom
blfr3@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2022/10/05/nem_vagyok_okofasiszta_de_a_nepesseg_igenis_szamit
Nem vagyok ökofasiszta, de a népesség igenis számít
2022-10-05T23:52:04+02:00
2022-10-05T23:52:04+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">A Mércén a közelmúltban megjelent, (saját bevallása szerint) ökofasisztákról szóló <a href="https://merce.hu/2022/09/07/hogyan-mentenek-meg-toled-az-okofasisztak-a-civilizaciot/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">írás</a> feltételezhető jószándéka ellenére, egymáshoz nem kapcsolódó jelenségek összemosásával, létező és releváns összefüggések tagadásával, logikai bukfencekkel és ezekből fakadó téves következtetésekkel véleményem szerint nem jó irányba tereli az ökológiai válságról folyó diskurzust. A publicisztikára vonatkozó részletes kritikám következik.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>A bevándorlástól a náci ideológiáig a népesedés kapcsán</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">Az írás egyik fő vonulata és egyben lényeges tévedése, hogy összemossa a népességrobbanás (az emberi populáció szédítő ütemű növekedése) és az ökológiai válság közötti összefüggést a bevándorlás-problematika, a rasszizmus, sőt a náci ideológia kérdéseivel. Valószínűleg létezik az a nagyon szűk szubkultúra, ahol a kettő összeér, viszont az utóbbiak tipikusan egész más tőről fakadnak, mint az előbbi. A bevándorlás (egyébként valós és nem elhanyagolható mértékű) problémájával foglalkozók, a rasszisták, és a náci ideológiát magukénak vallók (ezek persze más-más csoportok, bizonyos átfedésekkel) kultúrák találkozásáról, összeütközéséről, szélsőséges esetben civilizációk harcáról beszélnek, erre fűzik fel álláspontjukat, ideológiájukat, és legfeljebb marginálisan foglalkoznak az ökológiai válság kérdéseivel. A "nagy népességcsereként" hivatkozott elmélet vallói sem a természeti rendszer felborulását vizionáljak a bevándorlás kapcsán, hanem a kultúránk eltiprását, ahogy Orbán Viktor sem arról elmélkedett Tusványoson, hogy mi a népesség szerepe az ökológiai válságban, hanem arról, hogy mi lesz az európai "fajjal" (értsd jóhiszeműen: kultúrával), illetve a magyarsággal, ha sok százezer, vagy millió iszlám vallású ember érkezik a kontinensre. (Sőt, a magyar miniszterelnök azt is találta mondani egy rádióinterjú alkalmával, hogy "megdöbbentő számára, hogy egyesek szembeállítják a gyermekszületést a környezetvédelemmel". Mintha annak, hogy hányan élünk ezen a bolygón, semmi köze nem lenne ahhoz, hogy mi történik az ökoszisztémával.) Mindez az összemosás azért visz borzasztóan félre, mert azokat, akik jogosan (lásd alább) aggódnak a népesség alakulása miatt a környezeti problémák kapcsán, automatikusan olyan, több szempontból elítélhető csoportokba tartozónak sejteti, amikhez egyébként jó eséllyel semmi közük nincsen. Másként fogalmazva: nyugodtan lehet aggódni a népesedési tendenciák miatt a nélkül, hogy valaki a bevándorlókat vagy a bevándorlást okolná a természetpusztításért, hogy rasszista lenne, esetleg náci ideológiát vallana magáénak.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>A népesedés szerepéről</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">A cikk szerzője elköveti azokat a tipikus logikai/gondolati hibákat, amelyek rendre előkerülnek, amikor a népesség szerepét próbáljuk értelmezni az ökológiai válsággal kapcsolatban (ami ugye nem azonosan egyenlő a klímaváltozással, hiszen ez utóbbi csupán egy eleme az előbbinek, ami ezen kívül magában foglal számos más problémát is a bidiverzitás csökkenésétől kezdve a különböző típusú szennyezéseken át az élőhelyek drasztikus átalakításáig).</p>
<p style="text-align: justify;">Hogy a népesedést, mint tényezőt korrekt módon be tudjuk illeszteni a környezeti válsággal kapcsolatos gondolati struktúránkba, érdemes a humánökológia tudományát segítségül hívni, illetve annak egyik legalapvetőbb összefüggését, az ún. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/I_%3D_PAT" target="_blank" rel="noopener noreferrer">IPAT-formulát</a>. Ez a formula hivatott azonosítani az emberiség bolygóra nehezedő környezetterhelésének fő tényezőit, illetve leírni azok egymáshoz való viszonyát, összefüggését. I = P x A x T, ami kifejtve és magyarra fordítva (valamint kissé leegyszerűsítve) annyit jelent, hogy az emberiség összes környezetterhelése (Impact) megegyezik a lélekszám (Population), a fejenkénti fogyasztás (Affluence) és az egységnyi fogyasztásra eső környezetterhelés (egyszerűbben fogalmazva a "technológiai" tényező, vagyis T, mint "Technology") szorzatával.</p>
<p style="text-align: justify;">Ebből az alapvető és könnyen belátható összefüggésből sokminden következik, ami egyúttal egy halom kérdést és állítást érvénytelenít, valamint tisztáz, ami a kritizált írásban megjelenik. Például "túlnépesedésről" önmagában ugyanúgy nem lehet beszélni, mint "túlfogyasztásról", hiszen ezek, mint tényezők, mindig együtt hatva (a képletben összeszorozva) befolyásolják a környezetterhelés mértékét, egyik sem önmagában. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy mindkét tényező jelentősen hozzájárul a végeredményhez, vagyis nagyon is számítanak, egyik sem elhanyagolható (szóval komolyan venni őket nem "mítosz"). Ha adott technológia és fejenkénti fogyasztás mellett a népesség kétszeresére nő, akkor a teljes környezetterhelés is duplázódik, ha pedig hétszeresére, akkor hétszereződik. Ugyanez igaz a fejenkénti fogyasztásra a technológia és a népesség lefixálása mellett. A valóságban persze a tényezők egyike sem fix, mindegyik folyamatosan változik, és egymásra is hatnak, de ettől még az összefüggés fennáll.</p>
<p style="text-align: justify;">Mi következik még a fenti formulából? Például az, hogy fölösleges és félrevezető olyan mondatokkal dobálózni, hogy "a fogyasztással van a baj", vagy hogy a "népesség a probléma", hiszen ezek (ahogy már írtam) mindig együtt számítanak. Túl lehet terhelni, el lehet pusztítani az ökológiai rendszert sokféle kombinációban: alacsony népesség mellett, hatalmas fejenkénti fogyasztással; magas népesség mellett alacsony fogyasztással, de pazarló technológiákkal; magas népesség és magas fejenkénti fogyasztás mellett még szuperhatékony technológiák használatával is; és még sorolhatnám.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Malthus tévedése</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">Thomas Malthus a hivatkozott tanulmányában tudtommal egyáltalán nem beszélt "bizonyos társadalmi csoportok terjeszkedéséről". Elemzése az akkoriban tapasztalható népesedései és élelemtermelési tendenciákat alapul véve arra a következtetésre jutott, hogy mivel az előbb nagyobb ütemben növekszik, mint az utóbbi, ezért hamarosan nem fogják tudni ellátni az emberiséget megfelelő mennyiségű élelemmel, vagyis súlyos éhínség fenyeget a nem túl távoli jövőben. Egyszerűen meghosszabbította a korabeli tendenciákat és levont bizonyos következtetéseket</p>
<p style="text-align: justify;">Tévedése abban állt, hogy nem számolt például a 20. század fosszilis energiára, nagymértékű gépesítésre, kémiai növényvédelemre és műtrágyákra alapozott mezőgazdaságával (az ún. "zöld forradalommal"), amely akkor még elképzelhetetlen hozamnövekedéseket eredményezett. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a népességnövekedés (amelynek üteme a Malthus-jóslat szerint alakult sokáig) által is okozott problémákat teljes egészében megoldottuk volna. Az éhezést sikerült viszonylag alacsony szinten tartanunk, de ennek komoly ára volt az ökológiai rendszer szempontjából. A modern mezőgazdaság pusztító hatása az ökoszisztémára a természetes élőhelyek átalakítása, a talaj kizsigerelése, a vizek elszennyezése, az üvegházhatás gázok kibocsátása és még sok más "fejlemény" révén minden korábbinál nagyobb méreteket öltött és ölt a mai napig. Szóval a totálisan leamortizálódó természeti rendszereket (és az aggódó szemüket ezeken tartókat) kevéssé vigasztalja, hogy a lassan 8 milliárdos globális népességből "csupán" néhány százmillióan éheznek. Hogy közben igaz-e, hogy "az emberiség nagy része sokkal jobban is él", az pedig egy külön vitát érdemelne, ugyanis az ennek mérésére rendszeresített mérőszámok (pl.: GDP) számomra nem igazán meggyőzőek</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Szegények VS. gazdagok országok: ki a felelős?</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">A humánökológia fenti alapösszefüggése arra is alkalmas, hogy a segítségével felülbíráljuk azt a gondolkodásbéli hajlamunkat, miszerint minden probléma hátterében egy darab végső okot akarunk találni. Ez egy praktikusan sok esetben hasznos gondolkodási séma, viszont komplex rendszerek megértésében (márpedig az ökológiai válság ilyen) éppenhogy akadályoz bennünket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy itt a jelenségeknek tipikusan számos oka van egyidejűleg. Persze a tényezőket lehet és kell is súlyozni (az észszerűség keretein belül), de azok egyikének vagy másikának szerepét eltagadni hibás következtetésekhez vezet.</p>
<p style="text-align: justify;">Sok ember, kis fejenkénti fogyasztással ugyanúgy lehet drasztikus hatással az élővilág emberen kívüli részére, mint viszonylag kevés ember extrém nagy fejenkénti fogyasztással. Nem kell tehát egyet választani a népesedés és a fejenkénti fogyasztás tényezői közül: mindkettő hat. Azt a tipikus szembeállítást (és a belőle fakadó végtelen, meddő vitákat), hogy vajon a magas fejenkénti fogyasztással bíró országok (pl.: USA) vagy az alacsony fejenkénti fogyasztású, de jelentősen népesebb, illetve sűrűbb népességű országok (pl.: India) felelősek nagyobb mértékben az ökológiai problémákért, egy (a mainstream-hez képest) alternatív megközelítés mentén lehet feloldani.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez az alternatív megközelítés abból indul ki, hogy meg lehet becsülni, hogy egy ország határain belül egy bizonyos idő alatt mennyi természeti erőforrás áll rendelkezésre megújuló módon (ezt hívjuk biokapacitásnak), amit össze lehet vetni az adott ország lakói által ugyanezen idő alatt elfogyasztott erőforrásokkal (az adott társadalom teljes ökológiai lábnyomával). A kettő aránya mutatja, hogy a fenntartható szinten belül, vagy kívül van-e az adott ország, illetve hogy mennyivel. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy összhangban van az IPAT-formulával olyan értelemben, hogy az abban szereplő mindhárom fő tényezőt figyelembe véve von mérleget. Vagyis implicit módon (nagyon helyesen) nem csupán a fejenkénti fogyasztás mértékét, hanem pl. a gyermekvállalást is döntésnek ismeri el, hiszen végülis mindkettő az adott társadalmon, annak tagjain múlik, és mindkettő befolyásolja a végeredményt, vagyis a környezetterhelés mértékét.</p>
<p style="text-align: justify;">Ezen biokapacitás-alapú becslésekre találunk nyilvános <a href="https://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">adatokat</a>, amikben meglepő eredményekre bukkanhatunk. Például 2018-as (az elérhető legfrissebb) adatok szerint Sri Lanka és Magyarország összehasonlításában a következőket látjuk: Sri Lanka több, mint 3-szoros népsűrűség, de kevesebb, mint feleakkora fejenkénti ökolábnyom mellett körülbelül ugyanolyan mértékben fogyasztja túl a saját határain belül rendelkezésre álló erőforrásokat, mint hazánk. India a meglehetősen alacsony fejenkénti ökolábnyom mellett is túlhasználja az erőforrásait, szemben Svédországgal, amely annak ellenére sem, hogy a fejenkénti ökológiai lábnyom az esetében több, mint 5-szöröse az indiainak. India népsűrűsége ugyanis több, mint 18-szor (!) nagyobb, mint Svédországé.</p>
<p style="text-align: justify;">Megjegyzem, hogy ez a megközelítés azzal együtt érvényes és logikus, hogy egy adott ország állampolgárai nyilvánvalóan nem csupán a saját országuk határain belül található erőforrásokat használják fel. Egy végletesen összefonódó globális gazdasági rendszerben az országok lakói tipikusan számos más ország nyersanyagait, energiaforrásait felhasználják, ami fordítva is igaz: minden ország erőforrásaiból mások is használnak, nem csak az adott ország lakossága. Az adott országra vonatkozó biokapacitás csupán a viszonyítási alapot szolgáltatja.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Fogyasztók/emberek VS. nagytőke: ki a felelős?</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">De a felelősség egyoldalú megállapítására tett törekvés nem csupán a(z anyagi értelemben) szegény és gazdag országok relációjában vezet hamis dilemmához, hanem az emberek/fogyasztók és a nagytőke viszonylatában is. Ugyanis hiába mond valaki akár megalapozott számokat arról, hogy egy-egy multicég közvetlenül mekkora kibocsátást/szennyezést generál, teljesen mesterséges és félrevezető egy ilyen gazdasági szereplőt kiragadni abból az összefüggésrendszerből (értsd: piacgazdaság), ahol működik, és aminek a fogyasztók ugyanolyan részei és működtetői, mint ő maga. Könnyen belátható, hogy egyik termelő gazdasági szereplő sem passzióból, vagy önmagának állít elő termékeket (sőt, állítja elő ezeket úgy, ahogy), hanem azért teszi mindezt, mert van, aki azt a terméket megvásárolja. Persze árnyalja a képet az igények mesterséges gerjesztése (ami szintén alapvető jellemzője a piacgazdaságnak), de akárhogy nézzük, a fogyasztó döntései nélkül mégsem jön létre az a termelés, ami a szennyezést is okozza. Jogos tehát az egész problémát a termelő szereplőnek a nyakába varrni? Nyilvánvalóan nem. A fogyasztókat persze manipulálják a reklámok, de általában nem kényszeríti őket senki egy adott termék megvásárlására, hanem önszántukból teszik ezt.</p>
<p style="text-align: justify;">Vegyük példának az autózást, és az ahhoz kapcsolódó üzemanyagfogyasztást (tekintsük most csak a robbanómotoros autókat). Globálisan több milliárd ember használ személyautót. Ők ezeket megvásárolták, és használják is, továbbá nagyon nagy részük úgy gondolja, hogy erre neki nagy szüksége van, nem szeretne nélküle élni. Az autózáshoz pedig üzemanyag kell, több milliárd autóhoz pedig nagyon-nagyon sok üzemanyag. Na most ezen példa mentén, ha ragaszkodunk a olajcégek kizárólagos, vagy legalábbis döntő felelősségéhez (amit a kritizált cikk sugall), hogyan képzeljük el a kívánt irányú változást? Ezeket az autókat nem lehet kőolaj nélkül működtetni. Akármilyen cég, akármilyen etikus módon termeli ki azt a kőolajat, az az autókban elégetve üvegházhatású gázokat fog a légkörbe juttatni. Hogy tud tehát önmagában egy olajcég klímatudatosan működni ebben a helyzetben? Nyilván van egy csomó példa, hogy ezek a cégek hogyan élnek vissza a pozíciójukkal, de ez csak minimálisan érinti a a folyamat lényegét. A fogyasztók azokba az autókba üzemanyagot akarnak. Azt pedig nem feltételezhetjük reálisan, hogy azt senki nem fogja kitermelni ekkora keresleti nyomás mellett, ha amúgy a föld alatt rendelkezésre áll.</p>
<p style="text-align: justify;">A fogyasztók és a nagytőke felelősségét tehát kár ilyen módon szembeállítani, hiszen mindkettő működése alapvetően szükséges ahhoz, hogy a problematizált végeredményt produkálja.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Logikai bukfencek és félreértések a cikkben</strong></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"a túlnépesedés mítosza"; "Az üzenet: az emberek nagy része felesleges, a civilizáció csak a népesség jelentős csökkenésével menthető meg."<br /></span>Ahogy kifejtettem, a "túlnépesedés" önmagában nem értelmezhető, viszont a népességszám valóban az egyik fő tényező az ökológiai válság kapcsán. Aki ezt komolyan veszi, és például támogatja az olyan közvetett, szelíd módszereket a népességnövekedés mérséklésére, mint amilyen a családtervezés elősegítése, az nem jelenti, hogy azt gondolná, hogy az "emberek nagy része felesleges". De azt jogosan gondolhatja, hogy a kevesebb, mint száz év alatt négyszeresére nőtt globális népesség hatalmas nyomás az ökoszisztémára; hogy minden szelíd módszert be kell vetnünk, hogy ezt a növekedést lelassítsuk; illetve hosszabb távon az is üdvözítő lenne, ha csökkenne a globális népesség. Miért tűnik tragédiának, ha arra gondolunk, hogy "csupán" a gyermekvállalások mérséklésével egyszer mondjuk 5 milliárdra csökken a globális népesség? 5 milliárd ember kevés erre a bolygóra? 1987-ben, amikor 5 milliárdra nőtt az emberi népesség, az akkor élő emberek szenvedtek amiatt, hogy még nincsenek 8 milliárdan?</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"A legtöbb tanulmány azonban azt mutatja, hogy a világ országainak nagy részében a népességnövekedés üteme éppen hogy stagnál, vagy csökkenőben van, tehát a „túlnépesedés” mégsem következik be."<br /></span>Csak ismételni tudom, hogy "túlnépesedés" önmagában nem értelmezhető. A fenti mondat első fele ráadásul nem indokolja, amit a második fele szerintem jelenteni akar. Hogy a "népességnövekedés üteme stagnál, vagy csökkenőben van", az azt jelenti, hogy a növekedés tovább folytatódik, csak egy kicsit lassabban. Egy eddig is döbbenetes gyorsasággal pusztított ökoszisztémát látva nem úgy tűnik, hogy ez egy megnyugtató, kielégítő tendencia. Az ökológiai válság, mint tünetegyüttes már régen zajlik, vagyis bekövetkezett, mégha nem is "túlnépesedésként" érdemes hivatkozni az okaira. A nulladik kívánatos eredmény lenne, ha sikerülne megállítani a globális népességnövekedést (amitől még mindig nagyon messze vagyunk), de önmagában még ez sem garantálna semmit az ökológiai rendszer jövőjét illetően. Egyfajta előfeltétele lenne annak, hogy bármi esélyünk legyen megóvni azt a totális degradációtól.</p>
<p style="text-align: justify;">Az "antropocén kor" kifejezés a szerző feltételezéseivel elletétben pusztán annak a megállapítását jelenti, hogy az emberiség működése mára a korábbi földtörténeti korokhoz mérhető változásokat eredményezett a földi ökoszisztéma állapotára nézve. Lehet arról beszélni, hogy ez túlzás-e vagy sem, viszont az biztos, hogy a kifejezés használatával önmagában senki nem állítja, hogy ez egyformán köszönhető minden egyes embernek, sem azt, hogy "természetéből adódóan minden ember terjeszkedő és versengő túlélési stratégiát folytat". Az viszont terjeszkedő és versengő hajlamok feltételezésétől függetlenül kijelenthető, hogy minden embernek élettérre és erőforrásokra van szüksége az élete fenntartása érdekében. 8 milliárd ember esetében pedig ez az élettér-szükséglet borzasztóan sok (a jelen életvitelünk mellett különösen), ahogy azt <a href="https://ourworldindata.org/uploads/2021/03/Distribution-of-earths-mammals.png" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EZ</a> az ábra is kiválóan szemlélteti.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><strong>Konklúzió az ökofasizmus és a népesedés kapcsolatáról</strong></h2>
<p style="text-align: justify;">A kritizált írás szerzője minden bizonnyal létező jelenségekről beszél, amikor ökológiai alapon elkövetett tömeggyilkosságokkal szól, vagy amikor a migrációt a környezeti válság okaként feltüntető emberek szubkultúráját emlegeti. A probléma viszont azzal van, hogy egyrészt ezen szélsőséges (és vélhetőleg elenyésző kisebbség által vallott) nézetek alapján próbálja bagatellizálni a népesség, mint tényező jelentőségét az ökológiai problémák kapcsán, valamint azt sugallja, mintha a népességrobbanás miatti aggódás, annak problematizálása szükségszerűen vezetne szélsőséges és destruktív ideológiákhoz. Mindez pedig nem tesz jót a környezeti válsággal kapcsolatos diskurzusnak és a problémák okai helyes feltárásának.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><u>Ajánlott írások:</u></strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A Partizán tévedései a népesedés és a klímaváltozás összefüggéseinek elemzésében:<br /><a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben</a></li>
<li style="text-align: justify;">A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák<br /><a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/16/_regeneracio_nepesedes_i" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://btortenetek.blog.hu/2021/12/16/_regeneracio_nepesedes_i</a></li>
<li style="text-align: justify;">A népesség szerepe a környezeti válságban és kapcsolódó tévhitek:<br /><a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/17/_regeneracio_nepesedes_ii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://btortenetek.blog.hu/2021/12/17/_regeneracio_nepesedes_ii</a></li>
<li style="text-align: justify;">Megoldások a népesedés visszafogására, ellenvetések és jó példák:<br /><a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii</a></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F10%2F05%2Fnem_vagyok_okofasiszta_de_a_nepesseg_igenis_szamit%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F10%2F05%2Fnem_vagyok_okofasiszta_de_a_nepesseg_igenis_szamit%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F10%2F05%2Fnem_vagyok_okofasiszta_de_a_nepesseg_igenis_szamit%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem vagyok ökofasiszta, de a népesség igenis számít"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2022/10/05/nem_vagyok_okofasiszta_de_a_nepesseg_igenis_szamit#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/17947856" border="0" /></a><br /></p>
tudomány
társadalom
reakció
népesedés
fenntarthatóság
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2022/05/25/3d-nyomtatas_technologia_es_szemlelet_szetvalasztasa
3D-nyomtatás: technológia és szemlélet szétválasztása
2022-05-25T23:10:22+02:00
2022-05-25T23:10:22+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">A Zöld Egyenlőség podcast május 13-i <a href="https://podtail.com/podcast/zold-egyenl-seg/lehet-a-3d-nyomtatas-a-fenntarthatosag-eszkoze/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ADÁSÁBAN</a> a 3D-nyomtatás technológiájáról, annak környezeti vonatkozásairól volt szó. Az elhangzottakkal kapcsolatos kritikám olvasható az alábbiakban.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Kozmo-lokalitás</h2>
<p style="text-align: justify;">A beszélgetésben a 3D-nyomtatás környezeti fenntarthatóság felé mutató tulajdonságaként volt értékelve, hogy általa lehetővé válik tárgyak sokaságának lokális előállítása. A lokalitás viszont nem csupán az adott termelő tevékenység egy bizonyos részére értelmezendő, hanem a teljes életciklusra az alapanyagok beszerzésétől kezdve az elhasználódott termék ártalmatlanításáig vagy újrahasznosításáig. Így nézve pedig a 3D-nyomtatásnak néhány fontos ponton erős hiányosságai vannak.</p>
<p style="text-align: justify;">Igaz, hogy a tudás (akár globális) megosztásához nem szükséges nagymértékű anyagmozgatás, és a szellemi termékek nyílt felhasználását preferáló kultúra kiterjesztése elméletileg megadhatja a lehetőséget, hogy bárki hozzáférjen ahhoz a tudáshoz, amely a 3D-nyomtatás esetében szükséges a kívánt tárgyak elkészítéséhez. A lokalitás azonban a hagyományos értelmében ezen a ponton mindenképpen sérül, ugyanis mégiscsak egy külső függőséget jelent egy helyi közösség számára az, hogy ő maga nem birtokolja és nem is képes előállítani (legfeljebb másoktól megszerezni) azt a tudást, ami a használati tárgyai elkészítéséhez szükséges. Itt kisebb nagyobb alkatrészek és kész termékek millióiról lehet szó, amelyeknek a 3D-nyomtató számára értelmezhető specifikációja komoly mérnöki, tervezői munkát igényelhet. Hagyományosan például egy vályogház vagy egyszerű fémeszközök gyártásához szükséges tudás nagy részét képes volt birtokolni az adott közösség (lásd: paraszti kultúra, kovácsmesterség). Ugyanez a 3D-nyomtatás esetében nehezen elképzelhető.</p>
<p style="text-align: justify;">Még nagyobb kompromisszumnak tűnik az alapanyagok kérdése. Már az emlegetett hagyományos műanyag vagy az azt helyettesítő növényi-alapú, lebomló "műanyagok" előállítása is nehezen működhet lokálisan, hát még ha a sok száz vagy ezer különböző anyag felhasználásával szeretnénk tárgyakat nyomtatni, ami egy bizonyos bonyolultsági szint felett szükségszerű lesz. Többek között például a különböző fém-alapanyagok és az azokból előállított ötvözetek, illetve kémiai vegyületek termelése nem látom, hogy lokálisan megoldható lenne, márpedig ha a használati tárgyaink jelentős részének helyi nyomtatása a cél, akkor nyilvánvalóan nem lehet ezek nélkül megúszni a dolgot (tisztán kukorica-alapú bioműanyagból nem lesz mobiltelefon, de még egy serpenyő sem).</p>
<p style="text-align: justify;">További jelentős kompromisszumnak látom magának a 3D-nyomtatónak a szükségességét, ami - akárhogy nézzük - egy high-tech eszköz, így a legyártása, illetve adott esetben a javítása aligha képzelhető el a helyi közösség saját erejéből. Tehát mégha a rendelkezünk is az eszköz inputját jelentő tervekkel a nyomtatandó tárgyakat illetően, magával a nyomtatóval nem, azt mindenképpen be kell szereznünk, így nagy mértékben függünk majd annak gyártójától, ami vélhetően nem egy helyi kis- és közepes vállalkozás lesz. A technológia emberléptékűsége ezen a ponton komolyan csorbul.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Eszköz vagy megoldás?</h2>
<p style="text-align: justify;">Örültem, amikor elhangzott a beszélgetésben, hogy a 3D-nyomtatást nem megoldásként, hanem eszközként érdemes tekinteni, ami szolgálhatja a fenntarthatóságot, ha jól használjuk. Az is belátható, hogy ez a technológia rendelkezik azirányú potenciállal, hogy anyag és energiatakarékosabb módon állítsunk elő tárgyakat, eszközöket. Csakhogy ha ezen, környezeti szempontból potenciálisan pozitív tulajdonságok megtárgyalásánál nem megyünk jócskán tovább, akkor (attól félek, hogy) a dolog lényegét hagyjuk figyelmen kívül. Ugyanis ilyen potenciál az emberiség modern történetének számos újításában benne rejlett, azok használata által viszont az esetek döntő többségében, végeredményben nem az élő környezet iránt aggódók reményei váltak valóra.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/papirmentes_iroda.jpg" alt="papirmentes_iroda.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Emblematikus példája ennek a számítógépek elterjedésének és a papírhasználatnak az összefüggése, ami a "papírmentes iroda paradoxonja" néven híresült el. A Zöld Egyenlőség szerkesztői, de bizonyára a hallgatói számára is jól ismert a történet, miszerint az elektronikus adattárolás lehetőségének széles körű elterjedésétől egyesek azt várták (remélték, jósolták), hogy az nagyrészt kiváltja majd a papírhasználatot, így kevesebb természeti erőforrásra lesz szükségünk a mindennapi életünk működtetéséhez. Ennek viszont épp az ellenkezője történt, ugyanis a számítógépek széleskörű használatát a hagyományos nyomtatók elterjedése is követte, így egyrészt lehetővé vált nagy mennyiségű adat kényelmes és gyors tárolása, másrészt annak hatékony papírra vetése (nyomtatása), végeredményben a papírhasználat radikális növekedését eredményezve.</p>
<p style="text-align: justify;">Megpróbálva elfogulatlanul és némi távolságtartással rátekinteni a 3D-nyomtatás technológiájára, felmerül a kérdés, hogy vajon nem hasonlít-e a helyzet a példában szereplőhöz, illetve ha mégis, akkor milyen alapon számítunk ez esetben eltérő kimenetelre? A 3D-nyomtatás esetében is arról van szó, hogy egy technológiával valamit hatékonyabbá, egyszerűbbé, vagyis több ember számára elérhetővé teszünk. A kérdés tehát végülis az, hogy ezek az emberek, ezzel az új eszközzel a kezükben mit is fognak csinálni. De akkor máris nem a technológiáról magáról beszélünk, hanem szemléletről, célokról és motivációról.</p>
<h2 style="text-align: justify;">"Csakis akkor", avagy mi a motiváció?</h2>
<p style="text-align: justify;">A 3D-nyomtató nyomán vízionált, környezetileg fenntartható, kozmo-lokális termelés kapcsán feltételül van szabva, hogy a tárgyak előállítása csakis akkor történik meg, amikor szükség van rájuk, ahogy anno a számítógépek és hagyományos nyomtatók esetében is remélhettük, hogy a papírra vitel csakis akkor történik meg, ha szükség van rá. Látva az utóbbi példa nem túl régi kudarcát ilyen szempontból, belátható, hogy ez egy radikális szemléletváltást igényel.</p>
<p style="text-align: justify;">William Stanley Jevons kétkedő ábrázata dereng fel homályosan a háttérben, ha egy, a korábbiaknál hatékonyabb technológiától várjuk bizonyos természeti erőforrásoknak a korábbinál kíméletesebb használatát. Az általa leírt séma (az ún. Jevons-paradoxon, ami a visszapattanó-hatás egy speciális esete) az eredeti eset (a brit szénfelhasználás változása a gőzgép fejlesztése nyomán) óta számtalanszor beigazolódott különböző technikai újítások kapcsán. Azt kellene tehát kimutatni a 3D-nyomtatás esetében, hogy mitől és hogyan fog ez másként alakulni.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/jevons_paradoxon.png" alt="jevons_paradoxon.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A 3D-nyomtatást próbálgató emberekben én inkább látom a technológia szerelmeseit, mint a környezet és az élővilág iránt aggódó embertársaimat, vagyis a motiváció a benyomásaim szerint egyelőre nem egészen az, ami a beszélgetésben reményként fogalmazódott meg. Az ennek nyomán létrejövő tech-klubok számomra nincsenek közelebb az ökológiai fenntarthatóságra törekvő helyi közösségekhez, mint egy sakk-klub vagy a régi autó gyűjtőinek műhelyei.</p>
<p style="text-align: justify;">Summázva a fentieket, a fő állításom az, hogy a 3D-nyomtatás sem különbözik jelentősen bármely más technológiától, amelyben van/volt potenciál az ökológiai válságból való kilábalás tekintetében. Mindegyikről gondolkodva gyorsan eljutunk arra a pontra, hogy az új technológia önmagában nem sokat számít, minden azon múlik, hogy azt milyen gondolatiság, szemlélet, célok és motivációk mentén használjuk. Ez utóbbi változását pedig még egy 3D-nyomtatóval sem lehet előállítani.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">Képek forrásai: <a href="https://media.makeameme.org/created/paperless-office-yeah.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">media.makeameme.org</a>, <a href="https://images.prismic.io/sketchplanations/ba2ad269-530b-4f64-be40-6caf24a6199d_180715615931.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">images.prismic.io</a><a href="https://media.makeameme.org/created/paperless-office-yeah.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer"></a></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F05%2F25%2F3d-nyomtatas_technologia_es_szemlelet_szetvalasztasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F05%2F25%2F3d-nyomtatas_technologia_es_szemlelet_szetvalasztasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2022%2F05%2F25%2F3d-nyomtatas_technologia_es_szemlelet_szetvalasztasa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=3D-nyomtatás: technológia és szemlélet szétválasztása"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2022/05/25/3d-nyomtatas_technologia_es_szemlelet_szetvalasztasa#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/17840493" border="0" /></a><br /></p>
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/papirmentes_iroda.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2021/12/17/_regeneracio_nepesedes_ii
[ReGeneráció] Népesedés II.
2021-12-17T23:16:32+01:00
2021-12-17T23:16:32+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;"><span>[Ez az írás a ReGeneráció csapata népesedéssel foglalkozó sorozatának második része. Az első rész </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=G4biQmbXi7Q" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a><span> nézhető meg, illetve <a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/16/_regeneracio_nepesedes_i" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> olvasható, a harmadik pedig </span><a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT<span> </span></a><span>olvasható.]</span><br /><br />Az előző részben a népesedés kapcsán az alapfogalmakról és tendenciákról írtunk. Volt szó a termékenységi rátáról, a demográfiai átmenet folyamatáról, valamint végigmentünk az emberiség történelmén a népességnövekedés szemszögéből. Jelen írásunk a népességszám és a környezetre irányuló terhelés közti összefüggések megvilágítása mellett a népesedéssel kapcsolatos tévhiteket igyekszünk eloszlatni.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Gondolkodásunk strukturálása az IPAT-formula segítségével</h2>
<p style="text-align: justify;">Ha meg szeretnénk érteni, hogy milyen szerepe van a népességnek az ember okozta környezetterhelésben, akkor érdemes az IPAT-formulát segítségül hívnunk. A formula nevét adó betűszó az összefüggésben szereplő tényezők angol nevéből következik: I mint Impact, vagyis a környezetre irányuló terhelés; P mint Population, azaz a népességszám; A mint Affluence, ami a fogyasztási szintet jelöli, és T mint technology, ami a technológia fejlettségére, illetve környezetkímélő mivoltára utaló tényező. Az összefüggés pedig az I = P x A x T képlettel fejezhető ki. De akkor specifikáljuk egy kicsit jobban a tényezőket és értelmezzük, hogy miről is szól ez a képlet.</p>
<p style="text-align: justify;">Az emberiség okozta teljes környezetterhelés tehát alapvetően 3 tényező függvénye, amelyek a következők: hányan vagyunk, vagyis hány ember él a Földön; mennyi az egy főre eső átlagos gazdasági teljesítmény; és hogy egységnyi gazdasági teljesítményt milyen technológiával, azaz mekkora környezetterhelés mellett tudunk megvalósítani. Fontos, hogy az egyenlet jobb oldalán szereplő tényezők között szorzásjel van, ami azt jelenti, hogy az összes terhelés azokkal külön-külön egyenes arányban változik. Vagyis ha a három tényező közül bármelyik kettőt lefixáljuk, és a harmadikat mondjuk kétszeresére növeljük, akkor a teljes környezeti hatás is a kétszeresére fog nőni, és ugyanígy, ha azt felére csökkentjük, akkor a terhelés is felére csökken.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/ipat.jpg" alt="ipat.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az IPAT-formula természetesen nem csak a teljes emberiségre, hanem emberek egy tetszőleges csoportjára is értelmezhető és érvényes. Mielőtt azonban visszatérünk a népesség szerepére, meg kell említenünk a formula néhány limitációját. A képlet alapvetően az különböző tényezők összefüggéseinek megvilágítására való, így kiválóan alkalmas a gondolkodásunk strukturálására ezen a téren. Konkrét számolásokra viszont a tényezők értéke meghatározásának nehézségei miatt nemigen alkalmazható. Továbbá kritika szokott lenni vele kapcsolatban, hogy a tényezők a valóságban sosem függetlenek egymástól. Ez a formula helyességét nem befolyásolja, csupán azt jelenti, hogy ha a valóságban bármelyik tényező változtatására törekszünk, az nagy valószínűséggel hatással lesz a többi tényezőre is, tehát praktikusan nem lehet azokat egymástól függetleníteni.</p>
<p style="text-align: justify;">Az emberi gondolkodás jellemzője, hogy valamely problémával szembesülve igyekszik azt egyetlen okra visszavezetni. A valóság ilyetén leegyszerűsítésének minden bizonnyal megvan a szerepe abban, hogy meg tudjunk küzdeni a mindennapi problémáinkkal, komplex kérdések esetében viszont ez a hajlam gátolja azok megértését, így az azokkal kapcsolatos problémák megoldását is. A környezeti válság esetében gyakran találkozunk az IPAT-formula 1-1 tényezőjét kiemelő, azt fő oknak beállító véleményekkel: gondoljunk csak azokra a gyakran elhangzó mondatokra, miszerint "az a baj, hogy túl sokan vagyunk", vagy hogy "az a probléma, hogy túl sokat fogyasztunk" esetleg hogy "majd a technológia megoldja ezeket a problémákat". Ezen vélemények mindegyike ebből az említett gondolati sémából fakad és mindegyik félrevisz a környezetterhelés problémájának a megértésében.</p>
<p style="text-align: justify;">Nehezünkre eshet átállítani a gondolkodásunkat arra, hogy bizonyos problémáknak nem egy, hanem számos oka lehet egyidejűleg, ráadásul egymással összefüggésben. De az is egyértelmű, hogy képesek vagyunk erre, mégha nem is jön ösztönösen. A környezetterhelés tekintetében is ez a helyzet: a három tényező egyaránt befolyásolja a végeredményt, és egyiknek sincs kiemelt szerepe. Ebből az is következik, hogy "túlnépesedésről" beszélni önmagában értelmetlen a környezeti válság kapcsán. Korrekt módon legfeljebb túl nagy környezetterhelésről beszélhetünk, ami a három említett tényező: a népességszám, a fejenkénti fogyasztás és a technológia fejlettsége együttes hatásából következik. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy még nagyon magas népességszám sem jelent feltétlenül fenntarthatatlanságot, amennyiben az egy főre eső fogyasztás és a technológiai tényező által kiadott szorzat megfelelően alacsony. Mindemellett persze az is világos, hogy nem lehetséges a tényezőket a végtelenségig csökkenteni, így praktikusan van egy olyan szintje a népességnek, ami mellett a másik két tényező már biztosan nem tud elég alacsony lenni, hogy a szorzat által kiadott terhelés fenntartható mértékű maradjon.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Tévhitek a népesedéssel kapcsolatban</h2>
<p style="text-align: justify;">De akkor beszéljünk egy kicsit a témához kapcsolódó tipikus tévhitekről. Az első az, hogy amikor felmerül a népességnövekedés visszafogása, mint törekvés, akkor az emberek a magánéletbe való beleszólásra, vagy rosszabb esetben népirtásra asszociálnak. Pedig aki egy kicsit is beleolvas a problémával foglalkozó, világszerte működő szervezetek valamelyikének a tevékenységébe, annak azonnal világossá válik, hogy minden esetben közvetett módszerekről van szó, amelyeknek semmi köze ezekhez az asszociációkhoz. Ezek a közvetett módszerek a családtervezés elősegítéséről, az oktatási és egészségügyi rendszer fejlesztéséről, valamint a nők jogainak kiterjesztésére tett törekvésekről szólnak, amelyek áttételesen mind-mind maguk után vonják a termékenységi ráta csökkenését, így a népességrobbanás visszafogását egy adott társadalomban. Ezekről részletesebben a következő videónkban beszélünk majd.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/uganda_family_planning.jpg" alt="uganda_family_planning.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Vannak Magyarországon olyan hangok is, amelyek a környezeti válság kapcsán a népesség kérdésének kiemelt szerepet tulajdonítanak, sőt, van szervezet, amely a saját környezetterhelésünk egyszerű kompenzálását kínálja a nekik juttatott nem túl nagy összegű támogatás fejében, amit családtervezést segítő programok finanszírozására fordítanak. Ez utóbbit nagyon jól teszik, a célt mindenképpen jónak tartjuk, csupán a környezetterhelés-kompenzációs érvelésük nem stimmel. Alapvetően azzal igyekeznek bizonyítani a népesedés kiemelt szerepét, hogy szerintük a népességnövekedés "túlfogyasztást" eredményez és hátráltatja a környezetkímélő technológiák elterjedését, vagyis lényegében azt állítják, hogy az IPAT-formulában a P növekedése az A és T tényezők növekedését is jelenti, illetve fordítva: ha a P csökken, akkor a másik kettő is automatikusan csökkenni fog.</p>
<p style="text-align: justify;">Az világos, hogy - ahogy említettük is - az IPAT-képlet jobb oldalán szereplő tagok nem függetlenek egymástól, vagyis ha az egyiket változtatjuk, az hatással lehet a többire is. A tényezők közötti összefüggések viszont sokkal bonyolultabbak annál, minthogy ilyen egyszerűen kihegyezhető legyen a történet a népességszámra. Az már önmagában nem tűnik tendenciózusan igaznak, hogy a népesség növekedése okozna "túlfogyasztást". Mármint "túlfogyasztásról" önmagában amúgy sem beszélhetünk, ahogy ezt is tisztáztuk már, de ha a fejenkénti fogyasztás növekedésére gondol az érvelő, akkor a helyzet épp fordítottnak látszik: a viszonylag alacsony népsűrűségű és stagnáló népességű európai országokban a fejenkénti fogyasztás tipikusan magasabb, mint a Távol-Kelet és Afrika nagy népsűrűségű és tovább népesedő országaiban.</p>
<p style="text-align: justify;">Továbbá arra is jócskán lehet példát találni, hogy utóbbi országokban, a nagy népesség ellenére, vagy éppenhogy azért, bár nem high-tech, hanem low-tech módon, de környezetkímélő technológiákat használnak. A magas fajlagos környezetterhelés talán a közepesen iparosodott országokra jellemző leginkább, ahol már használnak nagy-léptékű, ipari technológiákat, de azok közül az "olcsóbb" és szennyezőbb fajtákat. Példa lehet erre Kína, a szénerőművek tömkelegével. Ahol viszont például a mezőgazdaságban még nagyrészt kézi, vagy állati erővel művelik a földeket (sok ilyen Afrikai ország van), az a művelési mód a high-tech mezőgazdaságnál jóval környezetkímélőbb tud lenni, úgyhogy ez valójában nem is a technológiai fejlettségen múlik.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/low_tech_mezogazdasag.jpg" alt="low_tech_mezogazdasag.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">De pl. az sem feltételezhető, hogy ha egy egyébként nagyon alacsony fogyasztási szinten álló ország népessége csökkenni kezd, akkor ne kezdene növekedni a fejenkénti fogyasztási szint (megjegyzem: az ilyen országokban egy szintig ez egy kívánatos dolog), vagyis hogy ne fogyasztaná el az a kevesebb ember ugyanúgy a rendelkezésre álló erőforrásokat. Lehetne még számos példát mondani, ami cáfolja a népesség kiemelt szerepét bizonygató érveket, de a lényeg az, hogy ez a leegyszerűsítés számos ponton nem stimmel. Mintha az effajta érvelés úgy született volna, hogy egy előre elhatározott eredményt akartak alátámasztani, ami csak bizonyos jelenségek önkényes kiragadásával, mások szándékos vagy szándékolatlan figyelmen kívül hagyásával sikerült.</p>
<p style="text-align: justify;">Az más kérdés, és teljesen védhető állítás, hogy az IPAT-formula tényezőinek a változtatására különböző mértékű lehetőségeink vannak, vagyis eltérő lehet a bennük rejlő potenciál, ha a környezetterhelést összességében csökkenteni szeretnénk, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik tagnak kiemelt szerepe lenne. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy mindhárom tényező csökkentésén kell dolgoznunk párhuzamosan, ha a visszapattanó hatást el akarjuk kerülni, vagyis például azt, hogy a népesség esetleges csökkenését ellensúlyozza a fejenkénti fogyasztás növekedése.</p>
<p style="text-align: justify;">A népesedéssel foglalkozó sorozatunk következő részében megpróbáljuk érzékeltetni a népességrobbanás okozta problémák jelentőségét, ismertetjük azok megoldási lehetőségeit, illetve írunk majd az ezekkel kapcsolatban felmerülő aggályokról, valamint felvillantunk néhány kevéssé ismert, de reménykeltő példát is a népességnövekedés visszafogása terén.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">[írta: Pauló Gergely; lektorálták: Horváth Attila, Sümegi Albin]</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #000000;">Képek forrásai:</span></span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-lQJrPgOkzuc/V9kXYrUQDvI/AAAAAAAAAMI/Yv2uItHsBnwt3LZjtO2JSpRgwZN_Su0aQCLcB/s1600/ipat-equation.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #000000;">4.bp.blogspot.com</span></a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://cmsadmin30.convio.net/preview!www.pathfinder.org/assets/images/slides/our-work-slides/our-work-countries/uganda-feature-slides/Uganda-country-page-1.jpg?authToken=5937874c9aceb258ae7a3b944f6528380b8c22bd" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #000000;">cmsadmin30.convio.net</span></a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://ccafs.cgiar.org/sites/default/files/styles/slideshow/public/2020-12/5367334314_17597b3a04_k_0.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span style="color: #000000;">ccafs.cgiar.org</span></a></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F17%2F_regeneracio_nepesedes_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F17%2F_regeneracio_nepesedes_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F17%2F_regeneracio_nepesedes_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=[ReGeneráció] Népesedés II."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/17/_regeneracio_nepesedes_ii#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16786908" border="0" /></a><br /></p>
tudomány
környezetvédelem
népesedés
fenntarthatóság
ReGeneráció
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/ipat.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2021/12/16/_regeneracio_nepesedes_i
[ReGeneráció] Népesedés I.
2021-12-16T23:27:35+01:00
2021-12-16T23:27:35+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">[Ez az írás a ReGeneráció csapata népesedéssel foglalkozó sorozatának első része. A második rész <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" style="color: #808080;" rel="noopener noreferrer">ITT</a> nézhető meg, illetve <a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/17/_regeneracio_nepesedes_ii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> olvasható, a harmadik pedig <a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii" target="_blank" style="color: #808080;" rel="noopener noreferrer">ITT </a>olvasható.]</span></p>
<h2 style="text-align: justify;">A termékenységi ráta</h2>
<p style="text-align: justify;">A népességgel, népesedéssel kapcsolatos egyik első fogalom, ami fel szokott merülni: a termékenységi ráta. A pontos számolási mód ismertetésénél fontosabb, hogy megértsük a mérőszám jelentését. Ez azt fejezi ki egy adott év adatai alapján, hogy a szülőképes korú, tehát 15 és 49 év közötti nőknek életük során átlagosan várhatóan hány gyermekük fog születni.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha ez az érték tartósan 2,1 körül van, akkor a népességszám állandósul, ha az alatt, akkor csökken, ha pedig fölötte, akkor növekszik. A népességtartó érték azért nem pont 2, mivel a számolásból például kiesnek azok a lányok, akik nem érik meg a szülőképes kort.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/termekenysegi_rata.jpg" alt="termekenysegi_rata.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az érték ráadásul az eltérő gyermekhalandóság miatt országonként különböző lehet, a 2,1 vélhetőleg egy globális átlag, alacsony gyermekhalandósággal bíró országok esetében kisebb lehet ennél. A termékenységi ráta értelmezhető régiókra, országokra, vagy akár az teljes emberiségre is. Ez utóbbi esetben az országok közötti eltérések kiátlagolódnak.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Az emberi népesség a történelem során</h2>
<p style="text-align: justify;">A történelem során az emberi népesedés a következőképpen alakult. Az emberiség történetének messze leghosszabb, több 100.000 évet felölelő, vadászó-gyűjtögető időszakában becslések szerint néhány millió ember élt csupán a Földön, annak ellenére, hogy már ekkor is szinte az egész bolygót benépesítettük.</p>
<p style="text-align: justify;">Az első nagyobb ugrást a mezőgazdasági forradalom indukálta, időszámításunk kezdetére kb. 170 millióra növelve az emberiség lélekszámát. Ezután sokáig nagyjából az exponenciális görbe mentén nőtt a népesség: 1804-ben érte el az 1 milliárdot, 1927-ben a 2 milliárdot, 1960-ban a 3-at, 1974-ben pedig a 4 milliárdot.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/mezogazdasagi_forradalom.jpg" alt="mezogazdasagi_forradalom.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ezt követően az exponenciálisnak tűnő görbe kezdett laposodni, nagyjából lineáris növekedést mutatva napjainkig: 1987-ben 5 milliárdan lettünk, 1999-ben 6 milliárdan, 2011-ben 7 milliárdan, és ma már csupán néhány évre vagyunk attól, hogy a globális népesség elérje a 8 milliárd főt.</p>
<p style="text-align: justify;">A tendenciák alapján megjósolható, hogy 2100-ig valamikor tetőzni fog a népességszám, de hogy pontosan mikor, és milyen értéknél, azt nem tudjuk biztosan. Mindenesetre ennek nagyon nagy jelentősége van a globális problémáink megoldása terén, de erről majd később.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A demográfiai átmenet</h2>
<p style="text-align: justify;">A népesedési görbe jobb megértése kapcsán fontos megismerkedni a demográfiai átmenetnek nevezett jelenséggel. Ez a fogalom olyan tendenciózus folyamatot jelöl, amely bár időbeli eltolódásokkal és kisebb különbségekkel, de minden országban, kultúrától és vallástól függetlenül végbemenni látszik. A pontos okokat illetően vannak kérdések és viták, mint modell, jól használható a nagyívű tendenciák leírására és a népesedéssel kapcsolatos előrejelzésekre.</p>
<p style="text-align: justify;">A folyamat nagy vonalakban a következőképpen zajlik. Kezdetben a termékenységi ráta és a halandóság (vagy mortalitás) egyaránt magas, így a népességszám nagyjából állandó, esetleg kis mértékben növekszik. Később a mortalitás rövid idő alatt nagymértékben csökken, de a termékenységi ráta csökkenése csak jóval később követi azt, ezért a népesség ezen a ponton gyorsan növekszik.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/demografiai_atmenet.jpg" alt="demografiai_atmenet.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A folyamat végső szakaszában a termékenységi ráta erősen csökken, majd a születési és halálozási arányok egy alacsony szinten stabilizálódnak, aminek eredményeképpen a népességszám nagyjából állandósul, vagy kis mértékben csökkenni kezd. A demográfiai átmenet folyamata tehát az egész világon végbemenni látszik, viszont a különböző országok különböző fázisokban vannak.</p>
<p style="text-align: justify;">Az európai országok döntő többsége, illetve néhány dél-kelet ázsiai ország, mint Japán és Dél-Korea, a folyamat végén tartanak, tipikusan fogyó népességgel. Számos országban a termékenységi ráta nagymértékű csökkenése már nagyrészt végbement, de a népesség stabiliálódása még időbe telik. Igaz ez olyan nagy népességű országokra, mint Kína és India, valamint - talán sokak számára meglepő módon - a Közel-Kelet számos, vallási értelemben erősen konzervatív országára is, mint amilyen Irán és Szaúd-Arábia.</p>
<p style="text-align: justify;">Vannak azonban még országok, amelyek viszonylag a folyamat elején járnak, és a népesedési rátájuk még mindig nagyon magas, épphogy csak csökkenésnek indult. Ilyen országokat leginkább Afrikában találunk: Niger, Szomália és Nigéria jó példák erre.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Csökkenő termékenységi ráta - lineárisan növő népesség?</h2>
<p style="text-align: justify;">Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan nőhet tovább a világ népessége évről-évre nagyjából ugyanannyival (kb. 80 millió fővel), ha a termékenységi ráta világszerte erősen csökkenő tendenciát mutat. Ez a látszólagos ellentmondás egyrészt abból fakad, hogy a várható élettartam növekedése kitolja a halálozásokból fakadó népességfogyást.</p>
<p style="text-align: justify;">Másrészt a rendszer nagyfokú tehetetlenségéből, ami azt jelenti, hogy a gyors népességnövekedés fázisa után a társadalmon belül a gyerekek, a szülőképes kor előtt állók aránya nagyon magas. Így mégha nekik átlagosan nem is fog annyi gyermekük születni, mint a szüleiknek, nagyszüleiknek, ez az ő generációjuk életének első felében még folyamatos és nagymértékű népességnövekedést fog eredményezni.</p>
<p style="text-align: justify;">Ennek az az oka, hogy az életük vége felé járók kis aránya miatt a születések száma egy darabig még jóval meg fogja haladni a halálozásokét. A népesség stabilizálódása tehát kitolódik. A számokból konkrétan az látszik, hogy miután egy országban a termékenységi ráta a népességtartó szint alá csökken, még 30-40-50 évnek is el kell telnie, mire a népesség stabilizálódik, vagy fogyásnak indul.</p>
<p style="text-align: justify;">Japánban például 1975-re 2 alá csökkent a termékenység, a népesség mégis csak 2010 után kezdett el csökkenni. Kínában a '90-es évek első fele óta, Franciaországban pedig már 1980 óta 2 alatti a termékenységi ráta, a népesség viszont mindkét országban még mindig növekszik, egyre lassuló ütemben.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/japan_ii.png" alt="japan_ii.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A harmadik ok pedig egész egyszerűen az, hogy nagyobb globális népességszám esetén kisebb arányú növekedés is lehet abszolútértékben ugyanannyi, mint egy korábbi kisebb népesség esetén egy nagyobb arányú növekedés. Magyarán pl. egy 4 milliárdos népesség évi 2%-os növekedése abszolút értékben pont ugyanannyi, mint egy 8 milliárdos népesség 1%-os növekedése.</p>
<p style="text-align: justify;">A népesedéssel foglalkozó sorozatunk következő részében lesz szó az azzal kapcsolatos tévhitekről, a népességszám és a környezetterhelés közötti összefüggésekről, az ebből adódó globális környezeti és etikai problémákról, és azok lehetséges megoldásáról is.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">[írta: Pauló Gergely; lektorálták: Horváth Attila]</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><span style="color: #000000; text-decoration: underline;">Linkek, források:</span></span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="color: #000000;">Népességi, népesedési adatok, statisztikák, diagramok, grafikonok </span><span style="color: #000000;"><a href="https://www.worldometers.info/world-population/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">globális szinten</a></span><span style="color: #000000;"> és <a href="https://www.worldometers.info/world-population/population-by-country" target="_blank" rel="noopener noreferrer">országonként</a></span></li>
<li style="text-align: justify;">A demográfiai átmenetről: <a href="http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/13Tomka/html/nepesed3.htm" target="_blank" rel="noopener noreferrer">gepeskonyv.btk.elte.hu</a></li>
</ul>
<p><span style="text-decoration: underline;">Képek forrásai:</span></p>
<ul>
<li><a href="https://www.un.org/sites/un2.un.org/files/1597342246.2251.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">un.org</a></li>
<li><a href="https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/91/Maler_der_Grabkammer_des_Sennudem_001.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">upload.wikimedia.org</a></li>
<li><a href="https://i.ytimg.com/vi/uqLy3ofLeiI/maxresdefault.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">i.ytimg.com</a></li>
<li><a href="https://www.worldometers.info/world-population/japan-population/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">worldometers.info</a></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F16%2F_regeneracio_nepesedes_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F16%2F_regeneracio_nepesedes_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F12%2F16%2F_regeneracio_nepesedes_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=[ReGeneráció] Népesedés I."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/12/16/_regeneracio_nepesedes_i#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16785810" border="0" /></a><br /></p>
tudomány
társadalom
környezetvédelem
népesedés
fenntarthatóság
ReGeneráció
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/termekenysegi_rata.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2021/09/27/hompolygo_ostobasag_rosszindulat_es_politikai_uszitas_raadasul_egy_pap_tollabol
Hömpölygő ostobaság, rosszindulat és politikai uszítás: ráadásul egy pap tollából
2021-09-27T00:11:33+02:00
2021-09-27T00:11:33+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">[Ez az írás reakció Bese Gergő atyának a 777blogon 2021. szeptember 26-án megjelent <a href="https://777blog.hu/2021/09/26/tenyleg-meg-akarjuk-vedeni-a-foldet-bese-gergo-atya/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ÍRÁSÁRA</a>.]</p>
<p style="text-align: justify;">Nem vagyok vallásos, de egy katolikus papról nekem is vannak olyan elképzeléseim, hogy nem skatulyáz be, nem bélyegez meg embereket, nem politikai oldalakban gondolkozik, és nem fröcsög mindenféle megalapozatlan bírálatot általa nem ismert emberekre. Nos, ezek az elképzelések most mind erősen megcáfolódtak az általam eddig nem ismert Bese Gergő atya írása révén. Nézzük, mit is vetett "papírra" ő, és mi a problémám az állításaival.</p>
<h2 style="text-align: justify;">"Ne pártoskodjatok!"</h2>
<p style="text-align: justify;">Rémlik valami ilyesmi mondat abból a bizonyos könyvből, amit egy katolikus pap általában sokra becsül. Ennek ellenére az atya nem átallja a környezetvédőket azonnal számító, álságos baloldali propagandistáknak beállítani, akiket csak a szavazatok megszerzése és a hatalomvágy vezérel. De mindez nem elég, egy laza tekintélyre való hivatkozással egy füst alatt le is kommunistázza mindegyiket a szokásos ostoba és tartalmatlan paradicsom-hasonlattal (javaslom egyébként a dinnyét, az sokkal jobban fekszik az atya által minden bizonnyal nagyra tartott politikus uraknak is). Jelentem, a valóság ennél (bármit is mond Nógrádi György) sokkal bonyolultabb és sokkal kevésbé pártpolitika-ízű. A természeti környezet állapotáért aggódó, szélesedő társadalmi réteg meglehetősen diverz, nem lehet őket 1-1 politikai ideológia táborába besorolni.</p>
<p style="text-align: justify;">De ez még nem is a legfontosabb kritikám itt. Ami még súlyosabb, hogy hogyan állhat emberek egy csoportjához ilyen megbélyegző módon egy katolikus pap? Ismeri netán személyesen azokat, akikről beszél? Nyilvánvalóan nem. Az a küldetése egy papnak, hogy politikai meggyőződés szerint ítélje meg az embereket, akik a szemében állítólag mind Isten gyermekei? Nyilvánvalóan nem. Akkor mégis mi ez az egész?</p>
<h2 style="text-align: justify;">Az EU és a környezetvédelem "költségei"</h2>
<p style="text-align: justify;">A következő bekezdést olvasva erősen olyan érzésem lett, mintha ezeket a gondolatokat már hallottam volna, nem egyszer, és nem is kétszer. EU? Klímavédelem felkorbácsolt hullámai? A magyarok fizetik meg az "árát"? Hát ez azért erősen hajaz a jelenlegi kormány kommunikációjára. Amivel persze lehet egyetérteni úgy is, hogy közben valaki nem elkötelezett politikai pártok irányába (ez gondolom alapelvárás is egy papnál), mégis nagyfokú jóhiszeműség kellene ahhoz, hogy ezt feltételezzem. Nade mégha így is van, vagyis vagy magától jutott ezekre a gondolatokra, vagy autonóm, önállóan gondolkozó emberként egyszerűen egyetért ezekkel, akkor is megfelelően alá kell támasztani ezeket a gondolatokat. Ez viszont sajnos neki nem sikerült, ahogy természetesen a jelenlegi kormánypártnak sem szokott. De ez is csak véletlen egybeesés lehet.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval az első probléma az indoklással, hogy a környezet védelme alapvetően nem pénz kérdése. A környezet megvédése nem egy termék, ami le lehet venni a polcról, és meg lehet vásárolni, csak az a kérdés, hogy ki fizeti ki az árát a kasszánál. A környezetet az embertől, az ember hatásától kell megvédeni (mitől mástól?), az ember okozta terhelést kell csökkenteni. Ennek a hatásnak a mértéke azon múlik, hogy hányan vagyunk, fejenként mennyit fogyasztunk és mennyire környezetkímélő technológiával állítjuk elő az elfogyasztott javakat. A technológiát lehet fejleszteni, amihez persze pénz is kell, de ez önmagában sosem oldotta és sosem fogja megoldani a környezeti problémákat. A "hányan vagyunk" és a "fejenként mennyit fogyasztunk" kérdés pedig egyértelműen nem fogható fel termékvásárlásként, aminek valaki megfizeti az árát és kész. Ez egyrészt az életünk nagy horderejű döntésein múlik (lásd pl.: családtervezés), és az értékrendünkön, ami például azt jelenti, hogy többet és többet akarunk-e fogyasztani, vagy éppen, hogy próbáljuk mérsékelni a fogyasztásunkat (igen, kevesebb vásárlásról, kevesebb pénz elköltéséről beszélek).</p>
<h2 style="text-align: justify;">"Kína, USA, India, Brazília, Oroszország által okozott problémák..."</h2>
<p style="text-align: justify;">A másik gond az indoklással, hogy nincsen Kína, USA, India, Brazília, Oroszország által okozott probléma. Kínai, amerikai, indiai, brazil és orosz (meg persze magyar) EMBEREK által okozott problémák vannak. Személyesen, egyes emberként hozunk döntéseket (pl. hogy mit vásárolunk meg, és mit nem), és a mindennapi termékdek döntésből áll össze a teljes kép, a teljes terhelés, amit a környezetre gyakorlunk, mint emberiség. Zöldrefestés gyanánk a Meki adhat papír szívószálat a kólája mellé, de nem ő dönt helyettünk arról, hogy bemegyünk-e, és megvesszük-e egyáltalán azt a kólát. Ez rajtunk múlik. A világ legnagyobb szennyező cégeire hárítani a felelősséget nagyon-nagyon félrevezető. Nyilván megvan az ő felelősségük is, de ne vegyük már ki a képletből, hogy mégis mi, fogyasztók vagyunk, akik megveszik a termékeiket, ezzel életben tartva őket, támogatva a termelő vagy szolgáltató tevékenységeiket és gerjesztve a termékek/szolgáltatások előállításával járó környezetterhelést! Gyártana a CocaCola annyi műanyag palackot és cukros löttyöt, ha nem vennénk meg a boltban? Kitermelne annyi kőolajat a Shell, ha nem mennénk olyan sokat autóval és repülővel? Kivágnának annyi fát az IKEA beszállítói, ha nem vásárolnánk olyan sokat náluk? Elhárítani az egyén felelősségét egy súlyos önfelmentés.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Kik ezek a tüntetők?</h2>
<p style="text-align: justify;">Nem tudom, hogy inkább cinikus, vagy inkább nevetséges azzal bírálni a klímaváltozás elleni érdemi lépéseket sürgető tüntetőket, hogy a demonstráció idejében valaki nem tudott elég gyorsan haladni az autójával. Rájuk lőcsölni a plusz üzemanyagfogyasztást, ami a dugóban való tötymörgés jelentett a kedves atyának, hát, a legostobább és legdemagógabb politikai szereplők kommunikációját idézi. Nyilván a klímatüntetők kényszerítették abba az autóba Bese Gergőt, és nyilván a dugó okozta plusz üzemanyagfogyasztás a fő probléma a klímaváltozás kapcsán. Még véletlenül sem az, hogy pl. azok az emberek ott a dugóban mind autóban ültek akkor reggel. Ilyenfokú önfelmentést egy átlag hívőtől sem várnék, nemhogy egy atyától.</p>
<p style="text-align: justify;">De ez még csak egy szimpla ostobaság volt. Ami súlyosabb, az az, ahogy ez az ember, aki magát katolikus papnak mondja, hogyan áll másokhoz, akiket nyilvánvalóan nem ismer nemhogy személyesen, de még távolról sem. Ő tudja, hogy ezek csak mutogatni akarják magukat. Ő tudja, hogy a tüntetők gyorséttermi kaját esznek, dohányoznak és isznak az első adandó alkalommal. Ő tudja, hogy a nutellájukkal szelfizgetnek és instára posztolgatnak minderről. Az atya mindent tud mindenkiről, nem is kell hozzá mégcsak a kocsijából sem kiszállnia, miközben "a maga részéről mindent megtesz" a klímaváltozás megállításáért.</p>
<p style="text-align: justify;">Az persze nem fordul meg a fejében, hogy az az üzemanyag, amit legutóbb a kocsijába tankolt, nagy valószínűséggel jelentős részben pálmaolajból van a kötelezően előírt "bioösszetevők" miatt, amely szabályozás ellen esetleg éppen ezek a bizonyos, bosszúságot okozó klímatüntetők igyekeznek tenni. Ahogy az sem, hogy ha már "minden tőle telhetőt megtesz" a klímaváltozás megállításáért, akkor akár felülhetett volna egy buszra is, a helyett, hogy (vélhetően egyedül saját magáért) egy több tonnás gépet mozgat fosszilis energiával a dugóban. Vagy ne adj Isten részt vehetett volna a klímasztrájkon, mint a teremtett világ védelmezője, és akkor talán beszélgetve megismerhette volna ezeket az autóban ülve jól beskatulyázott és felcimkézett embereket.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval vajon ilyen hozzáállással fogja Bese Gergő atya a jézusi útra vezetni a híveket? Ezek lennének ennek az útnak a fő ismérvei? Nem hívőként is erős kétségeim vannak. Javasolnám tehát a leírt gondolatok átértékelését és némi önreflexiót. Nemcsak az atyának, hanem a 777blog ilyen tartalmakat like-oló olvasóközönségének is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F27%2Fhompolygo_ostobasag_rosszindulat_es_politikai_uszitas_raadasul_egy_pap_tollabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F27%2Fhompolygo_ostobasag_rosszindulat_es_politikai_uszitas_raadasul_egy_pap_tollabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F27%2Fhompolygo_ostobasag_rosszindulat_es_politikai_uszitas_raadasul_egy_pap_tollabol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hömpölygő ostobaság, rosszindulat és politikai uszítás: ráadásul egy pap tollából"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/09/27/hompolygo_ostobasag_rosszindulat_es_politikai_uszitas_raadasul_egy_pap_tollabol#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16701226" border="0" /></a><br /></p>
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2021/09/06/okologiai_valsag_a_bocs_alapitvany_magyar-mentegetesenek_kritikaja
Ökológiai válság: a Bocs Alapítvány magyar-mentegetésének kritikája
2021-09-06T22:38:09+02:00
2021-09-06T22:38:09+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Magyarországon alig foglalkozik szervezet dedikáltan a népesedés kérdéseivel az ökológiai válság kapcsán. Az egyik ismert ilyen civil szervezet a Bocs Alapítvány, amely azon túl, hogy üdvözítő módon egy méltatlanul elhanyagolt problémakörrel foglalkozik, sajnos hibáktól, megalapozatlan állításoktól és csúsztatásoktól terhes álláspontot közvetít. Az egyik cikkük kritikáját adom ebben a blogbejegyzésben.</p>
<p style="text-align: justify;">A Bocs Alapítvány az "<a href="https://bocs.eu/a-wwf-vakon-hibaztatja-a-magyarokat-frissitett-verzio/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A WWF vakon hibáztatja a magyarokat?</a>" című írásában próbálja cáfolni a WWF azon állítását, miszerint ha mindenki úgy élne a Földön, mint a magyarok, akkor több, mint 2 bolygóra lenne szükségünk, hogy az emberiség életvitele hosszú távon fenntartható legyen. Az alább következő kritika csak a cikk olvasása után érthető.</p>
<p style="text-align: justify;">Kezdem azzal, amivel egyetértek a cikkben megfogalmazottakkal:</p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">Egyetértek azzal, hogy egy ország lakóinak életmódjához hozzátartozik a népesedés is, ugyanúgy, mint pl. a fogyasztási szokások.</li>
<li style="text-align: justify;">Jónak tartom azt a megközelítést, hogy egy ország részesedését az ökológiai rendszer túlterhelésében a lakosságra vonatkozó ökológiai lábnyom és az ország biokapacitása (vagyis az országhatárokon belül, megújuló módon rendelkezésre álló erőforrások, és "szennyezés semlegesítő képesség" becsült értéke) összevetésével mérjük meg.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">Folytatom azzal, ami szerintem az írásban félrevezető, hibás, inkorrekt.</p>
<p style="text-align: justify;">Bár - ahogy írtam - egyetértek azzal, hogy hiba a népességszám alakulását nem figyelembe venni, nem egy nép felelősségének tekinteni, ha az ökológiai terhelést vizsgáljuk, ugyanúgy hiba a népességszámot kiemeltnek tekinteni az IPAT-formula 3 tényezője (népességszám, fejenkénti gazdasági teljesítmény [~fogyasztás], technológia milyensége) között. Mindezt részletesen kifejti a ReGeneráció csapatának <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EZEN</a> videója, az abban elhangzottakat nem ismétlem meg itt. További hiba a másik két fő tényezőt (fejenkénti fogyasztás, technológia milyensége) lefixálva, azoktól függetlenül tekinteni a népességszámot, hiszen a három tényező nem független egymástól, az egyik változása a többi változását is eredményez(het)i. Együtt hatnak, csak együtt tekinthetőek. A Bocs Alapítvány cikke azt sejteti, mintha a népességszám alakulása lenne a döntő, aminek a befolyásolásával önmagában megoldható lenne az ökológiai válság. Ez erősen félrevezető.</p>
<p style="text-align: justify;">A biokapacitás (egyébként értelmes koncepciójának) felhasználásával is vannak gondok. Ezt írja a cikk:<br /><span style="color: #993300;">"Teljesen életidegen számítgatás az országokat nem a saját területükhöz viszonyítani, amely fölött rendelkeznek, és amelyhez alkalmazkodnak."</span><br />Ez azért egy erősen irreális képet sugall, minthogyha az országok terhelése a határokon belül maradna, ami nyilvánvalóan nincs így. A magyarok által elfogyasztott erőforrások jó része a határainkon túlról érkezik, ahogy pl. termékeink nagy része a Távol-Keleten készül. Cserébe persze az országhatárokon belül rendelkezésre álló erőforrások egy részét nem mi, hanem más országok lakói használják fel (lásd: exportált termékek). A globalizált gazdaságban ez mindennapos. Így sajnos nem nagyon jelent korlátot az országoknak az, hogy a határaikon belül korlátozottak az erőforrások, hiszen nincsenek rákényszerítve, hogy csak azokat használják fel. Hatványozottan igaz ez a nyugati világ anyagilag gazdag országaira, amilyen Magyarország is, akik a globális gazdaság egyenlőtlen viszonyainak köszönhetően nagy mértékben kizsákmányolják az anyagi értelemben szegényebb országok erőforrásait és emberi munkaerejét. Kár tehát arra utalgatni, mintha egy globalizált gazdaságban bármely ország, így pl. Magyarország alkalmazkodna a határain belül fellelhető erőforrások szűkösségéhez, hiszen ez nyilvánvalóan nincs így.</p>
<p style="text-align: justify;">De térjünk rá az írás legsúlyosabb hibájára: az önkényesek kijelölt viszonyítási pontokra. Miért az 1961-es magyarországi állapothoz viszonyítunk, és az azóta hazánkban végbement folyamatokat várjuk el más országoktól? Magyarország 1961-ben már bőven túllépte a biokapacitását, túlhasználta az erőforrásait, szemben egy halom harmadik világbéli országgal, vagy hogy mást ne említsek: Kínával. A nyugati országok (köztünk hazánk) lényegesen korábban érték el ezt a problematikus állapotot, mint az utóbb említett országok. Milyen alapon mentjük fel Magyarország 1961 előtt élő lakóit az ökológiai válság kapcsán, és várjuk el a világ többi részétől, hogy 1961-től kezdve akkor is ugyanúgy csökkentsék az ökológiai lábnyomukat és népességüket, mint hazánk, ha a demográfiai átmenet és az ökológiai lábnyom változásának folyamatában ők még jelentős csúszásban vannak hozzánk képest. Ez egy durván kettős mérce, igazságtalan és inkorrekt elvárás. Ugyanez igaz arra is, hogy a magyarok ökológiai lábnyomának változását az 1980 körüli évekhez, a valaha volt legnagyobb értékhez viszonyítja a cikk, amihez képest nem meglepő módon csökkenés következett be. Az 1980 előtti időszak, mialatt mi a "csúcsra" értünk ebben a tekintetben, el van felejtve? Bezzeg a többi ország miért nem követte a mi 1980-tól látható "példamutató" tendenciánkat? Ez az önfelmentő érvelés iskolapéldája.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval ha már a biokapacitás és az ökológiai lábnyom arányát használjuk az érvelésünkben, legyünk már igazságosak és korrektek, és az abszolút értékeket nézzük, ne pedig egy önkényesen kiválasztott évhez viszonyított eltérést. Így pedig egészen más eredmény jön ki. A magyarok majdnem másfélszeresen túllépik hazánk biokapacitását, úgyhogy ha mindenki úgy élne, mint mi, semmiképpen sem oldódna meg az ökológiai válság, szemben a cikkben megfogalmazott állítással, miszerint: "<span style="color: #993300;">Ha mindenki valóban úgy élne, mint a magyarok, akkor az emberiség már kilábalt volna az ökológiai válságból.</span>".</p>
<p style="text-align: justify;">A summázott tanulság a cikkel kapcsolatban az, hogy az ún. tényeket továbbra is lehet úgy önkényesen összeválogatni, hogy látszólag bizonyítsák az előre eldöntött konklúzióinkat. Csak éppen nem érdemes.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;">Források:</span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">biokapacitás és ökológiai lábnyom országonként: <a href="https://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://data.footprintnetwork.org/#/</a></li>
<li style="text-align: justify;">népesedési adatok országonként: <a href="https://www.worldometers.info/world-population/population-by-country/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.worldometers.info/world-population/population-by-country/</a></li>
</ul>
<p><span style="text-decoration: underline;">Ajánlott videók, cikkek:</span></p>
<ul>
<li>ReGeneráció: Népesedés I. - <a id="video-title" class="yt-simple-endpoint style-scope ytd-video-renderer" title="A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák" href="https://www.youtube.com/watch?v=G4biQmbXi7Q" aria-label="A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák készítette: ReGeneráció 9 hónappal ezelőtt 7 perc és 53 másodperc 329 megtekintés" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><yt-formatted-string class="style-scope ytd-video-renderer" aria-label="A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák készítette: ReGeneráció 9 hónappal ezelőtt 7 perc és 53 másodperc 329 megtekintés">A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák</yt-formatted-string></a></li>
<li>ReGeneráció: Népesedés II. - <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A népesség szerepe a környezeti válságban és kapcsolódó tévhitek</a></li>
<li>ReGeneráció: Népesedés III. - <a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Megoldások a népesedés visszafogására, ellenvetések és jó példák</a></li>
</ul>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F06%2Fokologiai_valsag_a_bocs_alapitvany_magyar-mentegetesenek_kritikaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F06%2Fokologiai_valsag_a_bocs_alapitvany_magyar-mentegetesenek_kritikaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F09%2F06%2Fokologiai_valsag_a_bocs_alapitvany_magyar-mentegetesenek_kritikaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ökológiai válság: a Bocs Alapítvány magyar-mentegetésének kritikája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/09/06/okologiai_valsag_a_bocs_alapitvany_magyar-mentegetesenek_kritikaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16681574" border="0" /></a><br /></p>
tudomány
népesedés
fenntarthatóság
ReGeneráció
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii
[ReGeneráció] Népesedés III.
2021-08-29T22:27:43+02:00
2021-08-29T22:27:43+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">[Ez az írás a ReGeneráció csapata népesedéssel foglalkozó sorozatának harmadik, befejező része. Az első két rész videó formájában <a href="https://www.youtube.com/watch?v=G4biQmbXi7Q" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> és <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> nézhető meg.]</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A népesedéssel foglalkozó sorozatunk előző részében a népességszám és a környezetre irányuló terhelés közti összefüggések mellett a népesedéssel kapcsolatos tévhiteket tárgyaltuk. A népesedés témáját lezáró jelen bejegyzés pedig a népességrobbanás jelentőségének megvilágításán túl szól majd a lehetséges megoldási, mérséklési lehetőségekről, bizonyos aggályokról ezek kapcsán, valamint felvillant néhány kevéssé ismert, de reménykeltő példát is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A földi ökoszisztéma, vagyis az élővilág degradációját a természetes élőhelyek felszámolásától kezdve, a különböző típusú szennyezéseken át a klímaváltozásig ez az írás nem hivatott részletesen bemutatni. A tendencia és az aktuális állapot, vagyis az ökológiai válság mértéke számos forrásból, számszerűsíthető, egzakt adatok alapján jól megítélhető. A folyamat viszonylag könnyen fogyasztható áttekintéséhez ajánljuk a 2009-es <a href="https://www.youtube.com/watch?v=teRMe7DA1Lk" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Otthonunk</a>, illetve a 2020-as <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LWyqjrGLMZQ" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Egy élet a bolygónkon</a> című filmeket. De nézzük most a népesség jelentőségét mindebben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Ha visszamegyünk csupán 100 évet a történelemben, akkor elmondhatjuk, hogy egészen odáig, az emberiség történetének több százezer éve alatt sohasem volt még csak negyedannyi sem a Föld népessége, mint ma. Ahogy az előző részben levezettük, a népességszám nem önmagában oka a környezeti válságnak, hanem az IPAT-formulában szereplő másik két tényezővel együtt hatva. Ebből persze a másik irányból közelítve az is következik, hogy a népességszám a környezetterhelés három fő tényezőjének egyikeként minden globális problémára nagyon nagy hatással van.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A "zöld forradalom"-ra és Gandhi-ra hivatkozás</span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A "zöld forradalom" a 20. század második felében lezajlott radikális változás a mezőgazdasági termelés terén. Alapvetően az iparszerű, gépesített, kemizált mezőgazdaság elterjedését jelenti, ami többek között az élelmiszertermelés volumenének ugrásszerű emelkedését eredményezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A környezeti válság szempontjából félrevezető azzal érvelni, hogy lám-lám a "zöld forradalom" révén milyen sok ember számára vagyunk képesek élelmiszert termelni. Ugyanis ez csak az ember nagyon szűk életben maradási szempontjait tekintő érv, ami minden mást figyelmen kívül hagy. Hogy 7-8 milliárd ember számára termelünk élelmet, az az ökológiai rendszer nagyon súlyos degradációjával jár, hiszen ehhez a természetes élőhelyek nagyon nagy részét kell kisajátítanunk, és radikálisan átalakítanunk. Ráadásul mindez rengeteg szennyezéssel jár azokon a területeken is, amelyek még nincsenek bevonva a mezőgazdaságba, illetve jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz, természetesen a többi emberi tevékenységgel együtt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/zold_forradalom.jpg" alt="zold_forradalom.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Mahatma Gandhit idézni a helyzet súlyosságát és a népesség jelentőségét illetően szintén félrevezető. Az indiai függetlenségi harc szellemi atyja a 20. század első felében mondhatta:</span></p>
<blockquote>
<p style="text-align: justify;"><em><span style="font-weight: 400;">"A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát."</span></em></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Gandhi viszont egyrészt minden elismerendő eredménye és bölcsessége mellett nem volt humánökológus, másrészt a halála óta India népessége nagyjából négyszeresére, a Földé pedig háromszorosára nőtt. Szóval még ha fel is tennénk, hogy igaza volt, amikor ezt állította, a szavai akkor sem lennének automatikusan érvényesek a mai állapotokra.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;">Közvetett, szelíd módszerek, és a bennük rejlő potenciál</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az élelmiszertermelés volumenének növelése vagy a mértékletesség biztosan nem elegendőek önmagukban az ökológiai válságból való kilábalásra. A népességgel mindenképpen foglalkozni kell, de a jó hír az, hogy ebben a méltatlanul elhanyagolt tényezőben hatalmas potenciál rejlik. Ahogy az előző részben, a tévhitek leleplezésénél említettük, a népességnövekedés visszafogása és visszafordítása semmiféle erőszakos cselekedetet, vagy emberekre kényszerített durva, életidegen szabályozást nem igényel. Kipróbált, kultúrától függetlenül kiválóan működő, közvetett, szelíd módszereink vannak a tudatos családtervezés elősegítésére, amelyek a tapasztalatok szerint mindig maguk után vonják az átlagos gyerekszám, vagyis a termékenységi ráta csökkenését.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A családtervezés elősegítése a fogamzásgátlási módszerek elérhetővé tételét, a családtervezéshez szükséges ismeretek átadását, az ezirányú tudatosság növelését, a családoknak, de azon belül is elsősorban a nőknek való egészségügyi és mentálhigiénés segítségnyújtást jelenti. A legtöbb, gyorsan népesedő országban az a helyzet, hogy ha a nőknek lenne lehetősége eldönteni, hogy hány gyermeket hozzanak a világra, akkor az jóval kevesebb lenne, mint amennyinek valójában életet adnak. Ezért ha megteremtődnek a nőknek a saját testük fölött való rendelkezés jogi és praktikus lehetőségei, akkor mindez ezekben az országokban a termékenységi ráta erős visszaesését eredményezi. Az oktatás fejlesztése pedig úgy járul hozzá közvetetten ugyanehhez, hogy azok a gyerekek, akiknek van lehetőség iskolába járni és minél tovább tanulni, azoknak statisztikailag kimutatható módon átlagosan később lesz saját családjuk, és összességében kevesebb gyermekük születik. Nagyjából így működnek tehát ezek a dolgok: semmi erőszak, csupán diverz és együttműködő segítségnyújtás. Egyik országnak sem kell megszabni, hogy mit csináljon. A gyorsan népesedő országok többségében vannak olyan politikusok, akik tisztában vannak vele, hogy a további népesedés milyen problémákkal jár. A nyugati országoknak csupán segíteni kellene őket szakértelemmel, eszközökkel és anyagilag, hogy a működő módszereket elkezdjék használni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">2010 és 2014 közötti adatokra alapozott becslések szerint globálisan ~99 M nemkívánt terhesség jön létre évente, amiből ~32 M gyermek meg is születik. Ebben benne vannak az egyáltalán nem akart, illetve a későbbre tervezett gyerekek is. Ez ~40%-a az éves ~80 M-s népességnövekedésnek, ami nem kevés. Ha csupán ezek nagy részét meg tudnánk előzni a fenti módszerekkel, az már hatalmas lépés lenne a népességnövekedés visszafordításában. A tudatosság fejlesztése, továbbá a lehetőségek kibővítése mind az egészségügy, mind az oktatás terén pedig ezen felül csökkenthetné a születések számát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/vilag_szuletes_halalozas.png" alt="vilag_szuletes_halalozas.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<h2 style="text-align: justify;">Tipikus ellenvetések</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Térjünk most rá a tipikus ellenvetésekre, amikor a népesedés visszafogásának szükségességéről, illetve lehetőségeiről van szó.</span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><b>Malthus tévedése</b></h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Thomas Malthusnak, az angol klasszikus közgazdaságtan jelentős képviselőjének 1798-as, sokszor emlegetett műve, a Tanulmány a népesedés törvényéről című tömeges éhezést és nyomort prognosztizált arra alapozva, hogy míg az élelmiszertermelés volumene abban az időben legfeljebb számtani sor szerint tudott növekedni, addig a népesség mértani sor szerint, így az olló egyre jobban kinyílik, egyre több embert taszítva éhezésbe és nyomorba. Hogy ez a jóslat úgy, ahogy Malthus gondolta, nem vált valóra, tény. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a népesedéssel nincs probléma, és azt sem, hogy nem kell visszafogni és visszafordítani azt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/malthus.jpg" alt="malthus.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Malthus két dolgot nem látott előre: az egyik, hogy a népesség, a korábban tárgyalt demográfiai átmenet miatt nem fog évszázadokon át az akkor megfigyelt mértani sor szerint növekedni; a másik pedig, hogy a 20. század második felében kibontakozik a "zöld forradalom", ami az élelmiszertermelés nagymértékű növekedését eredményezi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Ami miatt Malthus tévedése nem jó indok az ökológiai válság kapcsán, az az, hogy a jóslat csupán az emberi éhezésről és nyomorról szólt, nem az ökológiai rendszerről. Igaz, hogy a demográfiai átmenetnek és a zöld forradalomnak köszönhetően sikerült elkerülni az éhezés tömegessé válását, ennek viszont a természeti rendszerek szempontjából hatalmas ára volt: a népességnövekedés és az intenzív, kemizált mezőgazdaság jelentősen hozzájárult az élővilág nagyfokú degradációjához, így az ökológiai válság kibontakozásához.</span></p>
<h3 style="text-align: justify;"><b>Elfogy a nemzet?</b></h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A csökkenő népességű nyugati országokban, így hazánkban is elő szoktak jönni azok a vélemények, miszerint nem mi, hanem a harmadik világbéli országok népesednek túl, nálunk pont az a probléma, hogy csökken a népesség, ami azzal fenyeget, hogy elfogy a nemzet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">A vélemény első felével kapcsolatban az IPAT-formula elemezgetésénél láttuk, hogy a népességet önmagában nem érdemes tekinteni a környezetterhelés kapcsán, hiszen az csak a másik két tényezővel együtt értelmezhető. Ha pedig így nézzük, akkor a nyugati országok, így hazánk sem áll túlságosan jól ezen a téren. Ez alatt azt értem, hogy egyfelől nézve mi is jelentősen túlhasználjuk az országhatárokon belül rendelkezésre álló erőforrásokat, amit az országra vonatkozó becsült biokapacitás és fejenkénti átlagos ökológiai lábnyom alapján lehet <a href="https://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">megítélni</a>. Másként tekintve a problémára: ha a Földön élő összes ember az átlag magyar fogyasztását akarja elérni, akkor arra közel sem elegendőek a bolygó megújuló módon rendelkezésre álló erőforrásai. A környezetterhelésünk szempontjából tehát szükséges a csökkentés, ami persze nem jelenti feltétlenül a népesség csökkentését, hiszen lehetne például a fejenkénti fogyasztásé is, de kétségtelenül ez is jó irányba hat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Ha gyors ütemben csökken egy ország népessége, az természetesen, hosszabb távon nem egy pozitív tendencia, senki sem szeretné, hogy elfogyjanak nemzetünk tagjai. Viszont tragédiának tekinteni, ha a valaha volt legnagyobb létszámhoz képest csökkenés mutatkozik, egy szélsőséges álláspont, ami a végtelen növekedés fejlődésként való hibás azonosításán nyugszik, és teljességgel figyelmen kívül hagyja az ökológiai válság átfogó problematikáját, ami nem csupán a magyarok, hanem az egész emberiség és a teljes élővilág mai formájában való létezését fenyegeti. Ezért azt gondoljuk, hogy a környezet túlterheléséhez hozzájáruló országok népességfogyása egy bizonyos szinten kívánatos, és a népesség alacsonyabb szinten való stabilitását kellene megcélozni. Ha a világot népesedési versenyként fogjuk fel, annak sajnos nem lesznek győztesei, csak vesztesei.</span></p>
<h3 style="text-align: justify;">Mi lesz a nyugdíjjal?</h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Amikor felmerül, hogy egy ország népessége esetleg csökkenni kezd, tipikusan elő szokott kerülni a nyugdíjak finanszírozásának kérdése egy ún. elöregedő társadalomban. Ez valóban fontos kérdés, mégis azt gondoljuk, hogy eltörpül azok mellett a súlyos problémák mellett, amit a környezeti válság következményei jelentenek. A nyugdíjproblémát lehet kezelni a gazdaság kifehérítésével, az aktív dolgozók nagyobb hozzájárulásával, a nyugdíjkorhatár emelésével vagy akár a magasabb nyugdíjak valamilyen mértékű csökkentésével. Ezek egy része bár népszerűtlen intézkedés, de tragédiát nem jelentenek. Ellenben a hatodik nagy fajkihalási hullám, amit jelenleg az emberiség okoz, a könnyen kezelhetetlenné váló klímaváltozás, vagy pl. az ún. ökoszisztéma szolgáltatások által az életünket lehetővé tevő ökológiai rendszer esetleges összeomlása nem ilyen könnyen orvosolható problémák. Továbbá a nyugdíj-finanszírozási nehézség leginkább gyorsan fogyó népesség esetén jelentkezik. Egy moderáltan csökkenő népességű országban a helyzet abszolút kezelhető, hiszen nincs olyan nagy különbség az aktív dolgozók és a nyugdíjas korúak száma között.</span></p>
<h3 style="text-align: justify;">Világvallások és népesedés</h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Mielőtt rátérnénk bizonyos országok példájára a népesség-visszafogás kapcsán, érdemes szót ejtenünk a világvallások és a népesedés kapcsolatáról. A nagy világvallások által képviselt vagy közvetített értékrendekben és az azokon alapuló kulturális hagyományokban a nagy család, a sok utód egy családban tipikusan értékként jelenik meg, ahogy a gyerekszületést gyakran Isten ajándékának tekintik. Emiatt a vallási szabályok, bár egyre lazábbak ilyen szempontból, még mindig nehezen engedik meg a hívőknek a tudatos családtervezést, illetve a fogamzásgátlás legtöbb módozatát. Ezen vallások ugyanakkor azon igyekeznek, hogy csökkentsék az emberek szenvedését, és hozzásegítsék őket a boldogsághoz, a boldoguláshoz. Meglátásunk szerint azonban fontos lenne felismerni, hogy a nagy család propagálása és ez utóbbi cél között a világ mai állapotában egyre súlyosabb ellentét feszül. Ugyanis a földi élettér véges, a természeti erőforrások végesek, és az élőlények - ha tetszik, ha nem - csak egymás rovására, egymás életterének visszaszorításával tudnak sokasodni. Ma négyszer annyi ember és haszonállatai osztoznak a többi élőlénnyel ugyanakkora élettéren, mint 100 évvel ezelőtt, és nyolcszor annyian, mint kétszáz évvel ezelőtt. A népességrobbanás folyamata pedig, ahogy láttuk, még mindig nem állt meg. A Földön élő emlősfajok biomassza-arányait mutató alábbi kép jól szemlélteti, hogy mára milyen szélsőségesen leuralta az ember a bioszférát. Elég egyértelmű tünetei vannak, hogy az egyensúly súlyosan felborult, amit legalábbis nem kéne még jobban felborítani, de még inkább a helyrebillentés irányába kellene elmozdulni. Véleményünk szerint tehát szembe kellene nézni vallási gondolkodóknak, egyházi vezetőknek és hívőknek azzal az alapvető és égető kérdéssel, hogy a mai állapotok között mi szolgálja inkább az ember boldogságát és az élővilág egészségét (ami nem mellesleg egymástól elválaszthatatlan): ha továbbra is fenntartják a nagy család jóságának eszményét a családtervezés rovására, vagy ha belátják annak szükségességét, hogy a népesség ne nőjön tovább, és ehhez mérten újragondolják a hozzáállásukat a családtervezéshez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/distribution-of-earths-mammals.png" alt="distribution-of-earths-mammals.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<h2 style="text-align: justify;">Közismert rossz és ismeretlen jó példák</h2>
<h3 style="text-align: justify;">A hibásan értékelt kínai próbálkozás</h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az első ország, amely tipikusan fel szokott merülni, amikor népességszabályozásról esik szó, az Kína, és az ott 1979-ben bevezetett ún. egykepolitika. Ezzel a példával azonban két probléma is van. Az egyik, hogy téves az a közkeletű elképzelés, miszerint Kínában a termékenységi ráta nagymértékű csökkenése ennek a szabályozásnak köszönhető. Ugyanis a ráta az egykepolitika bevezetése előtti évtizedben csökkent a leggyorsabban, kb. 3 egységet, a szabályozást követően pedig csupán nagyjából tovább folytatódott ez a csökkenés, ami néhány évtized alatt még bő 1 egységet jelentett. Szóval a szigorú szabályok legfeljebb továbblökték a folyamatot, de semmiképpen sem voltak annak fő mozgatórugói. A másik probléma az, hogy Kína példája nagy hatékonysággal köti össze az emberek fejében a népesedés visszafogására tett törekvéseket valamiféle fölülről jövő, erőszakos, az emberekre kényszerített szabályozással, miközben a működő módszerek esetében - ahogy azt már többször megfogalmaztuk - erről szó sincs. Kína tehát nem egy valóban működő és több szempontból sem pozitív példa.</span></p>
<h3 style="text-align: justify;">A meglepően jó példa: Irán</h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Ebben az esetben is igaz tehát, hogy a jó példák a kevésbé ismertek. Iránt nem gondoljuk a legfelvilágosultabb országok egyikének, mégis ők szolgáltatták az egyik leginkább reménykeltő példát a népesedés visszafogására, bár nem kifejezetten az ökológiai válság megoldására törekedve. 1988-tól indítottak egy programot, mert megijedtek a gyors népességnövekedéstől. Elkezdtek szelíd, a társadalom számára számos egyéb előnnyel is járó módszereket alkalmazni: edukációs programokat szerveztek iskolákban, egyetemeken, médiában; tömegek számára tették ingyenesen elérhetővé a fogamzásgátlási módszereket; családtervezési tanácsadást végeztek párok számára, és kutatási tevékenységeket is finanszíroztak a témában. Mindezeket alkalmazva sikerült 6 felettiről 2 alá csökkenteniük a termékenységi rátát csupán 15 év alatt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/irani_nok.png" alt="irani_nok.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<h3 style="text-align: justify;">Mi lett volna Nigériában?</h3>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Hogy felmérjük, milyen eredménnyel járna, ha Irán jó gyakorlatát más országok is követnék, vegyük példának Nigériát, és számolgassunk egy kicsit, hogy hasonlóan hatékony intézkedésekkel nagyjából hogyan alakult volna a népessége az elmúlt évtizedekben ahhoz képest, ami a valóságban történt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Nigériában a '80-es évek végén hasonlóan magas volt a termékenységi ráta, mint Iránban ugyanebben az időben: 6,5 körüli. Ott azóta sem történt sok minden a népesedés visszafogása terén, a ráta még mindig 5,4 körül van. Iránban 1985-től 2020-ig 77,4%-al nőtt a népesség, míg Nigériában ugyanezen idő alatt 146,7%-al. Ha sikerült volna elősegíteni Nigériában egy hasonló mértékű szelíd népességszabályozást, akkor 1985 óta, csak ebben az országban kb. 58 millió ember születését tudtuk volna megelőzni, egyúttal elérve annak minden szociális, gazdasági és ökológiai előnyét. És ne feledjük, hogy ezek a jövőbe továbbgyűrűző és folyamatosan súlyosbodó dolgok. De hozhattunk volna számos országot példának Afrikából, pl. a Nigériával szomszédos Nigert is, amely bár népességben eltörül az előzőhöz képest, a reprodukciós rátája a mai napig 7 körüli.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;">Mit tehet az egyén?</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Végül beszéljünk kicsit arról, hogy mit tudunk tenni mi magunk a népesedésből fakadó problémák enyhítése érdekében.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Az első és legfontosabb, hogy legyünk tudatosak a családtervezést illetően. Félreértés ne essék: nem szeretnénk senkit lebeszélni a gyerekvállalásról, amire a legelemibb késztetéseink sarkallnak bennünket, és ami nagyban hozzájárulhat a boldogságunkhoz és életünk kiteljesedéséhez. Tisztában kell lennünk azonban a világunk állapotával, kilátásaival és problémáival, amikor arról döntünk, hogy hány gyermeket vállalunk, hiszen ezzel mi is hatással vagyunk minderre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Van számos olyan nemzetközi szervezet, amely a kifejtett szelíd módszereket alkalmazza és népszerűsíti főleg a harmadik világ anyagilag szegény országaiban. Érdemes őket rendszeres pénzadományokkal támogatni, hiszen nagy hatékonysággal fordítják a működő megoldások alkalmazására a rendelkezésükre álló forrásokat. A motivációs nehézség ezzel kapcsolatban az, hogy nem számíthatunk rá, hogy rövid távon és valami kézzelfogható formában látjuk majd az eredményét a támogatásunknak, hiszen ezek nem ilyen természetű problémák. A hatás megítélése érdekében érdemes azonban betekinteni például az IPPF éves jelentéseibe. A <a href="https://www.ippf.org/sites/default/files/2018-07/APR2017_WEB.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">2017-es</a> szerint 125 millió USD-s költségvetés mellett becslések szerint, többek között kb. 6,6 millió nemkívánt terhességet akadályoztak meg. Ez azt jelenti, hogy durván 5700 HUF költség árán tudták elérni 1 nemkívánt terhesség elkerülését. Mindez hozzáadódik a világunk alakulásához az embereknek nyújtott segítség és az ökológiai válság mérsékléséhez való hozzájárulás formájában. A támogatók jutalma pedig maga a tudat, hogy a szervezeten keresztül segítették mindezt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/patfhinder-international-new-logo.png" alt="patfhinder-international-new-logo.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400;">Végül támogassunk olyan politikusokat, akik országos, vagy EU-s szinten foglalkoznak ezzel a problémakörrel, tisztában vannak a tárgyalt szelíd megoldásokkal, és hajlandóak lennének a rájuk bízott adóforintokból ezeket értékelhető mértékben támogatni. Ez az opció sajnos Magyarországon egyelőre fiktív, hiszen nem ismerünk ilyen politikust és törekvést, viszont reméljük, hogy előbb-utóbb valóságossá válik. Ezt tudjuk segíteni, ha felemeljük a szavunkat ennek érdekében.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-weight: 400; color: #808080;">[írta: Pauló Gergely; lektorálták: Horváth Attila, Sümegi Albin]</span></p>
<p><span style="text-decoration: underline;">Források, ajánlott olvasmányok/néznivalók:</span></p>
<ul>
<li aria-level="1"><span>globális születési és halálozási görbék időtengelyen (a jövőre vonatkozó becslés is): <a href="https://ourworldindata.org/grapher/births-and-deaths-projected-to-2100?country=~OWID_WRL" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://ourworldindata.org/grapher/births-and-deaths-projected-to-2100?country=~OWID_WRL</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>2019-es ENSZ-jelentés: <a href="https://population.un.org/wpp/Publications/Files/WPP2019_Highlights.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://population.un.org/wpp/Publications/Files/WPP2019_Highlights.pdf</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>elemzés és statisztikák nemkívánt terhességekről, születésekről, abortuszról: <a href="https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/abortion-worldwide-2017.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/abortion-worldwide-2017.pdf</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>Irán példájának részletes leírása: <a href="https://overpopulation-project.com/the-iranian-miracle-the-most-effective-family-planning-program-in-history/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://overpopulation-project.com/the-iranian-miracle-the-most-effective-family-planning-program-in-history/</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>A Partizán népességrobbanásról szóló videójának kritikája: <a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>családtervezést segítő szervezetek:</span>
<ul>
<li aria-level="2"><span><a href="https://margaretpyke.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://margaretpyke.org/</a></span></li>
<li aria-level="2"><span><a href="https://www.ippf.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.ippf.org/</a></span></li>
<li aria-level="2"><span><a href="https://www.pathfinder.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.pathfinder.org/</a></span></li>
</ul>
</li>
<li aria-level="1"><span>IPPF 2017-es jelentése: <a href="https://www.ippf.org/sites/default/files/2018-07/APR2017_WEB.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.ippf.org/sites/default/files/2018-07/APR2017_WEB.pdf</a></span></li>
<li aria-level="1"><span>A biokapacitás és az ökológiai lábnyom becsült értékei országonként: <a href="https://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://data.footprintnetwork.org/#/</a></span><span></span></li>
<li aria-level="1"><span>Filmek:</span>
<ul>
<li aria-level="1"><span>Attenborogh - Hány embert bír el a Föld</span></li>
<li aria-level="1"><span>Attenborogh - Egy élet a bolygónkon</span></li>
<li aria-level="1"><span>Otthonunk</span></li>
</ul>
</li>
</ul>
<p><span style="text-decoration: underline;">Képek forrásai:</span></p>
<ul>
<li><span><a href="https://iotzona.hu/uploads/files/cover/3911/articles/1531899976/1531899976.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">iotzona.hu</a></span></li>
<li><span><a href="https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/71W05MfSjjL.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">images-na.ssl-images-amazon.com</a></span></li>
<li><span><a href="https://ourworldindata.org/uploads/2021/03/Distribution-of-earths-mammals.png" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ourworldindata.org</a></span></li>
<li><span><a href="http://www.gdn.int/sites/default/files/Screen%20Shot%202018-08-27%20at%209.48.08%20AM_0.png" target="_blank" rel="noopener noreferrer">gdn.int</a></span></li>
<li><span><a href="https://coachesacrosscontinents.org/wp-content/uploads/2019/02/Patfhinder-International-new-logo.png" target="_blank" rel="noopener noreferrer">coachesacrosscontinents.org</a></span></li>
<li><span><a href="https://ourworldindata.org/grapher/births-and-deaths-projected-to-2100?country=~OWID_WRL" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ourworldindata.org</a></span></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F08%2F29%2F_regeneracio_nepesedes_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F08%2F29%2F_regeneracio_nepesedes_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F08%2F29%2F_regeneracio_nepesedes_iii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=[ReGeneráció] Népesedés III."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/08/29/_regeneracio_nepesedes_iii#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16673086" border="0" /></a><br /></p>
politika
vallás
társadalom
környezetvédelem
népesedés
fenntarthatóság
ReGeneráció
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/zold_forradalom.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2021/07/09/mi_a_rend
Mi a REND?
2021-07-09T17:10:25+02:00
2021-07-09T17:10:25+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Hogy mit gondolunk arról, hogy mikor/hogyan vannak RENDBEN a dolgok, szerintem jól megmutatja azokat a mélyen gyökerező kulturális meggyőződéseket, amelyek az ökológiai válság alapját képezik. Hiszen ez az alap minden bizonnyal szellemi, vagyis csupán a fejünkben létezik. A praktikus tevékenységeink, a technológia, amit használunk azok kivitelezésére, csupán következmények, ilyen formán tehát nem tartoznak a lényeghez.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: #993300;">Akkor van rendben egy kistelepülés, ha hetente kétszer jön valaki egy nagyméretű, fosszilis üzemanyaggal működő géppel, és az akkorra 7 cm-esre gyarapodott útszéli növényzetet visszavágja 4 cm-esre?</span></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: #993300;">"Szemetel" a platánfa, mert nagy levelei ősszel beterítik a talajt körülötte? Kivágandó a nyárfa, mert szöszölő termését messze viszi a szél?</span></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: #993300;">Akkor van rendben egy erdő, ha nincsenek otthagyva a kidőlt fatörzsek?</span></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: #993300;">Akkor az igazi a nyár, ha szúnyogmentes?</span></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: #993300;">A vadállományt el kell látni téli takarmánnyal az erdőben?</span></em></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Természetesen nincs reprezentatív mintám, így nem tudom, hogy az emberek pontosan hány százaléka válaszolna igen-nel a fenti kérdésekre. Csak abban vagyok biztos, hogy nagyon sokan, túl sokan. A kérdésekkel érzékeltetni próbált vélekedések nem mesterségesen kreáltak, számtalanszor szembejöttek már velem mindennapi, spontán szituációkban.</p>
<p style="text-align: justify;">Bármily bagatell kérdéseknek tűnnek is a fentiek (amelyek egyébként csak kiragadott példák), sajnos nagyon sokminden következik a vélelmezett igen válaszokból (ahogy a nem-ekből is sokminden következhetne). Ezek pedig a következők:</p>
<ol>
<li style="text-align: justify;">
<p><strong>Szükségünk van a totális kontrollra, hogy jól érezzük magunkat. Amit nem kontrollálunk, amennyire csak lehet, azt bizonytalannak, rendezetlennek, sőt, veszélyesnek érezzük.</strong></p>
</li>
<li style="text-align: justify;">
<p><strong>Ami az ember számára közvetlenül bármiféle kellemetlenséget okoz, annak nincs létjogosultsága. A világ azért van, hogy az ember jól érezze magát benne, így szabadon telepakolhatja olyan elemekkel, amelyek számára hasznosnak, szépnek, kellemesnek, szórakoztatónak tűnnek, és eltávolíthat belőle bármit, ami nem ilyen.</strong></p>
</li>
<li style="text-align: justify;">
<p><strong>Nem értjük a természetet. Azt gondoljuk, hogy ami nem a saját, rendezettségről alkotott elképzeléseink szerint való, az nem működik benne, azt meg kell változtatni, helyre kell hozni. Azt gondoljuk, hogy a világ az ember közbeavatkozása révén kezdett működni, és az ember kontrollja szükséges, hogy működésben tartsa.</strong></p>
</li>
</ol>
<p style="text-align: justify;">Semmi egyebet nem csináltam, minthogy átkonvertáltam az előbbi kérdés-válaszokat az azok alapját képező mélyebb meggyőződésekre, amelyek a világképünk alkotják. Mondanom sem kell, hogy én a magam részéről nem-mel válaszolok a fenti kérdésekre, így ezek a meggyőződések nem az enyémek. "Csak" a meghatározó többségé (ha jól sejtem), vagyis nevezhetjük mindezt összefoglalóan közvélekedésnek.</p>
<p style="text-align: justify;">A legfontosabb, amit észre kellene vennünk, hogy ezek semmiképpen sem természettudományos igazságok, nincsenek az igazságtartalmukra tudományos, objektív, egzakt bizonyítékok (vagyis adott esetben pont a cáfolatukra vannak ilyenek), csupán szubjektív meggyőződések.</p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a meggyőződések a gondolkodásunk mélyrétegeiben lakoznak, többségében nem is tudatosulnak, vagyis fel sem merül bennünk, hogy másfajta meggyőződéseink is lehetnének. Amikor ezeket bárki kifejezi nekem a maga módján egy teljesen átlagos szituációban, akkor egyértelműen érezhető, hogy azt feltételezi, hogy én is így gondolom, hiszen nem is lehet másként gondolni, ezek magától értetődő dolgok, evidenciák.</p>
<p style="text-align: justify;">A probléma az, hogy ezek a meggyőződések szépen megágyaznak azoknak a cselekedeteknek, amelyeket nap, mint nap több milliárd ember véghezvisz, és amelyek eredője maga az ökológiai válság, annak minden társadalmi és gazdasági vetületével együtt. Ez a rossz hír. A jó pedig az, hogy ennek felismerése, tudatosítása lehetővé teszi, hogy ezeket az egyébként illékonynak is tekinthető meggyőződéseket megváltoztassuk. A folyamat egyébként már régen elindult, csak éppen nem tűnik kellően gyorsnak. Hazánkban a városi méhlegelőkről szóló aktuális (sokszor sárdobálásba torkolló) diskurzus ennek apró eleme, amikor a régi és az új meggyőződések ütköznek egymással.</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy gondolom, hogy a mélyebb meggyőződéseink megváltoztatásához a világról való egzakt tudásunknál fontosabb a képzelőerőnk, a fantáziánk. Amit ugyanis el sem tudunk képzelni magunkról, az életünkről, a világról, az nagy valószínűséggel nem is fog megvalósulni. Úgy is meg lehet ragadni a mostani (pár ezer éve kezdődött) válságot, mint a képzeletünk válságát. Újabb jó hír, hogy a fantáziánk jól fejleszthető például szépirodalom olvasásával. Érdemes gyerekkorban elkezdeni, de sosem késő.</p>
<p style="text-align: justify;">Itt jegyezném meg, hogy a zöld mozgalmak végtelenül ismételt mantráinak végkicsengése többségében az, hogy "szemléletváltásra van szükség". Nincs ennél unalmasabb befejezése egy előadásnak, beszélgetésnek, konferenciának. De ami fontosabb annál, hogy mi unalmas, és mi nem: észre kéne venni, hogy ez nem egy konklúzió, hanem csupán a kiindulópont. Persze, hogy "szemléletváltásra van szükség", ezzel sokat még nem mondtunk. A kérdés az, hogy mi a gyökere az aktuális szemléletnek, mi lenne helyette a kívánatos, és hogyan képzeljük az átmenetet. A többi (technológia, életvitel, szervezés, praktikus megoldások) jönni fog "magától". Pont úgy, ahogy ma nem jönnek maguktól, hiszen hiányzik az alapjuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Egy általam jónak tartott <a href="https://www.antikvarium.hu/konyv/daniel-quinn-izmael-607574" target="_blank" rel="noopener noreferrer">könyvből</a> származó kulcsmondat kívánkozik ide:</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>"A világot nem régi gondolkodású emberek fogják megváltoztatni programokkal, hanem új gondolkodású emberek programok nélkül."</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F07%2F09%2Fmi_a_rend%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F07%2F09%2Fmi_a_rend%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F07%2F09%2Fmi_a_rend%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mi a REND?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/07/09/mi_a_rend#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16617654" border="0" /></a><br /></p>
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben
A Partizán tévedései a népesedés és a klímaváltozás összefüggéseinek elemzésében
2021-05-31T15:15:33+02:00
2021-05-31T15:15:33+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Ez a blogbejegyzés a Partizán youtube csatornán a napokban megjelent, "A túlnépesedés és a klímaváltozás kapcsolata", avagy az "Ökofasizmus és 11 milliárd ember" című <a href="https://www.youtube.com/watch?v=VoGu4cqiUus" target="_blank" rel="noopener noreferrer">VIDEÓJÁNAK</a> kritikája. Nagy vonalakban: a videó nagyrészt helyes alapadatokból dolgozva, azok sokszor helytelen vagy legalábbis félrevezető értelmezésével hibás konklúziókra jut. Ennek alátámasztása következik.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Az egyetlen ok? - Avagy mit mond a tudomány?</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #800000;">"...minden szakértő, tudós tisztában van ezzel...", "...aki kutatóként ezzel a kérdéssel foglalkozik..." </span>Számos efféle mondat hangzik el a videóban, azt a benyomást keltve, hogy egyfajta tudományos konszenzus kerül itt ismertetésre. Konkrét nevek megjelölése és tanulmányokra való hivatkozás nélkül viszont ez önmagában nem sokat jelent. Persze érthető, hogy ez nem az a műfaj, ahol bele lehet menni konkrét tanulmányokba, viszont akkor nem is kéne feltétlenül lépten-nyomon ilyen, számomra tekintélyelvűséget sugalló állításokat tenni. De lépjünk túl ezen, nem ez a fontos.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyobb probléma az, hogy a tudomány egyáltalán nem mond olyasmit - ami a videó talán legfőbb állítása - hogy a népesedésnek semmi köze nincsen szűken véve a klímaváltozáshoz, tágabban pedig az ökológiai válsághoz (megjegyzés: a videó általában a klímaváltozásról beszél, de időnként mintha azonosítaná azt az ökológiai válsággal, ami nem korrekt: az utóbbi a befoglaló, tágabb értelmű fogalom). Épp ellenkezőleg: az emberiség környezetterhelésének fő tényezőit a humánökológia (amely talán a legilletékesebb, interdiszciplináris tudományág ezen a területen) az ún. IPAT-formula segítségével írja le. Az emberiség környezetterhelésének három fő tényezője, amelyek közül egyiket sem lehet kiemelni (vagyis ugyanolyan fontosak): a népességszám, a fejenkénti fogyasztás, és a technológia környezetterhelő mivoltát mutató tényező. A klímaváltozás kapcsán (ami a környezetterhelésünk egy részterülete) értelemszerűen ugyanezek a tényezők számítanak. [Az IPAT-formula elemzését adja a ReGeneráció csapatának <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EZEN</a> videója.]</p>
<p style="text-align: justify;">Fontos, hogy a három tényező EGYÜTT HATVA mutatja meg a környezetterhelésünk mértékét, tehát önmagában egyik sem tekinthető AZ EGYETLEN OKNAK, amely bármilyen típusú környezetterhelés mögött húzódik. És akkor itt el is jutottunk az EMBER egyik gondolkodásbéli jellemvonásához, amiből egyúttal a videó egyik alapvető tévedése is származik. Arról van szó, hogy szeretünk mindenféle jelenséget, amit a világban tapasztalunk, megpróbálni egyetlen okra visszavezetni, vagyis úgy gondolkodunk, hogy valami vagy AZ OKA a jelenségnek, vagy NEM OKA neki. Pedig valójában a legtöbb jelenség mögött nem egy, hanem számos ok húzódik, amelyek együtt hatva okozzák azt.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha átállítjuk az gondolkodásunkat ennek megfelelően (tudom, hogy nem könnyű), akkor az alábbiakra jövünk rá a konkrét témánkat illetően:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li style="text-align: justify;">az, hogy a népességszámból nem lehet egyenesen következtetni a környezetterhelésünk (azon belül a klímaváltozás) mértékére, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kettő között nincs összefüggés; hogy nincs erős korreláció a népességszám és a klímaváltozás között, az csak annyit jelent, hogy más tényezők is szerepet játszanak (a fejenkénti fogyasztás és a technológiára vonatkozó mutató)</li>
<li style="text-align: justify;">nem kell választanunk pl. a fejenkénti fogyasztás és a népességszám közül egyet, ha azt akarjuk megfejteni, hogy "mi okozza" a klímaváltozást, hiszen azt nem egyvalami okozza, hanem mindkettő ott van a tényezők között, sőt még van egy harmadik is</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">Említésre méltó, hogy a Nature magazin egy cikkére hivatkozik a videó, viszont hibásan értelmezi azt. A cikk ugyanis nem azt állítja, hogy a népesedés nem fontos tényező az ökológiai válság szempontjából, csupán azt, hogy nem az egyetlen, és hogy a növekedés már régen nem exponenciális.</p>
<p style="text-align: justify;">Kifejezetten demagógnak és erősen félrevezetőnek számít a Nicolas Cage filmjei és a medencés halálozások közötti korrelációt felmutató hasonlat. Az, hogy vannak olyan (esetleg vicces) esetek, amikor az erős korreláció csupán a véletlen műve, és nincs szó kauzalitásról, még nem jelenti azt, hogy minden korrelációt kidobhatunk a kukába. Azt jelenti csupán, hogy óvatosnak kell lennünk az ok-okozati viszony feltételezésével még erős korreláció esetén is, mert előfordulhatnak félrevezető véletlenek. De ezzel a példával ettől még semmit nem bizonyítottunk a népesedés és a klímaváltozás összefüggéseinek kapcsán.</p>
<p style="text-align: justify;">Gulyás Márton tévedése itt abban áll, hogy bár a klímaváltozásnak nem AZ OKA a népesedés (ebben idáig igaza van), de nagyon is szerepel az okok között. Az egyik fő ok a három közül.</p>
<p style="text-align: justify;">[Megjegyzés: a bengáli éhínségről szóló rész is jól mutatja, hogy mennyire hajlamosak vagyunk AZ OKOT keresni minden mögött. Mintha választanunk kéne, hogy az 1943-as időjárási szélsőségek, vagy a brit adminisztráció okozta-e a szörnyűséget, és nem tudnánk elképzelni, hogy mindkettő szerepet játszott benne. Itt egyébként a Márton által hivatkozott tanulmány sem ezt állítja, csupán annyit, hogy a brit adminisztráció döntései IS közrejátszottak a dologban. Az EGYETLEN OKRA való átkonvertálást a videó készítői hajtották végre, vélhetőleg saját maguk számára is észrevétlenül.]</p>
<h2 style="text-align: justify;">Malthus tévedése</h2>
<p style="text-align: justify;">Valóban, Thomas Malthus jóslata (szerencsére) nem vált valóra. Tévedett, mert túl egyszerű következtetést tett, és nem látott (a 18.század végén nem is nagyon láthatott) előre két dolgot: az egyik az, hogy a népesség (a demográfiai átmenet miatt) nem tud évszázadokig exponenciális ütemben növekedni, a másik pedig, hogy a 20.század második felében kiépül majd az iparszerű, gépesített mezőgazdaság, ami jelentősen megnöveli az élelmiszertermelés volumenét.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanígy nincs igazuk azoknak (ha vannak ilyenek), akik a jelen folyamatokat egyszerűen továbbvetítve, az ökológiai válság szükségszerű megoldhatatlanságát hangoztatják csupán a népesedésre alapozva. A képlet nem ilyen egyszerű.</p>
<p style="text-align: justify;">De kérdezem: hol következik mindebből az, hogy a népesedésnek egyáltalán semmi kapcsolata nincsen a klímaváltozással és az ökológiai válsággal? Hol következik ebből az, hogy nem segítene ez utóbbiak megoldásában, ha kevesebb embert kéne ellátnunk a Föld erőforrásainak segítségével fenntartható módon? Sehol. Mindebből csupán az következik, hogy a népesség nem az egyetlen tényező, és csupán azt tekintve nem lehet egyszerű jóslatokat tenni, illetve hogy csupán azzal foglalkozva nem lehet megoldani az ökológiai válságot. De ettől még azzal IS foglalkozni kell, ugyanolyan komolyan, mint a másik két tényezővel.</p>
<p style="text-align: justify;">Meglehetősen félrevezető a videóban kiragadott példa arra, hogy a népesség csökkenése mellett akár még nőhet is a környezetterhelés. Az azt sugallja ugyanis, mintha a népesség csökkenése maga, oka lenne a környezeti terhelés növekedésének, ami nyilvánvalóan nem igaz. Azt, hogy bizonyos nyugati országokban a népesség csökkenésével párhuzamosan megnőttek a fogyasztási lehetőségek a kialakuló fogyasztói társadalom "vívmányaként" (és ezzel éltek is az emberek), ostobaság lenne a népesség csökkenésének tulajdonítani. Hogy egy gazdasági rendszernek van tehetetlensége, és bizonyos szegmensek teljesítménye (pl. a tömegközlekedésé) nem tud egyenes arányban csökkenni a népesség csökkenésével, igaz. Viszont elfelejteni megemlíteni, hogy a gazdaság más szegmenseiben (pl. az élelmezésben, vagy az egyén számára külön legyártott bármiféle termék esetén) viszont a népességszám csökkenésével szinte egyenes arányban csökken a termelés és így környezetterhelés is, finoman szólva félrevezető. A példából fakadó korrekt konklúzió tehát az lett volna, hogy a népesség csökkenése nem von maga után automatikusan hasonló mértékű terheléscsökkenést egyrészt a rendszer bizonyos szegmenseinek tehetetlensége miatt, másrészt a visszapattanás miatt, ami a népességszám változásától függetlenül, pl. a fogyasztói szokásaink megváltozásából fakadhat (a visszapattanó hatásról a ReGeneráció <a href="https://www.youtube.com/watch?v=G96I8JWem8Y" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EZEN</a> videójában beszéltünk).</p>
<h2 style="text-align: justify;">"Túlnépesedés" önmagában valóban nincs</h2>
<p style="text-align: justify;">Szintén a fentiekből következően abban igaza van a Partizánnak, hogy "túlnépesedésről" önmagában nem beszélhetünk, hiszen a népességszám, mint tényező, egymagában nem sokat mond a környezetterhelésünkről. Ugyanis azt a másik kettő is ugyanúgy befolyásolja, vagyis kis népességszám esetén is lehet magas a környezetterhelés (ill. nagy mértékű a klímaváltozás), ha a további befolyásoló tényezők értéke nagy, és magas népességszám esetén is lehet alacsony a környezetterhelés, ha a másik két tag megfelelően alacsony. Természetesen annak, hogy a valóságban milyen mértékben lehet csökkenteni, illetve növelni egyik vagy másik tényezőt, erős korlátai vannak: belátható például, hogy a fejenkénti fogyasztás nem csökkenthető egy bizonyos szint alá, hiszen vannak létszükségleteink.</p>
<p style="text-align: justify;">De ismétlem: ez továbbra sem jelenti azt, hogy a népességszámnak semmi köze ne lenne a környezetterhelés és így a klímaváltozás mértékéhez.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Önjelölt próféták és hollywood-i filmek</h2>
<p style="text-align: justify;">Nem javasolt sem az önjelölt próféták végtelenül leegyszerűsített és demagóg üzenetei, sem a hollywoodi filmek narratívája és sugallatai alapján képet alkotni a valóságról. Ez utóbbiak, amelyek az embert időnként "fertőzésnek" állítják be, vagy tipikusan egy fölülről ránk kényszerített, erőszakos és/vagy technológiai "megoldást" vízionálnak a népesedés visszafogására, borzasztó naiv elképzeléseket tükröznek, leginkább a kulturális berögződéseink ostoba kivetülései csupán. Nem sok közük van ahhoz, hogy a tudomány révén valójában mit tudunk a népesedés és az ökológiai válság összefüggéseiről, illetve, hogy a népesedés visszafogására milyen közvetett, szelíd és működő módszereink vannak.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Rasszizmus, népcsoportok elnyomása, kasztráció, ökofasizmus</h2>
<p style="text-align: justify;">Markáns vonulata a videónak, hogy a népesedés miatti aggódást és az ezzel való érdemi foglalkozást a rasszizmussal, bizonyos népcsoportok elnyomásával állítja párhuzamba, történelmi és szemléleti példákat emlegetve. Ez utóbbiak létezését eszem ágában sincs kétségbe vonni, viszont ezt a fajta általánosítást összességében nagyon igazságtalannak és félrevezetőnek tartom. Ugyanis azt sugallja, hogy aki komolyan aggódik a népesedés mértéke miatt (ami, ahogy fent megmutattam, valóban AZ EGYIK fő tényező a körmünkre égő ökológiai válság és klímaváltozás terén) az megbélyegezhető azzal, hogy rasszista, hogy kasztrációt támogatna, hogy valamiféle szélsőséges ideológia híve, stb. Ez borzasztó káros a témával foglalkozó emberek megítélésére nézve.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Szelíd, közvetett módszerek</h2>
<p style="text-align: justify;">Mintha Gulyás Márton gondolkodását áthatná az attól való félelem, hogy a népesedés visszafogására törekvés mindenképpen arra fut ki, hogy embereket, embercsoportokat megsértünk, fölülről rájuk erőszakolunk valami durva szabályozást, esetleg fizikai erőszakot alkalmazunk velük szemben. Pedig a vége felé ő is elmondja majdnem pontosan azt, ami ezen a téren a vállalható, valódi, nem erőszakos és hatékony módszer. Csakhogy ezt mintegy mellékesen említi meg, mintha nem sok jelentősége lenne az ökológiai válság mérséklése terén. Kissé ellentmondásos is, hogy egyáltalán felhozza ezeket, hiszen előzőleg kijelentette, hogy nincs semmi okunk aggódni a népességnövekedés miatt, ugyanis annak semmi köze a klímaváltozáshoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Nade miről is van szó? Hát arról, hogy nem kell senkit kasztrálni, nem kell senkinek törvényileg megszabni, hogy hány gyereke lehet. Mindezek helyett elegendő elérhetővé tenni a fogamzásgátlást azok számára, akiknek jelenleg nem áll rendelkezésükre, a családtervezés mikéntjéről felvilágosítani őket, elősegíteni, hogy a gyerekek iskolába járhassanak, hogy a nők saját maguk rendelkezzenek a testük felett, hogy eldönthessék, hány gyermeket szeretnének, hogy minél tovább tanulhassanak és dolgozhassanak (az anyagi függetlenség érdekében is). Ezek a törekvések mind egytől-egyig, közvetett módon maguk után vonják a termékenységi ráta csökkenését, országhatároktól, kultúrától, vallástól függetlenül. Ez a "nagy titok", ez a tudomány álláspontja, a tapasztalat, amit már csak alkalmazni kéne széles körben.</p>
<p style="text-align: justify;">Gulyás Márton is támogatólag beszél minderről, és egyértelművé teszi, hogy mindennek mennyi egyéb, számára is kívánatos pozitív hozadéka van/lenne (társadalmi egyenlőség elősegítése, életminőség javulása, stb.). A kérdés csak az, hogy miért nem ez a videó fő mondanivalója? Miért ötször annyi időben foglalkozik a videóban önjelölt celebek ostoba gondolataival, és szomorú, de messze nem általános történelmi példákkal, mint ezen szelíd módszerek tárgyalásával.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez részben persze abból a tévedéséből fakad (amit igyekeztem leleplezni), hogy a népesedésnek nincs köze az ökológiai válsághoz és a klímaváltozáshoz. Ha belátjuk ezt a tévedést, és felismerjük, hogy milyen fontos visszafogni a népesedést, akkor elgondolkozhatunk, hogy a népesedéssel kapcsolatos előrejelzések vajon mennyire írhatók felül, mennyire befolyásolhatók? Gulyás Márton azt sugallja, miszerint a népességnövekedés mérséklődése egy természetes folyamat (lásd: demográfiai átmenet), amihez az emberi tudatosságnak, a népesedési politikának nem sok köze van (az leginkább csak ronthat a helyzeten). Ez viszont csak részben igaz, amit pont egy általa is említett példa mutatja a legfényesebben.</p>
<p style="text-align: justify;">Irán nem éppen a legfelvilágosultabbnak tartott országok egyike. Mégis, pontosan (és kissé meglepő módon) az imént felsorolt közvetett, szelíd módszerek (egy részének) állami támogatásával sikerült nagyon gyorsan radikálisan lecsökkenteniük a termékenységi rátát. A politikai vezetők megijedtek a gyorsan növő népességtől (okkal), és elkezdték támogatni ezeket. Ami pedig Iránban sikerrel jár, az nagyon sok országban sikerrel járhatna. [Az iráni példa részletei <a href="https://overpopulation-project.com/the-iranian-miracle-the-most-effective-family-planning-program-in-history/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> olvashatók.]</p>
<h2 style="text-align: justify;">Országok összehasonlítása: "Többet fogyasztunk-e, mint amennyien ti vagytok?"</h2>
<p style="text-align: justify;">Rossz a kérdés, ami megint abból fakad, hogy mindenképpen ki akarunk választani 1 tényezőt, ami A FONTOS, ami IGAZÁN SZÁMÍT. Csakhogy nincs egy ilyen tényező, ahogy azt már láttuk. Világos, hogy különböző országok különböző mértékben járulnak hozzá pl. a klímaváltozáshoz. Ez természetes, hiszen nagyon különböző méretű, népességű, fogyasztású, és különböző technológiát alkalmazó államokról van szó. Csakhogy nemigen van értelme országhatároknak ezen a téren. Csupán ilyen alapon gondolkozva a miniállamok (Vatikántól kezdve Andorráig) versenyeznének a klímabajnok címért, ami nyilván nonszensz. Egyértelmű, hogy ezzel nem fogtuk meg a problémát, ha országokat mindenképpen össze akarunk hasonlítani, akkor valamilyen módon arányosítani kell, "közös nevezőre" kell hozni a őket.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha minden ország azt a szempontot hangoztatja, ami őt tünteti fel kedvező színben (India az egy főre eső fogyasztást, az USA a népességszámot), abból csak esztelen egymásra mutogatás lesz. E helyett ajánlok egy sokkal értelmesebb és egzaktabb megközelítést. Érdemes abból kiindulni, hogy egy országnak (a határain belül) mennyi természeti erőforrás áll rendelkezésére megújuló módon. Ennek kifejezésére használható az ún. biokapacitás mutató. Ezt egy főre vetítve és összevetve az ország lakosainak átlagos ökológiai lábnyomával, megtudhatjuk, hogy az adott országban az emberek, átlagosan milyen mértékben használják túl az erőforrásaikat.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez az összehasonlítási mód abból indul ki, hogy egy ország lakóinak azzal az erőforrásmennyiséggel kell(ene) gazdálkodniuk, ami az országhatárokon belül, megújuló módon rendelkezésre áll (ez attól függetlenül működik, hogy esetleg pl. egy magyar ember praktikusan, részben legalábbis nem a saját országának erőforrásait használja fel, hanem pl. Kína, Németország, stb. erőforrásait). Vagyis ha sokan vannak egy országban, akkor kevesebb jut egy főre, ha kevesebben, akkor több. Nagy előnye ennek a megközelítésnek, hogy nem teszi lehetővé 1-1 tényező önkényes kiemelését, hanem azok együttes hatásával számol, ahogy az a valóságban is működik.</p>
<p style="text-align: justify;">A becsült értékek <a href="https://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EZEN</a> az oldalon böngészhetőek. Itt kiderül, hogy pl. Dél-Korea lakosai átlagosan nagyobb mértékben használják túl az erőforrásaikat, mint az USA lakói, vagy éppen az, hogy bár Indiában az egy főre eső ökológiai lábnyom töredéke a románnak, Románia mégis kevésbé használja túl a saját erőforrásait, mint India.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A kapitalizmus a fő bűnös?</h2>
<p style="text-align: justify;">Szintén hibás kérdésfeltevés, hogy a háztartások/emberek vagy az ipar/vállalatok okozzák-e a klímaváltozást. Az igazság itt is félúton van, ugyanis ezek nem egymástól függetlenül működnek. Nincs ipari termelés, és vállalati profitfelhalmozás a fogyasztói döntések nélkül, avagy nincs kínálat kereslet nélkül. De persze, hogy az adott terméket hogyan állítják elő, illetve hogy mennyiben generálnak mesterségesen fogyasztást, abban nagy felelőssége van a vállalatoknak is. Szóval itt sem kell választani: nincs fő bűnös, a rendszer működésének végeredményét együtt okozzuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Az adódó konklúzió, hogy a kapitalizmus rendszere a FŐ OK, több helyen sántít. Igaz egyrészt (ami a videón elhangzik), hogy az emberiség eredendően nem tekinthető szükségszerűen környezetpusztítónak, hiszen ismerünk olyan (nagyrészt letűnt, általunk elpusztított) emberi kultúrákat, amelyek tudtak nagyjából harmóniában élni a természettel. Az viszont nem állja meg a helyét, hogy csak a kapitalizmus vitt el minket a természeti környezet végletes degradációjáig. A Húsvét-szigeteken például biztosan nem jött létre kapitalista rendszer, mégis felélték a természeti erőforrásaikat, mégha hatásuk - pl. technológiai limitációik miatt - lokális is maradt. De a 20. századi kommunista rendszerek működése sem volt kevésbé környezetkárosító, mint a jelenlegi.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Konklúzió</h2>
<p style="text-align: justify;">A fentiek alapján egyrészt kijelenthető, hogy a népesedés nagyon is számít, és ebből következően nagyon nem mindegy, hogy a globális népességszám mikor és milyen értéken tetőzik majd. Néhány százmillió (vagy akár milliárd) ember ide vagy oda, jelentősen befolyásolja az esélyeinket az ökoszisztéma megóvása és a minőségi emberi élet biztosítása terén. A minél korábban és minél alacsonyabb értéken való tetőzés elősegítéséhez pedig ezeket a szelíd módszereket kellene skálázni, ami pedig csupán anyagiak és elhivatottság kérdése (hiszen a tudás, a módszer rendelkezésre áll), ráadásul nem is kellenek hozzá óriási összegek 1-1 állam költségvetéséhez képest. Rasszizmusról, elnyomásról, embergyűlöletről, erőszakról, mások hibáztatásáról szó sincs.<br />Kicsit másként: alacsonyabb népességszám esetén nagyobb eséllyel tudunk a fogyasztásunk kordában tartásával és a technológia környezetterhelésének csökkentésével egy egészséges(ebb) ökológiai rendszert örökül hagyni az utódainknak.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez lett volna a kívánatos és korrekt konklúziója a Partizán videójának. Szerintem. Vitatni persze ér, de - ha egyetértesz - terjeszteni is ;).</p>
<p style="text-align: justify;">Végezetül had rángassak ide egy (talán) közismert ábrát, ami szembetűnően mutatja, hogy az ember mára mennyire ledominálta az élővilágot a bolygón (a százalékos értékek az egyes élőlény-csoportok biomassza-mennyiségének arányát mutatják). Nehéz ebben nem végletes aránytalanságot és így súlyos problémát látni.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/ember_dominancia_kep.jpg" alt="ember_dominancia_kep.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">[Tárgyi tévedés a videóban (bár nem esszenciális, de ha már észrevettem, megemlítem): elhangzik a következő állítás: "...ma is másodpercenként 18,2 ember születik meg." Ezzel szemben a valóság az, hogy évente kb. 140 millió ember születik a Földön, ami másodpercenként átlagosan ~4,4-et jelent. A videó készítői valószínűleg az 1000 főre eső éves születések számával keverték ezt össze, ami valóban 18 körül van.]</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Ajánlott tartalmak:</strong></span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">a ReGeneráció videói a népesedés témájában (a harmadik, záró résszel még adósak vagyunk):
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=G4biQmbXi7Q" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A lassuló robbanás: népesedés - alapfogalmak, tendenciák</a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Dj8RxOk5rHc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A népesség szerepe a környezeti válságban és kapcsolódó tévhitek</a></li>
</ul>
</li>
<li style="text-align: justify;">A ReGeneráció videója a visszapattanó hatásról (ami szintén kapcsolódik):
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=G96I8JWem8Y" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Az energiahatékonyság javítása - Csapda vagy a környezetvédelem Szent Grálja?</a></li>
</ul>
</li>
</ul>
<p> </p>
<p><span style="color: #808080;">*Képek forrásai:</span> <a href="https://i.redd.it/kkaplrbljya61.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">i.redd.it</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fa_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fa_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2021%2F05%2F31%2Fa_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Partizán tévedései a népesedés és a klímaváltozás összefüggéseinek elemzésében"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2021/05/31/a_partizan_tevedesei_a_nepesedes_es_a_klimavaltozas_osszefuggeseinek_elemzeseben#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16578018" border="0" /></a><br /></p>
tudomány
társadalom
környezetvédelem
reakció
népesedés
ökopolitika
fenntarthatóság
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/ember_dominancia_kep.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2020/12/13/igy_galvanizalnak_a_nemzeti_kereszteny_sajtoban
Így "galvanizálnak" a nemzeti keresztény sajtóban
2020-12-13T04:30:20+01:00
2020-12-13T04:30:20+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Ágoston Balázsnak a Magyar Nemzet online felületén megjelent, "<a href="https://magyarnemzet.hu/velemeny/korlatolt-sotetzoldek-9041948/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Korlátolt sötétzöldek</a>" című írására kell reagálnom annak elkeserítő tartama miatt, amely az LMP-s Ferenczi István, "<a href="https://magyarnemzet.hu/velemeny/benzingozbe-fojtana-a-budapestieket-a-fidesz-9036920/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Benzingőzbe fojtaná a budapestieket a Fidesz?</a>" című, ugyanott megjelent cikkére adott válaszként született.</p>
<p style="text-align: justify;">Kezdjük azzal, hogy a rövidke cikk a következő jelzőket és kifejezéseket alkalmazta: <span style="color: #800000;">"korlátolt sötétzöldek", "intoleráns és nevetséges utópisták", "elviselhetetlenül modoros mozgalmi zsargon", "demagóg hablatyolás", "korlátolt, kíméletlen osztályharcos hevület", "nokiás dobozos gyurcsányista sáskahad", "megszállott gyűlölet", "kivillan a vörös gimnasztyorka", "biciklibolsevista életmódszekta", "sötétzöldnek álcázott vörös felfogás", "beteg elgondolás", "fenyegető utópiák", "irracionális", "tenyérbe mászó pimaszság", "az utópisták messianisztikus mániáikból kifolyólag kirekesztők, intoleránsak", "közveszélyesek", "szemellenzős, minden ízében komolytalan ökölrázás", "Gyurcsány tehetségtelen és jellemtelen bábja", "nevezett marionett-figura ostoba ágálása", "szánalmas vita", "kívül sötétzöld, belül vörös baloldali törpepárt mérgeseket toppantva rúgkapál", "egzotikus asztaltársaság", "csökkentett értelmű terv", "gyermeteg ötlet", "baloldali törpepárt zavaros gondolatvilága", "műkedvelő amatőrök"</span>.</p>
<p style="text-align: justify;">Nos, ezen jelzők számát és terjedelmét összevetve a cikk teljes hosszával máris szembetűnik, hogy a szerző elsősorban nem a témára, és nem Ferenczi érveire kívánt reagálni, hanem kacifántos, cikornyás módon minősíteni akart. Ez egy jól ismert kommunikációs fogás: ha nincsenek érvek, jönnek a minősítések, a megalázó, megszégyenítő jelzők, a lekicsinylő, hitelteleníteni próbáló kifejezések. Azonban ezek csak addig hatnak (ha hatnak), amíg rájuk nem ismerünk, amíg észre nem vesszük, hogy milyen semmitmondó, tartalmatlan, tiszteletlen mocskolódások, amelyek csak gyűlöletkeltésre, a másikkal szembeni indulataink felhorgasztására valók, a helyett, hogy az intellektusok, gondolatok, érvek találkozását, vagyis valós vitát segítenének elő. Világos, hogy ezekkel a cikk írója még semmit, de semmit nem mondott a témát illetően, viszont elvágta a lehetőségét is annak, hogy értelmes, érdemi párbeszéd alakuljon ki.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A jelenségről magáról</h2>
<p style="text-align: justify;">Mivel a cikk láthatóan elsősorban nem érvelés gyanánt született, ezért a témához kapcsolódó néhány mondat előtt a írás nagy részét kitevő tartalmat, mint jelenséget boncolgatom egy kicsit. Általános mintákra igyekszem rávilágítani, ami segítheti az olvasót más, hasonló hangvételű írások értelmezésében és megítélésében is. Nézzük hát, mi mit jelent, minek mi a célja a cikkben.</p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">A valamely politikai párttal, más politikusokkal, illetve ideológiákkal való "felcímkézés" (pl.: <span style="color: #800000;">"gyurcsányista", "bolsevista", "vörös", "osztályharcos hevület"</span>) véleményétől, érveitől függetlenül beskatulyázza az embert. Célja, hogy a társított, sokak számára negatív megítélésű emberekhez és eszmékhez hasonlóan ítéljünk meg valakit, így annak érvei ennek tükrében hiteltelennek tűnjenek.</li>
<li style="text-align: justify;">Más jelzők azt az érzetet próbálják kelteni, hogy a másik egy jelentéktelen, a társadalom perifériáján mozgó, szűk szubkultúrának a képviselője, akinek a véleményét csupán néhány szélsőséges, kis létszámú csoport tagjai osztják, így az megfontolásra sem érdemes (<span style="color: #800000;">"sötétzöld", "biciklibolsevista életmódszekta", "vörös baloldali törpepárt", "egzotikus asztaltársaság", "utópisták messianisztikus mániái"</span>).</li>
<li style="text-align: justify;">Olyan jelzők használata, amelyek azt sugallják, hogy a másik véleménye, álláspontja, elképzelése messze elrugaszkodott a valóságtól, az csak a mesékben létezik, teljesen komolyan vehetetlen (<span style="color: #800000;">"nevetséges utópisták", "irracionális", "szemellenzős, minden ízében komolytalan"</span>). A vitapartner érveinek elbagatellizálásáról van szó, továbbra is ellenérvek nélkül (<span style="color: #800000;">"csökkentett értelmű terv", "gyermeteg ötlet", "műkedvelő amatőrök"</span>).</li>
<li style="text-align: justify;">Jelzők, amelyek azt ültetik el az ember fejében, hogy a másik véleménye veszélyt jelent rá, és a többi "normális" emberre nézve (<span style="color: #800000;">"fenyegető utópiák", "kirekesztők", "intoleránsak", "közveszélyesek", "beteg elgondolás", "megszállott gyűlölet"</span>). Ha pedig félelem költözik belénk, akkor automatikusan elzárkózunk, eltávolodunk a másik gondolataitól, mert hirtelen a másik megértésének helyébe önmagunk védelme lép, mint cél.</li>
<li style="text-align: justify;">Külön irritáló és ellentmondásos számomra, ha valaki csillogtatni próbálja műveltségét, és vélt vagy valós cikornyás fogalmazási képességeit, miközben a legalapvetőbb elvárást, az értelmes és tiszteleten alapuló vitakultúra nyomait sem képes felmutatni az írásában. Attól, mert valaki olvasta a Gullivert ("<span style="color: #800000;">A polémiának nagyjából annyi értelme volt, mint Lilliput és Blefuscu ellenségeskedésének a tojás vastag.</span>"), még nem lesz igaza az érvelésben. Továbbá attól, mert valaki képes válogatott jelzők halmozásával embereket egy szánalmasra, nevetségesre és lenézendőre fantáziált (a valóságban egyébként nem létező) csoport tagjainak beállítani ("<span style="color: #800000;">...bukszusok és leanderek fedezékében pulóveres-szandálos, meg nem értett alanyi költők motyogjanak posztmodern haikukat, nem is azért, hogy genderszakos androgün ifjak vegán szójalattét kortyolgatva keseregjenek a világ folyásán...</span>"), még semmi értékelhetőt nem mondott magáról a témáról. Érdemes az érvekre (vagy azok hiányára) figyelni, nem a körítésre, mert ez utóbbi lehet ugyan megkapó vagy vicces (főleg, ha nem értünk egyet a vitapartnerrel), de sosem releváns, így mindig félrevisz.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">A fentiek mind-mind jól ismert manipulációs technikák (ajánlom ezek mélyebb tanulmányozására két amerikai szociálpszichológus méltán híres könyvét: az <a href="https://moly.hu/konyvek/anthony-r-pratkanis-elliot-aronson-a-rabeszelogep" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A rábeszélőgép</a> címűt). Nem állítom, hogy a szerző egytől-egyig tudatosan alkalmazta őket, de ez nem változtat a lényegen: céljuk az, hogy olyan érzéseket, benyomásokat alakítsanak ki bennünk valakivel szemben, amelyek nyomán jelentősen csökken az esélye, hogy komolyan vegyük a véleményét, érveit megfontoljuk. Érdemes tehát ezeket elkerülni, hatásuk alól kivonni magunkat, ami leginkább a megértés által lehetséges.</p>
<h2 style="text-align: justify;">De akkor a témáról végre: érvek vannak-e?</h2>
<p style="text-align: justify;">A cikkben azért van néhány érvnek tekinthető kijelentés, ezekre most reagálok. Álláspontom természetesen vitatható.</p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><strong><span style="text-decoration: underline;">Dugódíj és az autósok terhei</span></strong><br />A dugódíj létjogosultságáról természetesen lehet vitatkozni, de semmiképpen sem mindent ütő érv, hogy "az autósok amúgy is sokat fizetnek a közlekedésért", hiszen egyrészt ezen terhek rendre olyan költségeket fedeznek (ha fedezik őket egyáltalán), amelyek jórészt az autósok miatt merülnek föl, másrészt közel sem alkalmasak arra, hogy kompenzáljanak minden negatív következményt, amit az autós közlekedés okoz. Nézzük, hogy mire is valóak a szerző által felemlegetett adók és egyéb terhek.
<ul>
<li style="text-align: justify;">Felelősségbiztosítás: ennek - mint tudjuk - semmi köze a környezetterhelés, az egészségkárosodás elkerüléséhez vagy kompenzálásához, illetve az autók által elfoglalt közterületek méretéhez, így kár ebben a témában felhozni.</li>
<li style="text-align: justify;">Gépjárműadó: ezt valóban elvileg az úthálózat karbantartására, illetve fejlesztésére szedik, de így sem kompenzálja semmilyen szinten a zöld területek elvesztéséért, az egészségkárosodásért, a forgalom- és zajterhelésért az azt elszenvedő lakosságot.</li>
<li style="text-align: justify;">Az üzemanyagot terhelő jövedéki adó eredeti céljának sincs köze semmiféle, gépjárművek okozta terhelés csökkentéséhez, vagy annak kompenzálásához (ennek piaci szabályozó, illetve feketegazdaság-visszaszorító funkciója volt/van). Azt sincs okunk gondolni, hogy az ebből származó adóbevételt az állam ilyesmire fordítja, hiszen (tudtommal) nincs ez sehol deklaráltan kifejezve.</li>
<li style="text-align: justify;">Az ÁFÁ-t megint csak ne hozzuk ide, az nem specifikusan a gépjárműveket, vagy az üzemanyagot érinti, hanem majd minden forgalomban lévő terméket a piacon, így nyilvánvalóan nem fog semmiféle, autóhasználatból fakadó kárt csökkenteni vagy kompenzálni.</li>
</ul>
</li>
</ul>
<p style="padding-left: 30px;">Látszik tehát, hogy bőven vannak olyan költségek (a klímaváltozáshoz való hozzájárulást még meg sem említettem), amelyeket nem fednek le az autóval/autózással kapcsolatos adók/terhek sem. Ráadásul pl. az autózásból fakadó légszennyezést semmiféle adófizetéssel nem lehet megszüntetni, ez alapvetően nem pénz kérdése.</p>
<ul>
<li><span style="text-decoration: underline;"><strong>"<span style="color: #800000; text-decoration: underline;">...az autózás nem passzió, hanem nagyon sok embernek mindennapi szükséglet. Realitás, amivel szemben lehet ugyan fenyegető utópiákat gyártani, de...</span>"</strong></span><br />Fölösleges lerögzíteni ebben a vitában, hogy márpedig ennyi embernek és ilyen mértékű autóhasználat szükséges és elkerülhetetlen. Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor nemigen van más opció, de messze nem ilyen egyszerű a képlet. Több autóút megépítése a tapasztalatok szerint több autós közlekedőt és nagyobb forgalmat generál. Pest megyében <a href="https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ode006b.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">2010 óta több, mint 35%-al nőtt</a> a személyautók száma. A (költői) kérdésem az, hogy az új autótulajdonosok előtt vajon hogyan közlekedtek? Valahogyan megoldották, vagyis nekik (legalábbis) - úgy néz ki - mégis lenne más lehetőség (nem mondom, hogy feltétlenül kényelmesebb/gyorsabb). Továbbá minél több az autóút, minél jobban beépül a város (nyilván elsősorban a zöld övezetek rovására), az annál élhetetlenebb, annál rosszabb a levegője, így annál többen akarnak kiköltözni onnan az agglomerációba az egészségesebb lakókörnyezet reményében. Viszont ez a lépés - mivel onnan általában még kevésbé opció a tömegközlekedés - még több autós forgalmat generál, így az ördögi kör bezárul. Ez egy lefele tartós spirál, amiből nincs kiút, ha tovább súlyosbítjuk a helyzetet a régi, meghaladott koncepciók mentén. Az is nyilvánvaló, hogy a tömeg- és a biciklis közlekedés fejlesztése vonzó alternatívává teheti azt az autósok számára. A szükséglet pedig nem az, hogy mindenképpen autóba üljünk, hanem hogy eljussunk oda, ahová szeretnénk. Ha ez megvalósítható autó nélkül, akkor máris kevesebb autóra és autóútra van szükség. Szóval a lényeg, hogy ebben a dinamikus rendszerben az autósok száma messze nem egy változtathatatlan konstans érték.</li>
<li style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>"<span style="color: #800000; text-decoration: underline;">A leendő híd az autósok, a gyalogosok, a biciklisták és a tömegközlekedés számára egyaránt új közlekedési lehetőséget nyújt majd, jelentősen csökkentve a belső városrészek forgalmát, mely így többfelé oszlik meg.</span>"</strong></span><br />Hogy a forgalom alakulására pontosan milyen hatással lenne a Galvani híd megépítése, az közel sem olyan triviális, ahogy a fenti mondatból tetszhet. A Ferenczi által idézett Vitézy Dávid is összességében forgalomnövekedéssel számol, persze szerinte így is csökkenne a belváros terheltsége. Számos tapasztalat mutatja viszont, hogy hosszabb távon az autózás "kitölti a rendelkezésre álló teret", vagyis előbb utóbb a belvárosban is visszaállhat a jelenleg tapasztalható forgalmi szint. Ráadásul egyes vélemények szerint az a veszély is fennáll, hogy az M0-s forgalom egy része átterhelődik a Galvani hídra, így annak nem csak a belváros áttevődő forgalmával kell majd megbirkóznia, amit így már nem fog elbírni.</li>
<li style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>"<span style="color: #800000; text-decoration: underline;">Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagy áteresztőkapacitású Galvani híd mellett előbb-utóbb szükség lesz az albertfalvi átkelőre is, és még délebbre sem lenne haszontalan egy még újabb híd építése, ahogy Budapest északi részén, Aquincumnál is régóta esedékes a hídverés.</span>"</strong></span><br />Híd, híd és még több híd. A szerző láthatóan abban a közkeletű (de már azért sokaknál oszladozó) tévedésben él, hogy minden városszervezési probléma megoldható újabb építkezésekkel. Ez a vélekedés több ténynek a nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásából fakad. Az egyik az (amit már említettem), hogy pl. az autós forgalom hajlamos kitölteni a rendelkezésre álló teret, vagyis ha növeljük az utak számát, szélességét, azt előbb-utóbb az autók száma, illetve az azokkal megtett távolság is követni fogja, így a forgalom csillapítását végső soron, gyakran nem sikerül ilyen módon megoldani. A másik az, hogy minden építkezés valami más építésének, vagy éppen meghagyásának rovására valósul meg. Véges térrel rendelkezünk, főleg a zsúfolt fővárosban: nincs tehát olyan, hogy végtelenül bővítjük a legkülönbözőbb kapacitásokat bármiféle negatív következmény nélkül. Nincs olyan, hogy utakat is bővítünk, lakóparkokat is építünk, ipari parkot is építünk, de meghagyjuk a természeti területeket és parkokat is. Valamelyik csökkenni fog, és ezek a Galvani híd esetében is nagyrészt a még létező zöld területek lesznek, nem véletlenül tiltakoznak a pestiek például a ferencvárosi Kiserdő miatt. És a korlátok terén messze nem csak a területről van szó, hanem például a levegő minőségéről, a forgalom generálta zajról, és még számos tényezőről. Attól, mert a szerző "jótékonyan" elfelejt szót ejteni ezekről a súlyos szempontokról, azok még nem szűnnek meg létezni.</li>
</ul>
<h2 style="text-align: justify;">Néhány megjegyzés a végére</h2>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="text-decoration: underline;">Az autósok ellen?</span></strong><br />Ne legyen már "autósok elleni uszításnak", az "autósokat büntető, megbélyegző" hozzáállásnak kijelentve, ha valaki az autós közlekedés segítésén túl más szempontokat is felhoz a témában. Vegyük már tudomásul, hogy egy várostervezés esetében sokféle szempont, sokféle nézőpont van, amelyek mind-mind legitimek és figyelembe veendők.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline; color: #800000;"><strong>"Majd a rendszerszemléletű szakértők megoldják."</strong></span><br />A városfejlesztés tipikusan nem olyan kérdésekről szól, amit egyszerűen és 100%-ban rábízhatunk valamely terület szakértőire, hogy ők majd kitalálják, hogy mi a jó megoldás, a nélkül, hogy megkérdeznénk a leginkább érintetteket: a lakosokat. Azon egyszerű oknál fogva van ez így, hogy egy szakértő nem tudhatja jobban, hogy mit szeretnének az emberek, mint ők maguk. Erre sosincs egzakt, tudományos válasz, ezt tőlük kell megkérdezni. Ami munkát a politikusoknak szakértők bevonásával el kell végezni, az az, hogy felvázolják a lehetséges alternatívákat (amelyek között nem szabad, hogy kizárólag nagy és még nagyobb építkezések szerepeljenek, hanem az építés helyett pl. zöld területek meghagyásának, vagy akár valaha beépített részek zöld területté való visszaalakításának is szerepelnie kell), azok pozitív és negatív következményeit minél részletesebben és reálisabban. Ezen túl pedig (amennyire lehet) az emberekre kell bízni a döntést, hiszen - ne feledjük - az ő közös ügyeik azok, amiről itt szó van.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong><span style="color: #800000; text-decoration: underline;">"Hozzáértő városvezetés, értelmes javaslatokkal előálló ellenzéki pártok híján ez a feladat is a magyar államra hárul."</span></strong></span><br />A kormány szélsőséges központosító törekvéseinek megideologizálásához kiváló mondat. Csakhogy ez abszolút nem egy legitim cél, márcsak a szubszidiaritás elve szerint sem (amit a magyar kormány az EU-ban megkövetel, viszont belföldön semmibe vesz). Továbbá ahhoz, hogy kiderüljön, hogy mely koncepció vagy javaslat az értékelhető, először mocskolódás helyett érveket kellene felmutatni, ami a jelen tárgyalt írásnak legfeljebb nyomokban sikerült.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A nemzetiről és keresztényiről</h2>
<p style="text-align: justify;">Az egykor szebb napokat is megélt Magyar Nemzet nevű, köztudottan kormányközeli sajtóorgánum önmagát nem csak a nevében szereplő, hanem a "keresztény" jelzővel is összekapcsolhatónak tartja. A kérdésem az, hogy mi köze ennek a náluk megjelent írásnak a nemzethez és a kereszténységhez? Lehet-e nemzeti az, aki ilyen stílusban, ilyen lenéző és megalázó módon szól a vele egy nemzetbe tartozó másik emberhez, illetve emberről? Akkor is, ha esetleg semmiben sem ért vele egyet. Ugyanígy: mondanak-e a keresztény eszmék bármi olyasmit, hogy helyes megaláznunk, mindennek elmondanunk valakit, akivel netán nem értünk egyet? Tanít-e a kereszténység minden tiszteletet nélkülöző megnyilvánulásra bárkivel szemben, vagy bárkinek a nyilvános megszégyenítésére érdemi párbeszéd helyett? Ezen kérdések megválaszolását az olvasóra bízom.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F12%2F13%2Figy_galvanizalnak_a_nemzeti_kereszteny_sajtoban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F12%2F13%2Figy_galvanizalnak_a_nemzeti_kereszteny_sajtoban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F12%2F13%2Figy_galvanizalnak_a_nemzeti_kereszteny_sajtoban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Így "galvanizálnak" a nemzeti keresztény sajtóban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/12/13/igy_galvanizalnak_a_nemzeti_kereszteny_sajtoban#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16334804" border="0" /></a><br /></p>
politika
társadalomkritika
pszichológia
ökopolitika
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2020/10/13/csak_a_pszichemen_at
Csak a pszichémen át...
2020-10-13T17:44:55+02:00
2020-10-13T17:44:55+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p>Messze nem ott tartunk már, hogy a reklámok célja a tájékoztatás, hogy a fogyasztónak minél több információ álljon rendelkezésére, amikor a számára valóban szükséges javak beszerzésénél döntenie kell, hogy melyik opciót válassza. A reklámok életérzéseket, hangulatokat, érzelmeket adnak el nekünk, amelyek egy részére valóban szükségünk lenne, csakhogy ezekhez a termékek megvásárlása a legtöbb esetben éppen hogy nem közelebb visz minket, hanem egyre csak távolít. Az ebből fakadó frusztráltság és kiábrándultság enyhítésére persze mindig lesz egy újabb termék, ami megoldást ígér, és ezzel az ördögi kör bezárul. A reklámok célja, hogy a fogyasztás lefelé ívelő spiráljában tartsa az embert, az igények mesterséges felkeltése, termékek iránti kötődés és függőség kialakítása által. Ennek semmi köze nincsen sem a kapitalizmushoz (ami elméletileg a tisztességes és egyenlő feltételek között zajló versenyen alapul), sem az egyéni, sem a közjó eléréséhez. Ha lekaparjuk a reklámokról az értéknek hazudott külső, csillogó mázat, csak a profitorientáltság marad, mint mindent átható, fő mozgatórugó.</p>
<p>A reklám előállítója és a fogyasztó közötti viszony pedig a legtöbb esetben nagyon nem egyenrangú. Az egyén (bármiféle megtartó közösségétől egyre inkább megfosztva), a maga korlátos tudásával és ellenálló-képességével nagy mértékben ki van szolgáltatva a reklámpszichológusokkal, kommunikációs szakemberekkel felvértezett, tőkeerős, profithajhász piaci szereplőknek. Kimaradni ebből az őrületből egyénként és közösségként is életbevágóan fontos lenne. Ez persze lehetséges, de tudatosságot igényel. Ehhez a tudatosodási folyamathoz járulnék most hozzá némi szemeket nyitogató illusztrációval. Ezen kívül ajánlom mindenkinek az A rábeszélőgép c. könyvet, amelyet két amerikai szociálpszichológus írt a '90-es években (ingyen elérhető elektronikusan például <a href="https://kupdf.net/download/a-rabeszelgep_5a8a031be2b6f56229aa4608_pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a>): tartalmas és szórakoztató módon vértez fel a manipuláció különböző módszereivel szemben.</p>
<h2>Identitásképzés, függőség kialakítása</h2>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200314_210951.jpg" alt="img_20200314_210951.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>"MINDENEKELŐTT SZERESD MAGAD" - De gondolom csak akkor, vagy pont azért, mert converse cipő van rajtad. Ellenkező esetben kevésbé érthető, miért kell az arcomba tolni egy ilyen márkájú cipőt ezzel az üzenettel a "zászlón".</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200825_112328.jpg" alt="img_20200825_112328.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ha a termékünket vásárolod, ilyen csinos lányokkal fogsz nevetgélve beszélgetni, vonzó leszel számukra, és az edzés sem lesz túlságosan megerőltető. Hidd el, érdek nélkül mondjuk neked!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/hjkfe.jpg" alt="hjkfe.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ritka alattomos egy reklámfajta. Az emberi élet legfontosabb részeit, magasságait és mélységeit csatornázná be egy lealjasult fogyasztói "kultúrába" a nagyobb profit elérése érdekében. Tényleg aljas és gusztustalan, nem csoda, hogy még a divatszakma egy ismert figurája is <a href="https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/felhaboritottak-az-arkad-hirdetesei-kiborult-a-divattervezo/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KIAKADT</a> rajta.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190312_064724.jpg" alt="img_20190312_064724.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Minden szempontból az előző sorozatba illő remekmű, egy egyébként vásárlás által soha létre nem jövő önfeledt nevetéssel, és a fogyasztói társadalom <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajbesz%C3%A9l_nyelv" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ÚJBESZÉL</a> szótárába illő új kifejezéssel megspékelve.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200610_180945.jpg" alt="img_20200610_180945.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hidd el, hogy nem lesz jó neked a tavalyi pulcsi: ilyen harmonikus pillanatokat csak új ruhákban élhetsz át. Mindezt pedig önzetlenül megadják neked a plakáton szereplő bevásárlóközpontok.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/csak_egy_valamiert_jottem.jpg" alt="csak_egy_valamiert_jottem.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Értsük jól: arról van itt szó, hogy a reklámoknak sikerült úgy manipulálniuk, hogy olyasmit vásároltál, amit amúgy eszed ágában sem volt megvenni. De ez nem elég: még légy is büszke rá, hogy ilyen könnyen rángatható vagy. Ne szégyenkezz miatta, ne gondolkozz rajta: dicsekedj el vele!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190729_081134.jpg" alt="img_20190729_081134.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Jól ismert manipulációs technikák: egy kis hízelgés, mesterséges csoportképzés és a különlegesség hívogató érzése. Ugye, hogy szeretnél közéjük tartozni? Pedig a plakáton látható lány sem így néz ki a valóságban, és te sem attól leszel szép és értékes, hogy bedőlsz egy ilyen ostoba reklámnak, és csatlakozol az "elit" klubhoz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200109_181524.jpg" alt="img_20200109_181524.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Férfiak identitását nem cipővel, táskával vagy szépségideállal képezzük ám meg. "Hanem mivel?" - kérdezi a képzeletbeli stréber marketing hallgató az egyetemen. "Hát autóval" - jön a tömör és racionális válasz. "Uralkodók autói" - micsoda szlogen. Ki ne akarná uralkodónak érezni magát, hiszen ugye "mi mind egyéniségek vagyunk" (kivéve engem ;)).</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191024_202546.jpg" alt="img_20191024_202546.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A "vásárlás nem várhat", mert a végén még egy pillanatra elgondolkoznál, hogy valóban fontos-e az a vacakság, amit rád akarnak tukmálni. És akkor mi lenne a profitjukkal, meg a fogyasztás-függőséggel, amit próbálnak kialakítani benned? Mindig, azonnal, reflexből vásárolj! Iktasd ki a tudatos énedet, az úgyis fölösleges a fogyasztói társadalom "kultúrájában".</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191031_212227.jpg" alt="img_20191031_212227.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mert jól érzem magam... És még véletlenül sem azért, mert netán valóban szükségem van valamire, vagy mert itt jó minőségű, jó tulajdonságokkal bíró termékeket találok. Éljen a termékek valódi versenyeztetése, ami a kapitalizmus legpozitívabbnak tartott ígérete.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191107_142216.jpg" alt="img_20191107_142216.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A TE ALLEED, érted, ugye? Ezek után párkapcsolatra sincs már szükséged, elég ha vásárolsz jó sokat, aztán az alleeddal elálomutazol Balira.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191209_165144.jpg" alt="img_20191209_165144.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>"A boldogságot egy parfümben..." - lehetne a konzumidiotizmus nőknek szóló jelmondata. Egy 5 x 6 méteres plakáton, mosolygós színésznővel hihetően is hangzik, igaz?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200120_181045.jpg" alt="img_20200120_181045.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a reklám - bevallom - az elsőre érthetetlen kategória volt a számomra. Mi köze ennek a két mondatnak a DM-hez? Ezek a szavak mintha pont a fogyasztói társadalom ostobaságának megkérdőjelezéséről szólnának, amiben a DM legkevésbé sem érdekelt. Azóta felderengett egy feloldása ennek a látszólagos ellentmondásnak: ha már - minden erőfeszítésük ellenére - kialakulnak az emberekben ilyen, a konzumidiotizmus szempontjából eretnek gondolatok: be kell csatornázni hát ezeket is a saját profitorientált törekvéseikbe. Azt a hatást kell kelteni, hogy ezek a gondolatok nemcsak hogy összeegyeztethetőek egy ilyen multicég "filozófiájával", hanem egyenesen abból származnak. Az ötlet majdnem olyan kiváló, mint amennyire aljas.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200309_090957.jpg" alt="img_20200309_090957.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A szándék hasonló lehet az előzőhöz. Ha egy ilyen bizalomgerjesztő tekintetű, vagány csaj, aki bármikor képes változtatni, a subway-ben eszi a szendvicsét, akkor azzal biztosan semmi baj nem lehet. Akkor biztos, hogy ez a cég az emberi szabadságot szolgálja, és nem csak mindenáron a saját fogyasztójává akar tenni téged. Kajáld meg az életérzést, és ne zavarjon a valóság!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200413_064303.jpg" alt="img_20200413_064303.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Játsszon csak a gyerek ezzel a játékkal a helyett, hogy kimenne a valódi természetbe, és valódi kalandokat keresne magának valódi élőlényekkel. Jó neki ez a műanyag valóság: a profitjuk növekszik, az igazi természet órái pedig - pont az előbbinek (is) köszönhetően - úgyis meg vannak számlálva. Hát nem jobb ez az aggódásmentes, csili-vili játék mindenkinek?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/mcdonalds.jpg" alt="mcdonalds.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="663" height="251" /></p>
<p>Csak hogy tudjátok: ti kizárólag azért születtetek (pontosabban: készültetek), hogy imádjátok ezt a hamburgert. Minden más, amit az életetekről, annak értelméről, céljáról, szépségeiről, kihívásairól gondoltatok, csak illúzió. Ez biztosan így van, hiszen a McDonald's mondja... Sok termék esetén lehet sejteni, hogy inkább a fogyasztó van a termékért, mintsem a termék a fogyasztóért, de hogy egy cég ezt ilyen nyíltan felvállalja, az ritka őszinteségre vall.</p>
<h2><a href="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/fanta_greenwashing.jpg" target="_self">Greenwashing - Zöldrefestés</a></h2>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/fanta_greenwashing.jpg" alt="fanta_greenwashing.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Elég ha megcélzol egy fantás palackkal egy szelektív kukát, és már meg is mentetted a Földet, miközben menő is lettél. Kihagyhatatlan ajánlat, igaz? Ezek után már fölösleges is elgondolkoznod arról, hogy egyáltalán szükséged van-e arra az egészségtelen lötyire, amit abba a palackba töltöttek neked. Ja és természetesen a <a href="https://btortenetek.blog.hu/2018/11/15/tokekoncentracio_az_egeszseges_elheto_es_fenntarthato_vilag_kialakulasanak_egyik_nagy_gatja" target="_blank" rel="noopener noreferrer">TŐKEKONCENTRÁCIÓVAL</a> sincs az égvilágon semmi probléma. Hagyd a csudába ezeket a bugyuta kérdéseket, és dobj újra!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200314_210931.jpg" alt="img_20200314_210931.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nincsenek nálunk elkötelezettebbek a bolygó megmentésében. Mi skandinávok vagyunk, bízhatsz bennünk, nálunk a fenntarthatóság szent grálja, a fagyasztott zöldséggolyó. E mellé már nyugodtan vásárolhatsz néhány csinos kis tárgyat a lakásodba, vagy valami új bútort, amire amúgy semmi szükséged. Nem kell többé aggódnod a természet állapota iránt, hiszen ha rajtunk múlik, az egész földgolyó egy szabályos, egységes fasorokból álló, "fenntartható" erdőgazdálkodás lesz. A tőke pedig legjobb, ha nálunk koncentrálódik: egyetértesz?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/a_kornyezetvedelem_hajtja.jpg" alt="a_kornyezetvedelem_hajtja.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a kocsi, a benne ülőkkel együtt annyira fenntartható, hogy maga a KÖRNYEZETVÉDELEM hajtja. Ezt a kocsit le sem kellett gyártani, a természet maga nyújtotta oda mohatálcán, zéró környezetterheléssel és az üzemanyagát sem Európa egyik legszennyezőbb lignittüzelésű erőműve (a Mátrai Erőmű), vagy a jövő generációkat súlyos gondokkal megterhelő (lásd: még évezredekig sugárzó kiégett fűtőelemek) Paksi Atomerőmű szolgáltatta, de mégcsak nem is <a href="https://index.hu/gazdasag/2020/01/29/omlik_az_unioba_a_piszkos_aram_a_legtobb_eppen_magyarorszagra/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">IMPORTÁLJUK</a> azt egy EU-n kívüli, szabályozatlanul szennyező ukrán, vagy szerb szénerőműből. "Köszönet a korrektségért! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!"</p>
<h2>Természet: eszköz és áldozat</h2>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/1_1.jpg" alt="1_1.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Cinizmus-versenyünk különdíjasát láthatjátok. Hihetetlen érzékenység mutatkozik meg ezekben a szavakban a klímaváltozás globális problémája kapcsán az emberiség és a földi élővilág sorsa iránt. Ezt a marketingstratégiát átvehetné akár a gyógyszeripar is: "Tüdőproblémái vannak: itt az idő, hogy szippantson egy kis porított azbesztet."</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/28187409_b678653a7751d4d16e13f4eb74630733_wm.jpg" alt="28187409_b678653a7751d4d16e13f4eb74630733_wm.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A cinizmus-verseny másik esélyese ez a rovarirtószer-reklám, amelynek megalkotója, ha már nem sikerült az általános iskolai biológia dogát abszolválnia, nem erőlködött tovább vele, hanem elment marketingesnek. Mire az amúgy minden bizonnyal természetvédő vénákkal rendelkező főnökei <a href="https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/06/12/a_henkel_megbanta_visszavonja_a_vape_kampanyat/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">RÁDÖBBENTEK</a> mindennek a problematikus voltára, már remélhetőleg minden Vape vásárló fejében rögzült ez a kiváló felismerés az élővilág működését illetően.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190316_070933.jpg" alt="img_20190316_070933.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hmm, vajon mit is akarhat kifejezni ez a kép a Magyarországon védett foltos szalamandrával és a hölgynek az iménti hüllő bőre mintájához hasonlatos cipőjével? Minden bizonnyal a gyártó cégnek a természet megóvása iránti mély elköteleződését: a vélhetőleg nem igazi bőrből, de semmiképpen sem hüllők bőréből készült cipő viselője, miközben a Mátrában kirándul, még arra is figyelmet fordít, nehogy véletlenül rálépjen erre a gyönyörű élőlényre.</p>
<h2>Az emberközeliség illúziója és az értéknek hazudott profitéhség</h2>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190831_124412.jpg" alt="img_20190831_124412.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mit üzen ez a plakát? Hát, emberközeliséget: Nagyapa kicsit szőlőjét, ahol az unoka tömi magába az első megérett fürtöt, amiért cserébe kap egy barackot a fejére. És mi a valószínűsíthető valóság? Gépesített, agyonvegyszerezett nagybirtok, talán valamelyik oligarcha kezében, aminek a termékeit a multinacionális nagytőke profittermelő gépezete próbálja eladni nekünk. Nesze neked tisztességes tájékoztatás és fogyasztóvédelem. "Élj, változz, szeress" - így van, teljesen egyetértek, többek között ezért nem vásárolok ilyen áruházakban és ilyen termékeket.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191011_161157.jpg" alt="img_20191011_161157.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Iglo-kapitány halrudacskái: ki ne emlékezne rá gyerekkorából? A bizalomgerjesztő ábrázatú, egyszerű halászember képéről talán Hemingway öreg halásza jut eszünkbe, aki csónakjában küzd a nagy hallal, talán valami egészen más. De az biztos, hogy nem óriás halászhajók, amelyek évről-évre végletesen kimerítik a világ tengereit és óceánjait, majd szállítják a "természeti erőforrást" a világ minden tájára, hogy még tovább növekedjenek. És ugye nem gondoljuk, hogy ez a viszonylag gyönge kapcsolat a plakát és a valóság között mindössze a véletlen műve.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191120_075445.jpg" alt="img_20191120_075445.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az idillikus családi együttlét ugyebár, amikor mindenki boldogan éli át a "csodákat". Érdemes jobban megfigyelni a környezetet: egy darab növény, egy darab természetre emlékeztető elem nincs benne. A tökéletesen mesterséges világ, amit az ember a gyönyörűségtől megigézetten csodál. Szép új világ...</p>
<h2>Szexualitással mindent...<img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190803_111305.jpg" alt="img_20190803_111305.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></h2>
<p>A tudatos fogyasztó informálására szolgáló reklám ugyebár, aminek semmi köze az elemi ösztöneinkre való rájátszáshoz. Már csak az a kérdés, hogy melyik a termék a plakáton.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190907_071407.jpg" alt="img_20190907_071407.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Tudjuk, hová kell nézni, mit, hogyan kell kidomborítani, vagy hogy mit, hová kell helyezni ezen a héten (is). Nincs több kérdés, nincs több komment.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191209_145415.jpg" alt="img_20191209_145415.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ha nálunk vásárolsz, te lehetsz a nagymenő, a gengszter rosszfiú, amihez két könnyűvérű nő is jár, akik majd jól "eljátszanak" veled. Remélem beindultak a szexuális fantáziáid, és betérsz hozzánk.</p>
<h2>Beindul a bullshit-generátor</h2>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/78676813_987717941604167_3140173228601769984_n.jpg" alt="78676813_987717941604167_3140173228601769984_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Tudtommal egy biztosító nem véd meg semmitől, legfeljebb pénzt fizet, ha már történt valami baj. Vagy lemaradtam valamiről?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_7474.JPG" alt="img_7474.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a kép Barcelonában készült. Vicces, amikor egy egyszer használatos tömegterméket azzal a stílussal próbálnak eladni, ami egy világhírű építész 100+ éve álló (vagy még mindig épülő ;)), teljesen egyedi, műalkotásnak beillő épületeit fémjelzi. Ha a tökéletes ellentétet igyekeztek kihangsúlyozni, akkor sikerült.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190905_200533.jpg" alt="img_20190905_200533.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hogy mi köze a tudatos internetezésnek, és az egészséges kritikai érzéknek ahhoz, hogy ez a cég még gyorsabb és még gyorsabb internetet akar nekünk eladni, az közel sem triviális, de valószínűleg nem is lényeges. A fontos az, hogy mialatt ezen gondolkozol, már kicsit bele is ivódott a fejedbe, hogy: TELEKOM, GYORSABB INTERNET, TELEKOM, KORLÁTLANSÁG, TELEKOM... A cél pedig pontosan ez volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20190907_110457.jpg" alt="img_20190907_110457.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Elképzelem a vért izzadó reklámszakembereket, ahogy napokig azon törik a fejüket, hogy "mit mondjunk, mi a fenéért érdemes fiatal férfiaknak is Dubaiba utazniuk?". Hát, ez lett belőle. Felettébb meggyőző: minden kétséget kizáróan, racionális úton belátható, hogy ha másért nem is, hát a homokban való gördeszkázásért mindenképpen érdemes 10.000 km-t repülni, vagyonokat elkölteni, és pörgetni tovább a már réges-régen túlpörgött gazdaságot, hogy minél előbb vége legyen ennek a történetnek itt, a Föld nevű bolygón.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191019_173748.jpg" alt="img_20191019_173748.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ezen a plakáton nem is a bugyuta, semmitmondó szlogen, vagy annak az olcsó manipulációs trükknek az alkalmazása a megdöbbentő, hogy ismert emberek megjelenítésével bizalmat keltenek egy termék iránt. Sokkal inkább a középen, fönt álló nagy szakállú úriember jelenléte a kétségbeejtő. Sokan ismerik őt, és tudható róla, hogy szakmájából kifolyólag egészen biztosan tisztában van az ilyesfajta reklámok manipulatív mivoltával és azokkal a módszerekkel, amiket alkalmaznak a marketingesek a vásárlásra ösztönzés érdekében. Ennek ellenére ott vigyorog ő is a plakáton, eszközként szolgálva mindehhez. Úgy látszik, volt az a pénz...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191004_172809.jpg" alt="img_20191004_172809.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nem kell semmit csinálnod, edd csak azt, amit <a href="https://fooduniversum.hu/foods/bableves-fuestoelt-tarjaval-699ft" target="_blank" rel="noopener noreferrer">mi összerakunk neked</a> jó 30, nyilván konvencionális mezőgazdaságból származó (értsd: olcsó, vacak minőségű) összetevőből, aminek a fele élelmiszeripari adalékanyag, majd jól agyoncsomagolunk számodra. Ja, és még érezd is magad menőnek mindettől!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20191213_143505.jpg" alt="img_20191213_143505.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a plakát még a bullshit-versenynél is nagyobb eséllyel indulhatna a "kit tudja a legmesterségesebb mosolyt produkálni egy reklámplakáton?" versenyen. És még azt is megmondják, hogy milyen alkalomra adjam. Hát, nekem már tényleg nem kell semmin gondolkoznom, indulok is a boltba...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200113_093512.jpg" alt="img_20200113_093512.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez az ostoba és unalmas szlogen valóban nem érne el hatást egy csinos, és különleges becenevű hölgy nélkül. A névkiírás pedig azt az érzetet kelti, mintha tényleg egy közülünk való ember valós véleménye jelenne meg a plakáton. Különösen hiteles kép ez Közép-Európa egyik legnagyobb biztosító-konszernének magyarországi leányvállalatától.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200825_112308.jpg" alt="img_20200825_112308.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>"Korlátlanság, bármikor, bárhogyan, mindenkinek." - ne törődj a valósággal, hidd el nekünk, hogy nincsenek korlátok, minden végtelenül rendelkezésedre áll, és a mi profitunk a te boldogságod kulcsa.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/ulala.jpg" alt="ulala.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Nem tudom, lehet-e lejjebb süllyedni a semmitmondó, ócska, elcsépelt szlogenek kategóriájában. A lényeg mindig ugyanaz: légy tudatlan fogyasztó, aki egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, csak a nyitott száját mutogatni egy fényképen, mert az olyan menő. Légy benne a menő csajok bulijában, de méginkább ajándékozz meg minket néhány száz forinttal ezért az olcsó, sz@r minőségű, egészségtelen lötyiért, amit kínálunk neked. Ez aztán a vállalás!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200922_152438.jpg" alt="img_20200922_152438.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />"Demokratikus divat köztársaság" - ahol eldöntheted, hogy melyik, sokmilliárd dollár éves profitú multicégnek (amelyek tulajdonosi köre könnyen lehet, hogy azonos) a távol-keleti olcsó munkaerő kizsákmányolásával készült, gyorsan tönkremenő ruhadarabját választod. Ez a te nagy szabadságod ebben a "köztársaságban". És mi van, ha egyiket sem választanád? Azt azért ne: ennyire azért ők sem lehetnek demokratikusak...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/malacok.png" alt="malacok.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kilóg a sorból, hiszen vélhetőleg egy viszonylag régi propagandáról van szó. Nekem a DDT-reklámok korát idézi. Szóval értsük jól: arról van szó, hogy maguk a kis malacok ünneplik, hogy megfosztották őket a természetes és egészséges táplálékuktól, és végre teljesült, amire mindig is vágytak: pelyhesített malac-tápot ihatnak... Az emberi cinizmusnak - úgy néz ki - nem nagyon vannak határai. Volt kitől tanulniuk a mai marketing-eseknek.</p>
<h2>Konklúzió</h2>
<p>Nem hagyd magad! Bárki bármit mond, elsősorban érző és gondolkodó ember vagy, nem pedig emberi erőforrás, vagy egységsugarú, manipulálható fogyasztó, aki ostoba módon a vásárlásban keresi boldogságát, amit persze soha meg nem lel.</p>
<p> </p>
<p><span style="color: #808080;">*Képek forrásai:</span> <a href="https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2017/06/hjkfe.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">szeretlekmagyarorszag.hu</a>; <a href="https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2017/06/hjkfe.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer"></a><a href="https://scontent.fqpj1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/109857169_659775958082238_2914259712509627283_n.jpg?_nc_cat=109&_nc_sid=e3f864&_nc_ohc=-WS2LzUL6UoAX82-jJG&_nc_ht=scontent.fqpj1-1.fna&oh=d44a9958e663b3ba4e9766664642a5eb&oe=5FAD8A6A" target="_blank" rel="noopener noreferrer">facebook.com</a></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2Fcsak_a_pszichemen_at%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2Fcsak_a_pszichemen_at%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2Fcsak_a_pszichemen_at%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csak a pszichémen át..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/10/13/csak_a_pszichemen_at#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/16235966" border="0" /></a><br /></p>
kultúra
piac
társadalom
pszichológia
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/img_20200314_210951.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2020/06/26/9_ev_utan_vegre_uj_utakon
9 év után végre új utakon
2020-06-26T11:15:04+02:00
2020-06-26T11:15:04+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Több, mint kilenc évig dolgoztam programozóként egy multicégnél. Kb. másfél hónapja adtam be a felmondásomat, a napokban szűnik meg a munkaviszonyom. Ez a bejegyzés arról szól, hogy milyen gondolatok mentén, miért döntöttem így.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Fontos-e, hogy mit csinálunk?</h2>
<p style="text-align: justify;">Tapasztalataim szerint a szoftverfejlesztők közül sokan - tudatosan, vagy sem - abból indulnak ki, hogy alapvetően a programozói "munkaerejük" (az ezen a téren szerzett tudásuk és tapasztalatuk) az, amivel rendelkeznek, és ebből próbálják a "legtöbbet" kihozni, ami tipikusan a legtöbb pénz megkeresését jelenti. Vagyis olyan munkahelyet keresnek, ahol ezekért a "munkaerőpiaci értékekért" a legtöbbet fizetnek nekik. Hogy éppen mi az a feladat, amit el kell végezniük a munkahelyen, az másodlagos. Biztosan akad, aki gondosan kiválasztja, hogy milyen termék fejlesztésében vesz részt, de ez elég ritkának tűnik. Azok a programozók, akikkel én kapcsolatban voltam, szinte kizárólag az alapján választottak munkahelyet, hogy az adott pozíción milyen képességeket, tudást várnak el, és hogy az az állás hogy fizet. A legtöbbjük nem is igazán tudja, amikor belép egy céghez, hogy pontosan min fog dolgozni (én sem tudtam annak idején): ez az első hónapokban válik világossá a számára.</p>
<p style="text-align: justify;">Látható tehát, hogy a "mit csinálok" szempontja meglehetősen háttérbe szorul. Pedig - mégha nem is gondolunk bele nap, mint nap - nem kicsi a tét itt az ember életének szempontjából, hiszen évi kb. 220 ledolgozott munkanapról, vagyis nagyjából 1760 munkaóráról van szó. Az életünk alváson kívüli részének legalább a felét a munkahelyünkkel kapcsolatos tevékenységekkel töltjük.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Az elszenvedett rossz?</h2>
<p style="text-align: justify;">A kultúránkból folyamatosan felénk áradó társadalmi, gazdasági és politikai üzenetek persze nem éppen arra ösztönöznek bennünket, hogy mindezen elgondolkozzunk. Épp ellenkezőleg: ideológiává összeálló alapvetéseikkel (amelyek a benne élők számára nem is látszanak ideológiának) trivialitásként kezelik, hogy ez az egyetlen felfogás, amit lehet, vagy érdemes követni. Amikor a politika rólunk "humán erőforrásként" beszél, amikor a jövedelmek mértékét, vagy a gazdaság teljesítményét azonosítja a "társadalmi jó"-val, amikor az oktatás célját a "munkaerőpiaci érvényesülésben" határozza meg, amikor a fogyasztás mértékét egyben a boldogság mértékének tartja, akkor mindig ezt az ideológiát erősíti a fejekben. Ennek még az önmagát tudománynak tartó klasszikus közgazdaságtanban is látványos nyomai vannak: a munkát "elszenvedett rossznak" tartja, amelyért az az által megszerzett jövedelem elköltése, fogyasztásra váltása kompenzál bennünket. Ha valaki most azt gondolja, hogy ő bizony szereti a munkáját, és legalább annyira ezért is jár be dolgozni, mint a pénzért, akkor persze lehet, hogy valóban így van, de azért kérdezze meg magától, hogy milyen szokott lenni a kedve hétfő reggel, és péntek délután, van-e a kettő között különbség, illetve, hogy csinálná-e szívesen magától azt a tevékenységet, amit elvárnak tőle akkor is, ha nem ez lenne a jövedelemforrása.</p>
<p style="text-align: justify;">Bennem felmerült a kérdés, hogy valóban ilyenek vagyunk-e, vagy ilyennek kell-e lennünk, így kell-e magunkról és az életünkről gondolkoznunk? Az ébren töltött életünk fele valóban arra való, hogy elszenvedjük, és valóban a cserébe elérhető fogyasztás az, ami boldoggá tehet minket? Én ezekben ma már egyáltalán nem hiszek. Miután az ember komolyan megkérdőjelezi ezeket a kultúránkra jellemző alapvetéseket, a felmerülő kétségek egyre erősebbé válnak benne. Nekem nem nagyon volt olyan nap az elmúlt néhány évben, amikor ne gondoltam volna azt, hogy amit csinálok, amiért dolgozom, az valójában nem az én célom, hanem "kívülről" jön, az életem pedig múlik, a nélkül, hogy olyan célokkal foglalkoznék, amit igazán magaménak és fontosnak érzek.</p>
<p>Az sem mellékes itt, hogy tudományos vizsgálatok sora támasztja alá a fenti kétségeimet, amelyeket rendszerint "nagyvonalúan" figyelmen kívül hagyunk, amikor gazdaságról és társadalomról gondolkozunk. Most csak felsorolás szinten említek meg néhány eredményt:</p>
<ul>
<li>az emberek nagyon jelentős része (az Egyesült Királyságban és Hollandiában pl. majdnem 40%-a) érzi úgy, hogy a munkának, amit végez a munkahelyén, nincs semmilyen érdemi hozadéka, nem tesz hozzá semmi értékeset a világhoz</li>
<li>az emberi boldogság egy meglehetősen alacsony szint (kb. megfelelő mennyiségű és minőségű étel és fedél a fejünk fölött) elérésén túl nem az anyagi helyzet függvénye, sokkal inkább múlik olyan tényezőkön, amelyek nem fejezhetőek ki pénzben: az emberi kapcsolatok minőségén, a biztonságérzeten, a pozitív jövőképen, hogy értelmes munkát végzünk-e, stb.</li>
</ul>
<h2 style="text-align: justify;">A soha el nem ért délibábok</h2>
<p style="text-align: justify;">Többek szájából hallottam olyan érvelést, hogy bár nem szeretik annyira a munkájukat, de most gyűjtögetnek, és amikor elég sok pénzük lesz, akkor abbahagyják, és azt csinálnak majd, amit valóban szeretnek. Én ezt nagyrészt önmagunk veszélyes hitegetésének látom, ugyanis nem ismerek egy olyan embert sem, aki ezt megvalósította volna. Ez általában egy örök délibáb marad, ami csak arra jó, hogy megindokolja számunkra, hogy miért kell ma, holnap és holnapután is olyasmit csinálnunk, amihez semmi kedvünk, de kilépni belőle mégsem vagyunk képesek.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Megélhetési kényszer?</h2>
<p style="text-align: justify;">Szintén gyakran hangzik el az az érv a fentiekkel szemben, miszerint "mégiscsak meg kell élni valamiből". Ez egyrészt persze Magyarországon is (de a harmadik világ országaiban aztán méginkább) sok emberre igaz: a társadalom egy jelentős része nem dúskál a lehetőségekben, ha szeretne kijönni a pénzéből, így aztán nem csoda, hogy nem választ olyan munkát, amelynek személyesen értelmét látja, amelyben elhivatott. Egy programozó esetében viszont, aki (legalábbis átlagban) a magyar minimálbér többszörösét viszi haza fizetésként, ez nem igazán állja meg a helyét. Ilyen jövedelem mellett igenis van mozgástér, lehet választani, hogy mit csinálunk, milyen terméken dolgozunk, milyen cégnél dolgozunk, vagy hogy heti hány órában, illetve az anyagi biztonság megteremtése után váltani is van lehetőség akár egészen más területre, ahol esetleg kisebb jövedelemért, de hozzánk, a céljainkhoz közelebb álló melót végezhetünk.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Merre evezünk a nagy közös hajóban?</h2>
<p style="text-align: justify;">Nézőpontom szerint az emberi élet jóval több annál, mint az egyén boldogulása, az egyén érdekei, preferenciái, érdeklődési körei. A párkapcsolatunk, a családunk, a baráti társaságunk, a közösségünk, a településünk, az országunk és az emberiség részei vagyunk, amely közösségekre és rendszerekre hatással vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Az egész "nagy színjátékhoz" pedig mi is hozzáírunk egy sort az életünkkel, és nagyon nem mindegy, hogy mi is az a sor.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyáltalán nem azt akarom ezzel sugallni, hogy mindenkinek úgy kellene döntenie, mint nekem. Szó sincs erről. De kár és nagyon veszélyes is tagadni, hogy az, hogy mire használjuk az időnket, a lehetőségeinket, az életünket, (részben legalábbis) választás kérdése, és felelősségünk van abban, hogy hogyan választunk, nem csak a saját életünk szempontjából.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Multik és propaganda</h2>
<p style="text-align: justify;">A döntésemben nagy szerepet játszott az is, hogy vannak problémáim a multinacionális cégek működésével kapcsolatban. Ezeket nem fejtem ki itt, hiszen írtam már róluk néhány hosszú bejegyzést. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy beálltam az érvek nélkül "Fúj-fúj multik"-at skandálók táborába, kérem olvassa el pl. a <a href="https://btortenetek.blog.hu/2018/11/15/tokekoncentracio_az_egeszseges_elheto_es_fenntarthato_vilag_kialakulasanak_egyik_nagy_gatja" target="_blank" rel="noopener noreferrer">TŐKEKONCENTRÁCIÓRÓL</a>, vagy a multik <a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/05/01/gonoszak-e_a_multik" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ERKÖLCSÖN KÍVÜLI</a> mivoltáról szóló írásaimat, és az azokban kifejtett érvekkel kezdjen valamit.</p>
<p style="text-align: justify;">Abban is biztos vagyok a 9 éves multis tapasztalatom nyomán, hogy bár ezek a cégek (főleg az IT szektorban működők) szeretik magukat a tudomány hírnökeinek és élenjáró képviselőinek tekinteni, a hozzáállásuk csak nagyon-nagyon korlátozottan értelmezhető tudományosnak. A tevékenységi köreiken belül persze tudományos módszereket alkalmaznak a termékeik létrehozása, a "kutatás és fejlesztés" érdekében, viszont amint arról van szó, hogy a tevékenységüket tágabb kontextusban kellene megítélni, a létjogosultságán és a lehetséges hatásain, következményein elgondolkozni, a tudományosság súlyosan korrumpálódik, és az egész jobban hasonlít egy rosszabbfajta politikai propagandához, mint bármiféle érveléshez. Hogy ezt valaki észrevegye, elég csak ránéznie egy multicég kommunikációjára, elég meghallgatni a cég vezetőinek gondolatait a működésről, annak "jóságáról" és "nélkülözhetetlenségéről". A "bullshit" szó sem véletlenül merül fel oly gyakran ebben a világban. Mindez - ahogy én látom - alapvetően annak köszönhető, hogy a legfőbb mozgatórugó a profitorientáltság, aminek semmi, de semmi köze nincsen a tudományos gondolkodáshoz, nagyon sok esetben éppen azzal ellentétes utakra visz. Mindennek a legsúlyosabb következménye, hogy egy akármilyen piacon mozgó cég soha nem fogja igazán és őszintén megkérdőjelezni a saját tevékenységének áldásos mivoltát, akkor sem, ha tudományos eredmények sora cáfolja, vagy kérdőjelezi azt meg. Ez a jelenség az IT-szektorban a mérhetetlen és tudományosan indokolhatatlan technológiai optimizmusban, technokrata hozzáállásban nyilvánul meg.</p>
<p style="text-align: justify;">Megemlítem, hogy arra vonatkozóan is vannak kutatási eredmények, hogy multik alkalmazottjaként rengetegen küzdenek kognitív disszonanciával a munkájukkal kapcsolatban. Nagyon sokan éreznek elviselhetetlen ellentétet az elveik, értékeik, és a munkahelyükön végzett munka céljai, jellege, vagy a munkaadójuk tevékenységének erkölcsi megítélése között. Szóval biztosan nem vagyok egyedül ezzel.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A szellemi közeg</h2>
<p style="text-align: justify;">Minden szubkultúrának megvannak a sajátosságai, az erősségei és gyengeségei: nincs ez másként a programozókkal sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyformák lennének, de vannak olyan jellemvonások, amelyek sokuk gondolkodására jellemzőek. Ilyen például a technológiai optimizmus (szélsőséges esetben a technológia iránti kritikátlan rajongás), ami azt jelenti, hogy bármiféle problémára technológiai megoldásokban látják a megoldást. Ennek indokolatlanságát számomra pl. az immár 150 éves ismert <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Jevons-paradoxon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Jevons-paradoxon</a> bizonyítja, amit viszont szinte egyetlen kollégám sem ismert, akivel beszélgettem ilyesmiről. Ezen egyébként nem sok csodálkoznivaló van, hiszen minden szubkultúra jellemzője, hogy a tagjai leginkább annak alapvetéseivel és szűk ismeretanyagával vannak tisztában, az IT világában pedig a technológiai optimizmus kritikája a Jevons-paradoxonnal és sokminden mással nem tartozik bele ebbe.</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanilyen tipikus jellemvonás (ami persze nem csak ebben a szubkultúrában van jelen), hogy annak ellenére, hogy a tudomány iránt erősen érdeklődik, nemigen ismeri vagy azonosítja a határt a tudomány és a szubjektum között, így olyasmit is nagyvonalúan a tudományos jelzővel illet (mintegy indokolva annak létjogosultságát és megkérdőjelezhetetlen mivoltát), aminek pedig semmi köze a tudományhoz. Erről a témáról írtam már egy <a href="https://btortenetek.blog.hu/2019/02/04/a_tudomany_es_a_szubjektum_hatara" target="_blank" rel="noopener noreferrer">BEJEGYZÉST</a>, azt nem ismétlem meg itt.</p>
<p style="text-align: justify;">A harmadik ilyen szellemi tulajdonság a "lineáris fejlődésmítoszba" vetett hit, amit persze nem hitnek vagy ideológiának gondolnak, pedig a jellemvonásai alapján nagyon is annak minősül. A lineáris fejlődésmítosz azt az elképzelést jelenti, miszerint az emberiség története kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tűzdelve ugyan, de végülis folyamatos fejlődés. Ennek elemezgetésébe most nem megyek bele, csak annyit említek meg, hogy véleményem szerint ez az elképzelés abból a nagyon szubjektív és összességében védhetetlen alapvetésből fakad, miszerint a fejlődés az azonosan egyenlő a technológiai fejlődéssel.</p>
<p style="text-align: justify;">Pozitívumként említem meg a programozók szubkultúrájára vonatkozóan, hogy a munka gyakorlatias szervezésében, a praktikus problémák megoldásában az átlagnál kreatívabbnak és hatékonyabbnak tapasztaltam ezt a közeget. Én ezt a képességet nagyra értékelem, kár, hogy a célokkal, amelyek elérésére mindezt fordítják, nagyon sokszor nem értek egyet. De talán a szubkultúra tagjai sem feltétlenül (mégis csinálják), de erről már volt szó.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A halál szemszögéből</h2>
<p style="text-align: justify;">A halálhoz (is) nagyon rossz és ellentmondásos a hozzáállása a kultúránknak. Nagyjából úgy írnám ezt le, hogy a "haláltól való rettegésben" élünk, és ez - paradox módon - végeredményben rengeteg szenvedést és nem utolsósorban rossz döntést okoz nekünk az életünkben. Nálunk senki sem szeret a halálon gondolkozni, annak szempontjából megítélni az életet, pedig ez egyáltalán nem egy elszomorító vagy önsanyargató, hanem az egyik leghasznosabb és legszükségesebb dolog véleményem szerint. Tulajdonképpen a halál az, ami érvényt szerez az életünknek, ami megadja a cselekedeteink súlyát, aminek folytán van tétje annak, hogy mit teszünk az életünkben. Halál nélkül mindez nem lenne.</p>
<p style="text-align: justify;">Érdemes tehát időnként ebből a szemszögből ránézni az életünkre, és megítélni azt, hogy az vajon jó irányba tart-e. A halál szempontjából lehet leginkább átfogóan gondolkozni az életünkről, és a rövidtávú és szűk célokon, az azokban való sodródáson túllátva irányt szabni neki. Ha ezt sokáig nem teszi meg valaki, akkor félő, hogy már késő lesz. Sokmindent, sok aktuális körülményt meg lehet szokni, és szinte megszeretni az ember életében akkor is, ha annak, ránézve az egész életünkre, sok értelmét nem látjuk. Érdemes tehát néha belegondolni, hogy ha holnap, a jövő héten, vagy a jövő hónapban érne minket a halál, akkor vajon tényleg ezzel foglalkoznék-e, amivel ma temérdek időt eltöltök, tényleg ennek van-e valóban értelme.</p>
<p style="text-align: justify;">Henry David Thoreau-nak, a Holt költők társaságából is ismerős mondataival zárom ezt az írást:<br />"Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem."</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F06%2F26%2F9_ev_utan_vegre_uj_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F06%2F26%2F9_ev_utan_vegre_uj_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F06%2F26%2F9_ev_utan_vegre_uj_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=9 év után végre új utakon"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/06/26/9_ev_utan_vegre_uj_utakon#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15963498" border="0" /></a><br /></p>
politika
gazdaság
kultúra
társadalomkritika
pszichológia
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2020/05/23/orban_a_maria_radioban
Orbán a Mária Rádióban
2020-05-23T07:05:44+02:00
2020-05-23T07:05:44+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Ha tovább olvasva érteni szeretnéd ennek a bejegyzésnek a tartalmát, akkor érdemes meghallgatnod a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nN0ig0S8Lp8" target="_blank" rel="noopener noreferrer">rádióműsort</a>, amelyben a miniszterelnök volt a meghívott vendég. Persze csak ha még nem tetted. Kétszer nem érdemes meghallgatni.</p>
<p style="text-align: justify;">Orbán Viktor elment egy rádióba egy kellemes, baráti, ~25 perces beszélgetésre. Előre lehetett tudni, hogy semmiféle kínos kérdést nem fog kapni. A műsorvezető csupán néhányszor szólalt meg, a többi időben hagyta beszélni a miniszterelnököt, aki gyakorlatilag így szabadon kiélhette magát olyan értelemben, hogy mondhatott szinte bármit és bárhogyan, ami valamelyest kapcsolatba hozható a nem túl konkrét kérdésekkel. Túl nagy érdemi információtartalma nem volt a beszélgetésnek. Kapott viszont a hallgató rengeteg egymásnak-örülést, egymásnak-kedveskedést, mindent-megköszönést, keresztényi tisztességet és jóságot sugalló szófordulatokat és légkört, borzasztóan egyszerű, "Ki korán kel, aranyat lel" típusú bölcsességeket, lezárásként pedig egyszerűségében az iméntivel vetekvő saját konklúziót Orbán részéről: "Nem csak jól, hanem szépen is kell élni.".</p>
<p style="text-align: justify;">Miután kb. 5 perc után kezdtem gyanítani, hogy nagyjából semmi érdemlegeset nem fogok hallani, azon kezdtem gondolkozni, hogy tulajdonképpen mire való ez az egész. Én nem azt várom, hogy egy kormányfőnek minden beszélgetése (TV-ben, rádióban) hihetetlenül tartalmas legyen, vagy hogy minden újságíró és műsorvezető lényegre tapintó, húsbavágóan fontos kérdéseket tegyen föl, érzékeny és kritikus pontokra világítson rá. Megvan a helye a könnyedebb beszélgetéseknek is. De csak akkor (!), ha vannak másmilyenek is, sőt, azok vannak többségben. Hiszen egy kormányfő nagyon sok embert érintő, és nagyon sokszor kritikus fontosságú dolgokkal foglalkozik, ez a szakma tehát többségében nem könnyed beszélgetéseket kell, hogy indukáljon. Egy miniszterelnöknek (véleményem szerint) alapvetően nem az a dolga, hogy jól elbájcsevegjen nyilvánosan, de gyakorlatilag baráti társaságban. Mégis ez történik, másfajta beszélgetései Orbánnak gyakorlatilag nincsenek. A magyar miniszterelnök szinte kizárólag olyan helyzetekben jelenik meg a médiában (leszámítva azt az évi néhány sajtótájékoztatót, amelyeken újságírók is kérdezhetnek), amelyekben nem érheti kellemetlenség, amikor igazán nem kell megvédenie semmiféle álláspontot senkivel szemben, amikor szabadon eljátszhat bármilyen szerepet, szabadon tetszeleghet, szabadon bölcselkedhet.</p>
<p style="text-align: justify;">Az ilyen szereplések gyakorlatilag színészi teljesítmények. Céljuk, hogy a szereplő szimpatikussá váljon a társadalom bizonyos rétegének a szemében. Hogy súlytalan, tartalmatlan és végtelenül leegyszerűsített bölcselkedésekkel, nyájas, tisztelettudó és kedveskedő stílusban egy politikus eljátssza azt a szerepet, amit a biztos választói elvárnak tőle: a jó keresztény embert, aki tisztességes, becsületes, alázatos, szavahihető és bölcs. Továbbá az erős vezetőt, aki magabiztos, megbízható, állhatatos, kemény jellem. Ez a szerep, amit Orbán Viktor magára vállal 1-1 ilyen interjú alkalmával. Megteheti, hiszen ő a rendező, a főszereplő, és rajta kívül csak mellékszereplők vannak. Legalábbis ezekben a helyzetekben. Más helyzeteket pedig nem nagyon vállal fel. Érthető módon, hiszen nagyon speciális körülmények kellenek, hogy valaki ne essen ki ezekből az ideális szerepekből, még akkor is, ha olyan tehetséges ebben, mint a miniszterelnök.</p>
<p style="text-align: justify;">Gondoljunk csak bele, milyen illúzióromboló lenne, ha valaki, miután Orbán előadta, hogy "most, hogy már minden jó volt, mindenkinek volt munkája, növekedett a fizetése, nőtt a GDP, az emberek lényét a növekedés, gyarapodás töltötte be... jött a koronavírus...", rákérdezne, hogy mégis hogy érti azt, hogy "minden jó volt", miközben tízezrek élnek emberhez méltatlan körülmények között Magyarországon (lásd pl. L. Ritók Nóra és az Igazgyöngy Alapítvány <a href="https://moly.hu/konyvek/l-ritok-nora-lathatatlan-magyarorszag" target="_blank" rel="noopener noreferrer">munkássága</a>); a társadalom egy jelentős része funkcionális analfabéta, és legtöbbször teljességgel értelmetlen közmunkából tartja el magát, a helyzetéből való kitörés esélye nélkül; a közbeszéd színvonala soha nem látott mélységeket ér el; a magyar emberek átlagos egészségi állapota szörnyűséges, ahogy az egészségügyi rendszer is sok sebből vérzik; a gyerekek hihetetlenül túl vannak terhelve egy olyan tekintélyelvű iskolarendszerben, amely kevéssé gondolkodni, sokkal inkább adatokat bemagolni tanítja meg őket; a társadalomban a vagyoni különbségek arcpirítóan nagyok; a világ pedig egy ökológiai katasztrófa kellős közepén van, nyakán a globális éghajlatváltozás beláthatatlan következményekkel járó, és egyelőre kezelhetetlennek tűnő problémájával. És még hosszan sorolhatnám.</p>
<p style="text-align: justify;">Vagy gondoljunk bele abba, milyen lenne, ha valaki rávilágítana, hogy egy önmagát kereszténynek tartó ember GDP-ben méri a "jót" és arról beszél, hogy az emberek lényét a gazdasági növekedés hatja át. Nem vagyok keresztény, de néha elgondolkozom, vajon mit szólna ehhez Jézus Krisztus (vagyis mit szól, ha létezik valahol), ha hallaná a GDP-növekedés már-már szentséggé emelését, vagy a gazdasági növekedésről szóló dicsszólamokat. Vajon milyen kapcsolatban van mindez az ő egykori tanításaival és cselekedeteivel, illetve az annak nyomán született szentírással? Vajon nem jogosan felmerülő kérdések ezek egy kereszténynek mondott kultúrában. És ha igen, akkor miért nem merülnek fel egy legfőbb politikai vezetővel szemben pl. egy keresztény rádióban? Úgy látszik, hogy erre valamiért nem nagyon van igény, mert ha lenne, akkor az a masszív szavazótábor nem lenne olyan stabil, mint amilyennek tapasztaljuk. Úgy látszik, nem kell az intellektus, nem kell az érvelés, nem kellenek érdemi viták. Színház kell, és az is lehetőleg úgy, hogy ne tűnjön annak. Orbán pedig ebben jó.</p>
<p style="text-align: justify;">A miniszterelnök a beszélgetés végén még megköszönte az érte szóló imákat, és az "Isten fizess meg" szófordulattal búcsúzott. Bennem efféle szavak hallatán mindig 100 és 100 dolog rémlik fel a múltból és a jelenből. Felrémlik egy állami pénzekből milliárdokkal kitömött gazdasági holdudvar; felrémlik számtalan gyűlöletkampány, amely ellenségekké nyilvánított másként gondokozók porba tiprásáról szólt és amely végletesen kettészakította a magyar társadalmat; felrémlik a közpénzből (is) kiépített kormányzathoz köthető médiabirodalom, a Fidesz-propaganda TV-nek beillő magyar közszolgálati televízióval az élen, vagy a kormányhirdetésekkel fenntartott "ingyenes", szégyenletes politikai bulvárlap, amit emberek millióihoz juttatnak el nap, mint nap; felrémlik az a rengeteg, más pártok képviselőitől érkező, érdemi válasz nélkül hagyott kérdés a parlamentben; Felrémlik egy köztársasági elnök, aki bár egy alkotmányjogászt váltott ezen tisztségben, nem tudta helyesen leírni az "állam" szót, nem ismerte az "ártatlanság vélelme" kifejezést, egykori szakdolgozata kapcsán plagizálási botrányba keveredett, soha, egyetlen parlamenti döntéssel szemben nem élt a jogával, hogy azt ne írja alá, hanem visszaküldje a parlamentnek újratárgyalásra, és akit mindezek ellenére (vagy éppen ezért) vaskosan megtapsolt a parlament kormánypárti többsége; felrémlik Orbán, amint kritika nélkül alkudozik olyan országok vezetőivel, amelyekben a legalapvetőbb emberi jogokat is semmibe vevő rendszerek működnek; eszembe jut a 2008-as Orbán Viktor, aki "puccsnak" nevezte az akkori kormány Paks II.-vel kapcsolatos titkosítási döntéseit, majd kormányra kerülve az "új" Paks II.-vel kapcsolatos szerződések 30 éves, éppen most pedig a Budapest-Belgrád vasútépítés szerződéseinek 10 éves titkosítását rendelte el; Sokáig folytathatnám még, de nem fogom. Nem tudnék felsorolni mindent, amit az elmúlt egy évtizedben történt. A lényeg csak annyi, hogy finoman szólva nem vagyok meggyőződve ezen mondatok őszinteségéről, és komolyan vehetőségéről.</p>
<p style="text-align: justify;">Van, ami sokkal jobban kifejezi a mai magyar valóságot, mint a fenti interjú.<br /><a href="https://cultura.hu/kultura/vers-a-hetre-erdos-virag-van-egy-orszag/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">VERS</a> és <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LrBGwZ2NVeg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">DAL</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F23%2Forban_a_maria_radioban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F23%2Forban_a_maria_radioban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F23%2Forban_a_maria_radioban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Orbán a Mária Rádióban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/05/23/orban_a_maria_radioban#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15713190" border="0" /></a><br /></p>
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2020/05/01/gonoszak-e_a_multik
Gonoszak-e a multik?
2020-05-01T19:11:57+02:00
2020-05-01T19:11:57+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Rövid válasz: a szónak abban az értelmében, ahogy emberekre használjuk: nem. Nem gonoszak, hiszen ezt a kifejezést csak egy erkölcsi lényekre érvényes használni. Ezek a nagy gazdasági szereplők azonban erkölcsön kívüli entitások. A hosszabb válasz alább következik.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Mi az, hogy "erkölcsön kívüli entitás"?</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Elsőre furcsának hangozhat ez a kifejezés, pedig nagyon is kézenfekvő és igazságtartalma viszonylag könnyen levezethető. Ha egy gazdasági szereplő meghalad egy bizonyos méretet, akkor az azt működtető emberek kis fogaskerekek lesznek csupán a nagy egészhez képest. Ez azzal jár, hogy egyesével nem látják át az egésznek a működését, nem látják át a folyamatokat, a döntéshozást, a különböző tevékenységek következményeit, és nincs is igazán beleszólásuk a cég működésébe. Vagy ha látnak is ebből valamit, könnyen elhárítják a felelősséget azzal, hogy hiszen az ő feladatuk csak egy nagyon-nagyon speciális dolog, amiben önmagában talán nem találnak kivetnivalót. Egy speciális feladatra szerződtek, amiért fizetést kapnak, és ennyi. Ez az általános indoklás (vagy inkább érzés), hogy miért nem foglalkoznak azzal, hogy a termékek gyártása és használata, vagy a szolgáltatások megvalósítása, pláne az egész cég működése milyen hatással van összességében a társadalomra, az emberek életére, a környezetre, a kultúránkra, a döntési lehetőségeinkre, vagy éppen erkölcsileg hogyan ítélendő meg. Könyvelők, HR-esek, marketing-esek, a sales-esek, programozók, mérnökök, rendszergazdák, építészek, jogászok, manager-ek, gyári munkások, épület-üzemeltetők, takarítók, és még sorolhatnám. Mindenki szépen a fizetségéért cserébe tehetsége, tudása és szorgalma szerint elvégzi a rá bízott feladatokat, aztán hazamegy élni az életének fennmaradó részét. A cég egészének működését pedig senki nem érzi dolgának értékelni, és senki nem vállalja érte a felelősséget sem. Ennek a pszichológiája érthető, és minél nagyobbra duzzad egy gazdasági szereplő, annál inkább érvényesül: minél kevésbé látunk rá folyamatokra, minél kevesebb közvetlen tapasztalatunk van a következményeket illetően, minél kevésbé vagyunk részesei a döntéshozatalnak, minél kisebb részét végezzük a teljes tevékenységnek, és minél kevésbé érezzük, hogy hatással lennénk az egészre, azt annál távolabb érezzük magunktól, annál kevésbé érzünk felelősséget vele kapcsolatban.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Nade mi van a felsővezetőkkel?</span></h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">(Őket keresi a BKV... jelentkezés a trolibuszgarázsban ;))</span></p>
<p style="text-align: justify;">Gondolhatjuk, hogy vannak kulcspozícióban lévő emberek még egy nagyra nőtt cégnél is, akik viszont döntenek az egésszel kapcsolatban, döntenek arról, hogy a cég milyen tevékenységet végezzen, mit, hogyan, hol, kiknek a foglalkoztatásával állítson elő, hogyan működjön, stb. Ez viszont több szempontból is látszólagos csupán. Praktikusan valóban ők hoznak "nagy" döntéseket, de gyakorlatilag vajmi kevés szabadságuk van ebben. Tevékenységük és döntéseik irányát, illetve annak sikerességét nem erkölcsi ítéleteik, hanem a piaci keretek és a legalapvetőbb motiváció: a profitorientáltság határozzák meg. Egy cég piaci értelemben akkor sikeres, és ezáltal akkor tud nagyra nőni, ha nagyon hatékony a profit elérésében. A jelenleg érvényes piaci keretek között és piaci értelemben a sikeresség kizárólag azon múlik, hogy mennyi profitot realizál egy cég adott idő alatt. A társadalmi normák, erkölcsi szabályok, környezetvédelmi előírások betartása külső kényszer, nem része a motivációnak, ennélfogva tipikusan sokat is tesznek azért, hogy kikerüljenek ezek hatálya alól (de erről majd később). A felsővezetők nem a társadalom, a környezet, vagy a kultúránk felé tartoznak elszámolással, hanem a cégtulajdonosok és részvényesek felé. Ha egy vezető nem felel meg ennek az elvárásnak - mert például esetleg erkölcsi alapú döntéseket hoz a profitorientált szempontokat hátrébb sorolva -, attól a cég rövid úton megszabadul, mert nem végezte sikeresen a munkáját, vagy a cég kerül versenyhátrányba a többivel szemben, így nem is fog olyan nagyra nőni. És igen, mindig lesz olyan ember, aki majd "jól" végzi el ezt a munkát. De ez nem azt jelenti, hogy az emberek - úgy általában - bármire hajlandóak lennének, ha azt várják el tőlük a munkahelyen, csupán azt, hogy bizony vannak olyan emberek, akik nagyon sokmindenre hajlandóak (amit esetleg a többség erkölcstelennek ítélne, ha tudna róla), és a jelenlegi piaci logika őket válogatja ki a cégek élére.</p>
<p style="text-align: justify;">Így lesz majdhogynem előfeltétele egy globális gazdasági szereplő felépülésének az értékrendek és erkölcsök kigyomlálása a működésből a tisztán profitorientált működés érdekében. A működtető emberek pedig bár továbbra is erkölcsi lények, nem nagyon befolyásolják a cég, mint gazdasági entitás működését. Nem gonoszság ez tehát, csupán a jelenlegi rendszer működési logikájának eredménye. Mindennek hatása a világukra természetesen van, nem is kicsi (erről is később), de ezt már rendszerint kevesen kötik össze a valódi okokkal.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Ne tévesszen meg a látszat!</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Számos hangzatos kifejezés létezik ezen nagy gazdasági szereplők erkölcsös, szociálisan érzéken és környezetileg fenntartható működésének bizonygatására. Ilyen például a "Társadalmi felelősségvállalás" (angolul: Corporate Social Responsibility), amit biztos sokan ismernek már. Számos olyan tevékenységre áldoznak pénzt, ami szociális vagy a környezeti fenntarthatóság szempontjából pozitívan hatnak. Mindez viszont szintén kényszernek tekinthető, és valójában, áttételesen a profitszerzést szolgálja. Nagyon nagy részt társadalmi elvárásoknak való megfelelésből fakad: a cégek szeretnének pozitív színben feltűnni a vásárlóik, a termékeik (közvetlen, vagy közvetett) célcsoportja előtt, mert tudják, hogy e nélkül komoly piaci hátrányba kerülhetnek. Azonban számos példa bukkan fel időről-időre, ami bizonyítja, hogy ez csak a felszín. Tipikus például, hogy a Fast Fashion fellegvárainak számító ruhaipari multik látványos jótékonysági akciókat hajtanak végre (és számolnak be róla mindenféle médiafelületeken), miközben a profitjukat folyamatosan a harmadik világ országainak munkajogok által nem védett, ergo kizsákmányolható, olcsó munkaerejének kihasználásával érik el, amiről igyekeznek nem beszélni, amíg lehet. Aztán <a href="https://index.hu/nagykep/2016/04/20/rana_plaza_banglades_osszeomlas_nagykep_katasztrofa_poszttraum_stressz/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">összedől</a> egy koszos, düledező, zsúfolt ruhagyár Bangladesben, és a nyugati világ felkapja a fejét, hogy ez a csili-vili európai üzletekkel rendelkező ruhamárka hogy működtethetett ilyeneket (pedig ez már évtizedek óta így megy). Aztán jönnek az ígéretek, hogy ez többé nem így lesz, mindent szépen megjavítanak, mindenkit nagyon megbecsülnek, stb. Majd eltelik néhány hónap és a dolgok mennek tovább ugyanúgy: a vásárlók felejtenek, a business pörög tovább.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/rana_plaza.jpg" alt="rana_plaza.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: center;"><span style="color: #808080;">A 2013 áprilisában összedőlt bangladesi Rana Plaza-ban több, mint 1100-an vesztették életüket és további 2500-an megsérültek. A borzalmas állapotú épületben olyan nagy cégek ruháit gyárották, mint a Zara vagy a Marks & Spencer.</span></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Államokon túlnövő hatalom és befolyás</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Említettem, hogy a nagy gazdasági entitások motivációjuknál és a méretükből fakadó lehetőségeiknél fogva igyekeznek kibújni az állami szabályozások alól. Ez pedig rendszerint sikerül is nekik, hiszen amint kilépnek a nemzetállami keretekből (ahol egyébként létrejöttek) a globális piaci térbe, szinte szabadon választhatnak, hogy a profitjukat melyik adóparadicsomba csoportosítják át, hogy a lehető legkedvezőbb feltételek mellett adózzanak utána; kiválaszthatják azokat az országokat, amelyekben a legolcsóbb és legkiszolgáltatottabb munkaerő áll a rendelkezésükre, ahol a leglazább környezetvédelmi előírások vonatkoznak rájuk, vagy ahol leginkább kapható a politikai elit arra, hogy nekik kedvező feltételeket biztosítson. Ez a profitorientált logika mentén érthető, viszont nem tudok olyan értékrendről, amelynek megfelelne.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Globális "piacgazdaság"?</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Ráadásul azzal, hogy a relatíve szabályozatlan globális gazdasági térben lavíroznak, tulajdonképpen még a(z egyébként jogosan kritizálható) kapitalizmus eredeti kereteit is szétfeszítik (többen a globális piacot a multinacionális vállalatokkal poszt-kapitalizmusnak hívják), hiszen az feltételezi a mindenkire egységesen vonatkozó, közös szabályokat, a törvényességet és az információhoz való egyenlő hozzáférést, vagyis összességében az egyenlő feltételeket a piacon, ahol ennélfogva szabad verseny folyhat. Ehhez képest a globális gazdasági térben a piaci előnyök a szabályozatlanságból, a politikai lobbierőből, a nemzetállamok fölé növő befolyásból, az információhoz való egyenlőtlen hozzáférésből, és nem gazdasági tevékenységekből (politikusok megvesztegetése, háborús helyzetek gerjesztése, kihasználása, stb.) is jócskán fakadnak, ami gyakorlatilag többé nem nevezhető piacnak a szó eredeti értelmében.</p>
<p style="text-align: justify;">"Ékes" példája egyébként a nem-piaci működésnek az olajcégek, vagy a nagy olajkitermelő országok kartellje, ami meglepő módon teljesen nyilvánosan zajlik, és mintha nem nagyon lenne ezzel problémája még a kapitalizmust egyébként oly hevesen védelmező hangoknak sem. Arról van szó ugyanis, hogy az OPEC ("Organization of the Petroleum Exporting Countries", vagyis "Kőolaj-exportáló Országok Szervezete") országok rendszerint megegyeznek abban, hogy mennyi kőolajat termeljenek ki, és milyen árat szabjanak neki a világpiacon. A cél nyilvánvalóan a profit maximalizálása a verseny kizárásával, és az olajipar hosszú távú működésének biztosítása pl. a megújuló energiaforrások versenyképességének csökkentésével (ami pedig még jelen piaci körülmények között is sokkal nagyobb lehetne szabad verseny esetén, hát még, ha a környezeti externáliák (pl. CO2-kibocsátás) bele lennének építve az árba). Történik ez akkor, amikor a világ minden országa fogyasztja ezt a terméket, és ezek közül nagyon sokban vannak kartelltilalmi törvények. Na most akkor mi ez, ha nem egy tudatos piaci manipuláció, ami jelentős hatást gyakorol az országokra, és például a környezeti fenntarthatóság felé való elmozdulás esélyére? És akkor miért is nem zavar ez senkit igazán?</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"Ez nem erkölcsi, hanem gazdasági/piaci kérdés"</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Politikusok gyakran takaróznak ezzel az általános és ostoba lózunggal. Pedig a gazdaságunk szervezése gyakorlatilag az életünk minden részével kapcsolatban van, minden pontjára kihat. És hogy ez a hatás milyen, az alapvetően határozza meg, hogy milyen életlehetőségeink vannak, hogyan boldogulhatunk, mennyire igazságos, szolidáris, egészséges világban élünk, de áttételesen még azt is, hogy a döntéseink hogyan (pl. mennyire demokratikusan) születhetnek. Szóval mégis mi lehetne inkább erkölcsi kérdés (is), ha nem az, hogy ezt hogyan szervezzük, hogyan szabályozzuk? Szóval ne tessék bedőlni ezeknek az ócska és hazug politikai mantráknak!</p>
<p style="text-align: justify;">Megvilágítom még egy oldalról az erkölcsi vonatkozást. Egy ország jogrendszere az ott élő emberek értékrendjének egyfajta (jó vagy kevésbé jó) lecsapódása: ez eddig világos. A nemzetközivé vált cégek is állami keretek között jöttek létre, egy ilyen értékrend-lecsapódás (jogrendszer) keretei között. A cég alapítói (általában) szintén abból az országból származnak, annak értékeit és jogrendszerét elfogadva élnek. Majd eltelik néhány év, vagy évtized, a céget még mindig az alapítás országában élő emberek irányítják, de az kilép a nemzetközi gazdasági térbe (mert profitorientált, piaci érdeke úgy kívánja). És innestől kezdve elkezdi a tevékenységét olyan országokban (is) végezni, amelyekben esetleg (és tipikusan) teljesen más értékrend és így más jogrendszer érvényesül. Ezek a másmilyen jogrendszerek ráadásul tipikusan olyan (relatíve) gyenge szabályozásokat jelentenek, amelyeket a cég alapítóinak hazájában nem tartanak helyesnek (hiszen feltételezhetően ezért vannak ott más, szigorúbb szabályok pl. a munkaerő vagy a környezet védelme terén), ezért is "éri meg" oda vinni a tevékenységet. Az adódó kérdés tehát a következő: miért is nem merül föl akkor ez erkölcsi dilemmaként, hogy vajon helyes-e ennek a cégnek egy ilyen, eltérő értékrenddel és jogrendszerrel bíró országban tevékenykednie, tipikusan kihasználva a "saját" és az idegen ország között húzódó szabályozásbéli különbségeket? Konkrétabban: miért nem merül föl erkölcsi dilemmaként, hogy egy német/spanyol/svéd/... alapítású cég vajon helyesen teszi-e, hogy Bangladesben/Vietnámban/Kambodzsában/... gyártatja a termékeit olyan körülmények között, amit a németek/spanyolok/svédek/... sosem engednének a saját országukban a saját polgáraiknak? Vagy másként: miért nem merül föl minden esetben, hogy esetleg egy másik országban is be kéne tartani ugyanazokat a normákat a termelés során, amelyeket az alapítás országában kialakítottak az ott élők? Talán mert így már nem is érné meg profitorientált szempontok mentén oda vinni a termelést? Netán előfordulhat, hogy ezt a kérdést kínosan kerülik a politikusaink és az érintett gazdasági szereplők, mert kellemetlen lenne számukra, ha szembesítenénk őket ezzel? (De ugyanez a kérdés fogyasztói oldalról is hasonlóan releváns: miért nem merül fel a fogyasztókban (jó, azért felmerül, de nagyon kevesekben), hogy vajon erkölcsös-e más normák szerint működő országokban gyártott termékeket vásárolni?) Mi sem bizonyítja jobban, hogy ezek a gazdasági szereplők "erkölcsön kívül" (de nem azon felül!) állnak.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Következmények</span></h2>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Szabadságunk korlátozása és a döntéseik befolyásolása</span></h3>
<p style="text-align: justify;">A versenytársaikat felvásárló, egyre nagyobbra duzzadó cégek létrejötte egyben a tőke koncentrálódását is maga után vonja. A tőkekoncentráció számos negatív következményéről <a href="https://btortenetek.blog.hu/2018/11/15/tokekoncentracio_az_egeszseges_elheto_es_fenntarthato_vilag_kialakulasanak_egyik_nagy_gatja" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EBBEN</a> a bejegyzésben már írtam részletesen, azt nem ismétlem meg itt. Csupán megemlítem, hogy az államokon túlnövő vállalatok a politikai lobbierejüknél fogva jelentősen rontják a demokráciák valóban (és nem csak látszólag) demokratikus működésének esélyeit (a politikusok egyre nehezebben állnak ellen az egyre növő gazdasági lobbierőnek, ill. pontosabban olyan politikusok kerülnek előnybe és ez által hatalomba, akik a háttérben nem átallanak szövetkezni ezekkel a gazdasági szereplőkkel, akik cserébe segítik őket például a politikai kampányaikban - az USA-ban ez majdnem teljes mértékben legálisan zajlik, Európa országaiban pedig félig, vagy teljesen illegálisan). További súlyos probléma az információhoz való hozzáférés korlátozása vagy manipulálása, ami egyre inkább lehetővé válik a globális szereplők terjeszkedésével. Ez például a média által közvetített információk befolyásolása útján valósul meg, vagy éppen annál fogva, hogy a nagyon sokak által információforrásként is használt közösségi média felületeken algoritmusok döntik el (számunkra aligha megismerhető módon), hogy milyen információhoz milyen eséllyel juthatunk hozzá (lásd: facebook és a véleménybuborékok kialakulása).</p>
<h3 style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">A sokféleség és a választási lehetőségeink csökkenése</span></h3>
<p style="text-align: justify;">A szupermarketek csili-vili kínálatát, a világ minden tájáról származó termékek tömkelegét látva egyértelműnek tűnhet, hogy a piac globálissá válásával a választási lehetőségeink a fellelhető termékek terén kiszélesedtek. Ez azonban részben látszólagos és egyre inkább a visszájára fordul. Ugyanis a nagyvállalatok versenytársaikat bekebelező terjeszkedésének és az ezzel összefüggő tőkekoncentrációnak nagymértékű egységesülés az eredménye a termékek terén is. Ez például az élelmiszeripar esetében nagyon szembeötlő és döbbenetes méreteket ölt. Az élelmiszer-áruházakban kapható feldolgozott termékek döntő többsége a két kezemen megszámolható élelmiszeripari multi kínálatából való (és ebben semmi túlzás nincs!). Ne tévesszen meg senkit az "ezerféle" édesség vagy üdítőmárka a polcokon: a Győri Édes keksztől kezdve a Sport szeleten át a Merci csokiig, vagy a CocaColától kedve a Fantán át a rostos üdítők többségéig mind néhány, a globális piacot uraló multi portfóliójába tartozik. A kisebb cégek bekebelezése esetén a már bejáratott, a vásárlók számára ismerősen csengő márkaneveket tipikusan megtartják. A boltok polcain mindebből mi sem látszódik, "csupán" tulajdonosváltás, vagyis a tulajdonok koncentrációja ment végbe a háttérben, az átlag vásárló számára transzparens módon. Az iparszerű élelmiszergyártás profitorientáltság mentén racionalizáló, egyszerűsítő törekvésének következménye a termékek minőségét illetően az, hogy a csillogó csomagolások mögött ugyanaz a néhány tucat alapanyag és ugyanaz a néhány, iparilag hatékony eljárás lapul. Választási lehetőségeink tehát valójában beszűkülnek: (kis túlzással) csirkéből a brojlert, marhahúsból a GMO szóján neveltet, tejből pedig a holstein-frízből jövő pasztörizáltat lehet csupán kapni. A kulturális, egészségügyi és környezeti veszteségek felbecsülhetetlenek, de ennek részletes tárgyalásába most nem megyek bele. Viszont hozzáteszem, hogy vannak olyan területei a gazdaságnak, amelyben bizonyos egységesítéseket indokoltnak és pozitívnak tartok (pl. az elektronikai iparban számos példa van erre).</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/markak_multik.jpg" alt="markak_multik.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">Mit akarok ezzel az egésszel?</span></h2>
<p style="text-align: justify;">Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a multicégek sosem állítanak elő olyasmit, amit összességében is pozitívan értékelhetünk. Azt állítom (és ez nem egy súlytalan állítás), hogy ez borzasztóan esetleges, hiszen a "célfüggvény", a motiváció egyáltalán nem az, ami alapján az eredményt értékelnünk kellene. Ha az emberek életét akarjuk jobbá tenni, társadalmi célokat akarunk elérni, jól működő politikai rendszereket akarunk létrehozni és fenntartani, egészséges ökológia rendszert akarunk megőrizni (ill. egyre inkább visszaállítani), etikusan akarjuk végezni a dolgainkat, akkor ezekre kéne törekedni, ezekhez kéne igazítani a gazdaságunkat, nem pedig valami egész mást megcélozni (pénzbeni nyereség maximalizálása), és reménykedni abban, hogy ez majd valami csoda folytán együtt jár az előbbiekkel.</p>
<p style="text-align: justify;">Azt szeretném, ha szánnánk rá időt, hogy gondolkozzunk ezeken a dolgokon, mert sokminden forog kockán, és ha nem gondolkozunk, akkor ezek a folyamatok általunk is, de "tudattalanul", a döntéseink és kontrollunk nélkül zajlanak le. Ez azt jelentené, hogy emberiség szinten (!) lemondunk arról, hogy megszabjuk, hogy merrefelé megyünk és hogy milyen jövőt szeretnénk magunknak és az utódainknak. Most még van lehetőségünk beleszólni, de minél tovább nem foglalkozunk vele, annál kevésbé lesz. A másik fontos dolog, hogy legyünk tudatában, hogy nagyon sok esetben tulajdonképpen senki nem kényszerít minket sem arra, hogy ilyen nagy gazdasági szereplők termékeit fogyasszuk, sem arra, hogy nekik dolgozzunk. Ezek egyéni (és közösségi) döntések, amelyeket legfeljebb a fejünkben lévő fixációk, berögződések és a folyamatosan felénk áramló manipulatív hatások (média, reklámok, kulturális meggyőződések ismételgetése) miatt tartunk triviálisnak, valójában egyáltalán nem azok. A gondolati felszabadulás valahol ennek belátásával kezdődik.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">*Képek forrásai:</span> <a href="https://i.imgur.com/k0pv0.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">i.imgur.com</a>, <a href="https://www.voanews.com/east-asia-pacific/sunday-marks-third-anniversary-bangladesh-building-collapse#&gid=1&pid=2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">voanews.com</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F01%2Fgonoszak-e_a_multik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F01%2Fgonoszak-e_a_multik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F05%2F01%2Fgonoszak-e_a_multik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gonoszak-e a multik?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/05/01/gonoszak-e_a_multik#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15653278" border="0" /></a><br /></p>
politika
gazdaság
piac
társadalom
fenntarthatóság
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/rana_plaza.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2020/03/27/az_elkotelezodes_veszelyeirol
Az elköteleződés veszélyeiről
2020-03-27T00:34:40+01:00
2020-03-27T00:34:40+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Az "<strong>ELKÖTELEZETTSÉG</strong>" szó (egyik) jelentése: hűséges hozzáállás, amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres, elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyjából ebben (vagy némileg absztraktabb) értelemben használom a kifejezést. A meghatározás meglehetősen pozitívan hat. És valóban lehet pozitív a jelentése ennek a szónak. Viszont két dolog nagyon nem mindegy: hogy mi iránt köteleződünk el, és hogy mennyire. Vannak olyan eszmék például, amelyek mellett való bizonyos fokú elköteleződés nekem egyértelműen pozitív jelenség. Olyan, némileg absztrakt dolgokra gondolok, mint például az igazságkeresés, a tudományos korrektség, a etikus életvitel, a fenntarthatóság, és hasonlók. A "bizonyos fokú" is fontos része azonban az előbbi mondatnak, mert ha valaki szélsőségesen és végérvényesen elköteleződik valami vagy valaki iránt, akkor többé nem képes vele szemben kritikus lenni, ami vakhitet, az önreflexió és a változtatás képességének elvesztését jelentheti. Az elvakultság elkerülés érdekében fontos azokat a dolgokat is megkérdőjelezni, átgondolni, amelyek igazságtartalmában nemigen szoktunk kételkedni, amit nagyon alapvetőnek és triviálisnak gondolunk (ha tovább akarnám bonyolítani a dolgot, nevezhetném ezt a hozzáállásomat az elvakultság elkerülésének, vagy az önreflexió eszméje iránti elköteleződésnek :)).</p>
<p style="text-align: justify;">Az elköteleződés nagyon alapvető igénye az emberi pszichének. Ahogy én látom, alapvetően azért, mert funkciói vannak. Az egyik az, hogy az elkötelezett személy számára leegyszerűsíti a világot, a célokat, a gondolkodási és cselekvési sémákat, ez által egyrészt energiát takarít meg, másrészt hozzájárul az egyén lelki egyensúlyának kialakulásához és fenntartásához. Aki elköteleződik valami iránt, annak nem kell minden pillanatban megkérdőjeleznie az álláspontját, a céljait, az alapvető hozzáállását a világhoz, jelenségekhez, tapasztalásokhoz, más emberekhez. Mindez csökkenti az élet és a jövő bizonytalanságából adódó frusztrációt. Másrészt megteremti annak a lehetőségét, hogy emberek hatékonyan, és viszonylag kevés konfliktussal működjenek együtt bizonyos célok érdekében. A közös dolgok iránti elköteleződés biztosítja az összhangot, a hatékonyságot, ami evolúciós értelemben a túlélés egyik záloga lehetett. Az elkötelezettség funkciói és előnyei tehát az emberi psziché és az emberi közösségek működése szempontjából elég világosak. Más szempontból vannak viszont veszélyei és hátrányai is, amik talán nem annyira triviálisak.</p>
<p style="text-align: justify;">Mi történik például, ha valaki tudomány művelésére adja a fejét, de nem a tudományos korrektség, a tudományos módszer minél pontosabb és precízebb alkalmazása, hanem egy aktuális tudományos elképzelés (valóságmodell) mellett köteleződik el? Egész odáig semmi, amíg nem bukkan fel egy olyan tény, vizsgálati vagy mérési eredmény, ami megkérdőjelezi az adott modellt, annak korrekcióját, továbbgondolását teszi szükségessé. Ebben a helyzetben az adott elképzelés mellett elkötelezett ember - könnyen lehet, hogy - felrúgja a tudományos módszert, nem törődik a korrektséggel, hanem foggal-körömmel ragaszkodik egy immár felülbírálandó, elavult elképzeléshez. Ez pedig a tudomány korrumpálásához, a módszer eredeti és alapvető értelmének felszámolásához vezet. Sajnos nagyon sok esetben megfigyelhető volt mindez a tudomány képviselői részéről annak történetében. Ahogy sok korabeli tudós (bár a tudományos módszer akkoriban még nem volt egzakt módon lefektetve) nehezen engedte el azt az elképzelést, hogy a Föld a Világegyetem középpontja, hiába sorakoztak már jó ideje azok a tények, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják, úgy bizonyára sokan (egzakt bizonyítékok birtokában is) tagadták egykor azt a mára már elfogadottá vált elképzelést, hogy az ember evolúció útján egy, a csimpánzokkal és hegyi gorillákkal közös majomősből fejlődött ki. De Semmelweis Ignácnak, az "Anyák megmentőjének" története, illetve az akkori tudományos közegnek a reakciója is beleillik a sorba (ezt nem részletezem, hiszen viszonylag közismert). A mezőgazdaság kialakulásának megítélés is jó (és kevéssé közismert) példa: dacára annak, hogy rengeteg bizonyíték van rá (már mintegy fél évszázada!), hogy a mezőgazdaság elterjedése jópár szempontból (pl. testi és lelki egészség) hátrányos volt az akkori emberek életére nézve, számos, a mezőgazdaság területén tudományos munkát végző ember nem hajlandó szembenézni ezekkel a tényekkel, és továbbra is, az emberiség számára minden szempontból áldásos lépésnek tekinti a mezőgazdaság kialakulását. Ezek az elköteleződésnek a negatív aspektusai. Hozzáteszem, hogy a tudományos közösség hosszabb távon kiküszöböli az ilyen, aktuális elképzelések által elkötelezett emberek ragaszkodását, túllendül rajtuk, ami egy pozitív jelenségnek tekinthető, de ugye ez már nem egyéni szinten történik, hanem a tudományos közösség szintjén (amihez persze sok tudósnak a tudományos módszer iránti elköteleződése szükséges egyéni szinten).</p>
<p style="text-align: justify;">A másik terület, ami az elköteleződés sötét oldalát világítja meg (hogy ilyen képzavarral éljek), a politika. A politika a közös ügyeink intézésére szolgál. Vagyis a politikai párbeszéd, a közös gondolkodás arról kellene szóljon, hogy milyen célok mentén, és mit kellene csinálnunk ahhoz, hogy "jól menjenek a dolgaink", hogy elérjük, megvalósítsuk a "közjót". Tudom, ez egy nagyon általános és pongyola megfogalmazás, mégis nagyjából ezek a politika alapvető elvi keretei. Hogy ez működjön, ahhoz a közjó, a közös dolgaink mindenki számára előnyös intézése iránt kellene elköteleződni. Ehhez képest sajnos nagyon gyakori (tulajdonképpen már-már normának tekinthető) jelenség, hogy emberek politikai irányok, politikai pártok mellett köteleződnek el. És mi ennek az eredménye? Hát az, hogy legtöbbször a helyett, hogy arról beszélnénk, hogy mik a jó célok, és mit kellene csinálni, hogy elérjük azokat, politikai pártokról és politikusokról beszélgetünk, megvédjük, vagy éppen kritizáljuk őket. És ez óriási különbség. Ha egy politikust vagy pártot védek, akkor az az elsődleges, hogy őt vagy azt jó színben tüntessem fel, az ellenfeleihez/ellenzékéhez (már a szó is paradox, hiszen a közjó keresésében egyet kéne, hogy értsünk) képest. Hogy a politikus, vagy pártja milyen célok mentén és mit csinált, máris másodlagossá válik. Ehhez képest ha a közjót tartom szem előtt, akkor nem a politikust vagy a pártot ítélem meg így vagy úgy, nem azt támogatom, vagy bírálom, hanem a megfogalmazott céljait és az azok megvalósítására irányuló cselekedeteit, intézkedéseit. Kicsit kisarkítva: az előbbi esetben ragaszkodom az emberhez/párthoz, bármit is csinál az, utóbbiban pedig ragaszkodom a jó célokhoz és tettekhez, bárki is csinálja azokat. Ez nem azt jelenti, hogy többé senki ne szimpatizáljon egyetlen politikai iránnyal, párttal vagy politikussal sem. De ne a "személyük", hanem a törekvéseik és tetteik miatt tegye, ha teszi. Az elköteleződés ilyenfajta korrekciója nagyban átalakítaná a politikai párbeszédet, a közbeszédet. Lehetségessé válna, hogy az egyik ügyben az egyik politikus vagy párt mellé álljak, mert annak az adott tárgyra vonatkozó elképzeléseit és intézkedéseit tartom jónak, egy másik ügyben pedig egy másik mellé. És tulajdonképpen ez lenne a "normális", a kívánatos. Vagy hogy egy extrém, de annál logikusabb példát mondjak: képzeljünk el egy olyan választást, ahol választási programokra szavazunk, a nélkül, hogy tudnánk, melyik program melyik párthoz kötődik. Vagy nem is lennének pártok, csupán képviselők versengenének, különböző elképzelésekkel és cselekvési tervekkel. A pártkötődés, a pártok iránti elköteleződés így értelmét vesztené. Milyen jó is lenne!</p>
<p style="text-align: justify;">Érdemes tehát önmagunkra reflektálva átgondolni, hogy mégis mi iránt vagyunk elköteleződve az életben, és vajon jól van-e ez úgy, ahogy van. Ez rajtunk múlik, még akkor is, ha az elköteleződésre irányuló ösztöneink mélyen belénk ivódottak. Az önreflexiós képességünket se becsüljük alá. Ez utóbbi ráadásul fejleszthető is. Sok sikert kívánok hozzá!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2Faz_elkotelezodes_veszelyeirol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2Faz_elkotelezodes_veszelyeirol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2Faz_elkotelezodes_veszelyeirol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az elköteleződés veszélyeiről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/03/27/az_elkotelezodes_veszelyeirol#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15562108" border="0" /></a><br /></p>
politika
tudomány
társadalomkritika
pszichológia
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2020/03/21/a_valsagvarasrol
A VÁLSÁGVÁRÁSRÓL
2020-03-21T00:51:28+01:00
2020-03-21T00:51:28+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<h2 style="text-align: justify;">A koronavírus-válság lélektana</h2>
<p style="text-align: justify;">A jelenlegi koronavírus-járvány kapcsán többféle érzelmi reakció figyelhető meg. Az egyik természetesen a félelem a betegségtől, az aggódás a saját és szeretteink egészségéért és a frusztráció amiatt, hogy a dolgok kizökkentek a "normális" kerékvágásból, valamint a reménykedés, hogy ennek gyorsan végeszakad. Ez elég nyilvánvaló, nem kell magyarázni. A másik (ami az előbbivel gyakran együtt jár) egyfajta be nem vallott feldobódottság, ami abból fakad, hogy végre van egy olyan közös ügy, ami mindannyiunkat egyformán (vagy közel egyformán) érint, nem megoszt, hanem összeköt, és egységes gondolkodásra és cselekvésre késztet. Ez egyfajta összekovácsoló hozadéka az ilyen helyzeteknek, ugyanúgy megfigyelhető helyileg pl. a Duna magas vízállásánál Budapesten, amikor az emberek sétálnak a lezárt alsó rakpart mellett, napról-napra figyelik az aktuális vízállást, és bár "hivatalból" panaszkodnak, mégis éreznek valami vágyott közösségi élményt az egészben. Végre van közös téma, mindenki ugyanarra gondol, a gyerekek szaladgálnak a szülők körül a megváltozott környezetben (kevesebb autó, több gyalogos, közvetlen kapcsolat a folyóval) és izgatottan mesélik egymásnak, hogy tegnap még csak addig ért, ma meg már eddig, és találgatják, hogy vajon mi lesz holnap.</p>
<p style="text-align: justify;">A harmadik féle érzelmi reakciót talán valamiféle válságvárásnak a beteljesüléseként tudom értelmezni. Csupán a vírusveszélyt tekintve túlzónak tűnik, és általánosításában indokolatlannak. Olyan emberek reakciója ez, akik egyébként tipikusan rendszerkritikus gondolkodásúak, és ebben a mostani válságban sem csupán a vírusjárvány által okozott egészségügyi, társadalmi és gazdasági nehézségeket látják, hanem az egész gazdasági-társadalmi-kulturális építmény összeomlása felé vezető útnak egy jelentős állomását. Ez a helyzet egyszersmind aggódást és pozitív érzésekkel vegyült izgalmakat is okoz bennük. Ez az aggódás viszont más, mint a följebb említett első, tipikus reakció esetében. Olyan aggódás ez, amit akkor érzünk, amikor valami elkerülhetetlen és előre látható kritikus szituáció jött el "végre", amelynek a kimenetele bizonytalan (lehet tragikus vagy végeredményben pozitív is), de eljövetele aligha volt elkerülhető. A pozitív izgalom érzése is különbözik bennük a duna-parti gyerekek fent leírt izgalmától. A pozitív töltete abból adódik, hogy ezek az emberek régóta úgy gondolják, hogy a világ (társadalmi, gazdasági, ökológiai) válságát éli, és volt számukra valami nehezen elviselhető abban, hogy mégsem változik tulajdonképpen semmi, a világ, az emberek mintha nem reagálnának erre. Továbbra is töretlenül és egyre gyorsulva haladtunk a szakadék felé vezető úton, és ehhez képest az, hogy most jött egy válság, amit nem lehet többé figyelmen kívül hagyni, az aggódás mellett némi megkönnyebbülésre és akár bizakodásra is okot adhat a számukra. Végre történik valami, végre kimozdult a világ a status quo-ból, és ebből akár valami pozitív is kisülhet (vagy legalábbis az eddigi meddő várakozásnál pozitívabb).</p>
<p style="text-align: justify;">De ha már válság, és világvége-hangulat, akkor ne álljunk meg a koronavírus-helyzet elemezgetésénél, hanem menjünk egy kicsit tovább, az általános felé...</p>
<h2 style="text-align: justify;">Variációk világvégevárásra</h2>
<p style="text-align: justify;">Az első a sokak számára jól ismert jelenség, ami általában vallási felekezetekhez, sokszor szélsőséges vallási szektákhoz kötődik. Ezek követői általában valamely vallási írott hagyományból kikövetkeztetett konkrét dátumra várják a világvége eljövetelét, valamiféle kataklizma formájában. Van, hogy figyelmeztetni, felkészíteni is próbálják (nem hívő, vagy más hiten lévő) embertársaikat a végre, de van, hogy csak saját köreikben összegyűlve várják a percet, ami eddig még sosem igazolta a várakozásokat (vagy a számolásba csúszott tehát hiba, vagy az adott vallási hagyomány nem megbízható, ezt mindenki döntse el magának). Jellemző ezekre a csoportokra, hogy egyfajta titkos tudás birtokosának gondolják magukat, gyakori a kiválasztottság-tudat a köreikben (valamilyen úton, tiszta és igaz hitüknél fogva csak ők fognak megmenekülni az örök kárhozattól), és bár következtetéseik gyakran aktuális, bárki számára érzékelhető, valós jelenségekre (is) alapulnak (pl. társadalmi válságok vagy természeti katasztrófák), azokat általában nem helyezik tudományos alapokra. Általában gyötrő kétségek nélkül hisznek a világvége várt időpontban történő eljövetelében, és paradox módon annak elmaradása legtöbbször nem eltávolítja őket korábbi elképzeléseiktől, hanem egyenesen fanatizálja. Ezt a jelenséget sokan, sok esetet tanulmányozva leírták már (2 könyv jut most eszembe, amelyekben biztosan olvastam példákat: a <a href="https://moly.hu/konyvek/anthony-r-pratkanis-elliot-aronson-a-rabeszelogep" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Rábeszélőgép</a> és az <a href="https://moly.hu/konyvek/szendi-gabor-isten-az-agyban" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Isten az agyban</a> címűek).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/destroyedcityscaperuinedcarshighwaybridge_jpg_653x0_q80_crop-smart.jpg" alt="destroyedcityscaperuinedcarshighwaybridge_jpg_653x0_q80_crop-smart.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">A második azoknak a világvégevárása, akik azt gondolják (fent már írtam róluk), hogy a világunk alapvetően rossz irányba halad, és várhatóan súlyos válságok és akár összeomlás elé néz. Ez súlyos, rájuk nehezedő érzésvilágot jelent. Egyfajta világvége, vagy inkább összeomlás (ami nem egyenlő az előbbiek által várt kataklizmával) bár elméletileg elkerülhetőnek tűnik a számukra, nem érzik egyértelműen reálisnak, hogy a gyakorlatban mindez megvalósulhat. Legfeljebb valahol mélyen reménykednek benne, de alapvetően egyre elkeseredettebben keresik a kiutat a jelenlegi helyzetből. A legtöbben közülük tevékenyen keresik a megoldásokat, hajlandóak változtatni az életükön, nem hisznek abban, hogy a jelenlegi rendszert érdemes fenntartani, vagy hogy az megoldást jelenthet azokra problémákra, amelyek katasztrófa felé mutogatnak. Alapvető változásokat szeretnének, és próbálják embertársaikat is meggyőzni arról, hogy nagy a baj, és nekik is változtatniuk kellene.</p>
<p style="text-align: justify;">A harmadik, ami kevésbé érthető, kevésbé látványos, kicsit megfoghatatlan, de létező és nem kevésbé érdekes: azoknak a világvégevárása, akik alapvetően nem tudnak és nem is akarnak másféle rendszert, más alapokon, máshogy működő világot elképzelni a jelenlegi helyett. Ők tipikusan a nyugati országok lakói, vagy a perifériás országok felsőbb rétegei, akik jóval kevésbé érzik saját bőrükön, a saját mindennapjaikban a különböző válságok hatását, mint a(z anyagilag) szegényebb rétegek. A saját éltük viszonylagos kényelme meggyőzi őket arról, hogy nagyjából minden jól van úgy, ahogy van, de ha ez nem is igaz, akkor sem lehetne másként. Erősen hisznek abban, hogy a jelenlegi rendszer az egyetlen valójában lehetséges utat jelenti, a létező rendszerek és világok legjobbikát. Jellemző rájuk a technológiai optimizmus, és az emberi világ lineáris fejlődéséről szóló ideológiába vetett hit (bár ez gyakran nem tudatosul bennük). Az ő világvégevárásuk nem kétségbeesésben, gyötrő érzésekben manifesztálódik, hanem paradox módon egyfajta büszkeségben. A válság jeleivel szembesülve bagatell érvekkel vagy felszínes poénokkal ütik el őket (egészen addig, amíg közvetlenül, saját bőrükön nem érzik azokat). Érzésvilágukat erősen áthatja az individualizmus és az "egyszer élünk, ezt az életünket kell kimaxolni" érzése. Az összeomlásról valahol mélyen érzik, hogy lehetséges, de ezt praktikus szinten sosem gondolják reálisnak. Büszkeségük abból a nyíltan be nem vallott kiválasztottság-érzésből fakad, miszerint ők az a generáció, akik a valaha volt legmodernebb, legfejlettebb korban élnek, minden elődjüknél magasabb életszínvonalon, és magasabb értelmi szinten. Szintén nem bevallottan, de titkon kellemetlenül érinti őket az a tudat, hogy jóval utánuk is élnek majd emberek a Földön, az ő haláluk után is ugyanúgy megy tovább az élet, lesz mozi, étterem, focimeccs, vidámpark, születés és halál. És paradox módon pont ez az az életérés, ami könnyen elviselhetővé és elbagatellizálhatóvá teszi még a világvége gondolatát is a számukra: ha pont az ő életükbe lesz vége a világnak, az bizonyítja, hogy különlegesek, hogy ők voltak a "csúcspont" az emberiség történetében, ők azok, akik kimaxolták a lehetőségeket (és egyben a véghezvitték a világ összeomlását is). Szóval ők is várják a világvégét, csak másképp: valahol mélyen szinte kívánatosnak érzik az előbbiek okán (csak nekik ne fájjon).</p>
<p style="text-align: justify;">Kicsit elnagyolt a fenti kategorizálás? Meglehet. Viszont nem hiszem, hogy egyik leírt csoport jellemvonásaiban sem ismert magára a kedves olvasó legalább egy kicsit... :)</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #999999;">*Kép forrása: <a href="https://media.mnn.com/assets/images/2018/08/DestroyedCityscapeRuinedCarsHighwayBridge.jpg.653x0_q80_crop-smart.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">media.mnn.com</a></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fa_valsagvarasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fa_valsagvarasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F21%2Fa_valsagvarasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A VÁLSÁGVÁRÁSRÓL"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/03/21/a_valsagvarasrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15540040" border="0" /></a><br /></p>
kultúra
társadalom
társadalomkritika
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/destroyedcityscaperuinedcarshighwaybridge_jpg_653x0_q80_crop-smart.jpg
https://btortenetek.blog.hu/2020/03/18/valasz_az_azonnali_hu_nem_a_globalizacio_a_hibas_a_koronavirus-jarvanyert_cimu_irasara
VÁLASZ az azonnali.hu "NEM A GLOBALIZÁCIÓ A HIBÁS A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNYÉRT" című írására
2020-03-18T19:20:48+01:00
2020-03-18T19:20:48+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;"><strong>A cikk, amire reagálok, <a href="https://azonnali.hu/cikk/20200318_nem-a-globalizacio-a-hibas-a-koronavirus-jarvanyert" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> olvasható.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha csak annyiról szólna az írás, hogy ne állítsuk már be a jelenlegi világjárványt a globalizáció, mint egyetlen tényező által okozott tragédiának, ami csak ez utóbbi teljes eltörlésével orvosolható, azzal egyetértenék. Azzal is egyetértenék, ha azt fájlalná a szerző, hogy most, a koronavírus-járvány kapcsán, "na megmondtuk!" módjára a jelenlegi helyzettel összemosunk minden egyéb globális problémát, mintha a koronavírus a klímaváltozás, a biodiverzitás-csökkenés, a harmadik világ munkaerejének kizsákmányolása, a népességrobbanás és a tőkekoncentráció nevében egyesülve csapott volna le az emberiségre. Kár, hogy a cikk nem éppen erről szól, sokkal inkább hasonlít egy, a globalizációt népszerűsítő reklámanyaghoz.</p>
<p style="text-align: justify;">Nyilvánvaló, hogy az emberről-emberre fertőző koronavírus terjedését is nagyban elősegíti, hogy a globalizált világ végletekig összekapcsolt gazdaságai és társadalmai által az egyébként egymástól távol élő emberek fizikai érintkezései is nagyon gyakorivá váltak. Ez az állítás aligha tagadható, de nem is szól arról, hogy mit is kéne kezdenünk ezzel a helyzettel. Az ilyen értelmű összekapcsolódások csökkentésével nyilván 1-1 ilyen vírus terjedését lehet csökkenteni. Mint ahogy lehet csökkenteni azzal is, ha jól reagálunk (kormányok, intézmények, közösségek, magánemberek) a már kialakult helyzetre, ha megfelelő minőségű és tartalékokkal rendelkező egészségügyi rendszerünk van, illetve azzal is, ha próbálunk minél gyorsabban vakcinát előállítani. Ezek mind tényezők abban, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel, vagy éppen hogyan előzzük meg azt. Minden módszernek, illetve hogy mely módszert milyen súllyal alkalmazzuk, megvannak az eredményei, ahogy a korlátai és a járulékos következményei is. Érdemes mindezeket belekalkulálni az érvelésbe.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha csak a globalizáció általunk vélt vagy valós áldásos hatásait soroljuk (nyilván azt bizonygatván, hogy ennek leépítése, vagy korlátozása mennyire nem kívánatos) a nélkül, hogy igazán említést tennénk ennek az egésznek a negatív oldaláról, az az érvelés erősen sántít. De az sem korrekt, ha a járvány kapcsán az egész felelősséget a kormányokra toljuk, mondván, hogy lassan reagáltak, illetve (a kínai kormány pl.) információt tartottak vissza, a nélkül, hogy megkérdeznénk magunktól: ezek a jelenségek vajon milyen viszonyban vannak a globalizált világ működésével.</p>
<h2 style="text-align: justify;">Szemezgetek a konkrét állításokból, és kommentelem őket.</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"Pedig globalizált világban élünk, mióta kiléptünk az állatvilágból és emberré váltunk."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Hogy mennyiben "léptünk ki" az állatvilágból, abba most nem megyek bele. Maradjunk csak annyiban, hogy a mellett, hogy vannak specifikus (és látványos eredménnyel járó) különbségeink a többi élőlényhez képest, alapvető működésünkben és érzelmi berendezkedésünkben nagyon is hasonlítunk sok élőlénytársunkra (utóbbi tekintetben leginkább a közeli rokonainkra, az emberszabású majmokra), és az életlehetőségeink továbbra is nagyban függenek az ökológiai rendszer állapotától.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"8000 évvel időszámításunk előtt már a mai Afganisztán területéről rendszeresen eljutott Mezopotámia első földműves civilizációjába a lapis azuli féldrágakő..."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Az ember specifikus tulajdonságai sokkal korábban megjelentek, mint i.e. 8000, és az emberiség történetének legnagyobb részében e szerint működtünk, globalizáció nélkül. Félreértés ne essék, ez nem a globalizáció "megszüntetése" melletti érv, csupán cáfolata annak, hogy <span style="color: #993300;">"Emberi természetünk része a „globalizáció”, nem napjaink sajátossága."</span>.</p>
<p style="text-align: justify;">Világutazók, kereskedők sokakat megihlető mesés történeteiről, vallásos érzülettől hajtott zarándoklatokról, birodalmak összekapcsolódásáról, kíváncsiságról, tudásvágyról, vagy a "mesés gazdagság" vonzerejéről a globalizáció megítélése kapcsán nem korrekt úgy beszélni, hogy nem teszünk említést gyarmatosításról, rabszolgaságról, kultúrák eltiprásáról, a kulturális sokszínűség egységesítéséről, a harmadik világ kizsákmányolásáról, a népességrobbanás által hajtott terjeszkedésről és az ökológiai rendszerek súlyos degradációjáról. Ezek ugyanúgy következmények, mint a tudásmegosztás, a távoli erőforrások vagy termékek hozzáférhetősége, vagy éppen a kalandvágy kielégítése.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha pedig ezeket is hozzávesszük a történethez, akkor egészen másként hangzik az a mondat, hogy <span style="color: #993300;">"Korábban csak tudásunk és technikai lehetőségeink hiányai korlátozták a globális kitettség mélységét és elterjedtségét."</span>. Hiszen így már egyből nem tűnik olyan egyértelműen pozitívnak a tudásunk és technikai lehetőségeink megnövekedése. És ami tovább árnyalja a képet, hogy pont a jelenlegi (és már egyébként viszonylag régóta meglévő, mégsem érvényesült) tudásunk az, ami kritikussá tehetne bennünket pl. a globalizáció áldásos voltát illetően, hiszen ma már ismerjük ennek a súlyos negatív következményeit is. Viszont pont ennek a tudásnak a "nem-használata" sarkall minket elfogult és szélsőséges véleményekre.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"Ekkor kezdett lebomlani az embereket fogva tartó zárt, tradicionális társadalom kényszerzubbonya... A szabad(abb) kereskedelem és a rendi kötöttségek felszámolása hozta el, hogy bárki bármibe belefoghatott, amitől saját maga helyzetének jobbulását várhatta vagy anyagi értelemben, vagy abban az értelemben, hogy megvalósíthatta, ami izgatta az agyát. Egyszerű, technikai problémákon agyaló mesteremberből a gőzmozdony feltalálója lehetett, az ügyes eszű, találékony telegráfkezelőből meg a világ egyik legelismertebb feltalálója és a General Electric megalapítója."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Ezt a bizonyos "áldásos felszabadulást" sem kellene csupán a feudalizmus elnyomott jobbágyainak és a klasszikus tudományos világ csúcselméinek összevetésével vizsgálni. Érdemes lenne rátekinteni például a valaha volt közösségek megtartó erejének hiánya, az atomizált társadalomban magányosan tengődő tömegek, vagy a kizsákmányolt munkaerőként robotoló harmadik világbéli milliók szemszögéből is. Árnyaltabb képet kapnánk.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"A gondolkozás és a cselekvés szabadsága robbantotta be azt, amit úgy ismerünk: ipari forradalmak sora, jóléti társadalom és (modern) “globalizáció”. ...bárki utazhat, vállalkozásba foghat és válogathat a világ összes terméke közül."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Ez a mondat a globális fogyasztói "kultúra" dicshimnuszának első strófája lehetne. De vajon tényleg hozzásegített-e ez minket (átlagosan, nem csupán a felső 1 ezreléket) a fizikai és szellemi egészséghez? Vajon milyen arányban jelent ez a "szabad vállalkozás" az embereknek boldogulást, vagy elérhetetlen délibábot és folytonos elégedetlenséget? És vajon tényleg arra van-e szüksége az embereknek a boldogsághoz, hogy a "világ összes terméke közül" válogathassanak (amelyek egyébként csak a felszínen olyan sokszínűek, a valóságban meglehetősen egyformák, hiszen a globalizáció egyik következménye az egységesülés)?</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"...nem váratlan istencsapás, aminek védtelenül ki vagyunk szolgáltatva. Hanem egy tudományos probléma..."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Ha csak a jelenlegi vírus vakcinájának kifejlesztésére koncentrálunk, akkor valóban az. Viszont könnyen belátható, hogy ennél jóval többről van szó. Hogy arra apellálunk, hogy a tudomány majd mindig megoldja az ilyen "váratlan" szituációkat, vagy megpróbáljuk megelőzni őket, illetve hogy a globalizációt összességében milyennek ítéljük (nem csak a koronavírus tükrében), az tudományos ismeretekkel alátámasztott választ igénylő, de ideológiai kérdés, hiszen szubjektív ítéletektől és céloktól, világlátástól/életszemlélettől függ. Az ideológia szót itt nem negatív értelemben használom, hanem mint elkerülhetetlen részét az emberi gondolkodásnak.</p>
<h2 style="text-align: justify;">A hamis dilemma</h2>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #993300;">"Nem kevesebb szabadságra van szükségünk, hanem többre, beleértve a kutatás szabadságát a látszólag nem fontos, de bármikor vészhelyzetet okozható jelenségek kutatására...Nem kevesebb globalizációra van szükségünk, hanem többre. Több és szabadabb információáramlásra van szükségünk, hogy tudjuk, mi fenyegethet."</span></p>
<p style="text-align: justify;">Ez egy nagyon vakmerő általánosítás. Csupán a jelenlegi vírusproblémára alapozva mondani általános és nagyvonalú ítéleteket a "szabadságra", "globalizációra" erős felületességre vall. Az a hamis dilemma kerül elő itt (is), miszerint vagy a globalizációt támogatjuk teljes mellszélességgel, vagy a teljes bezárkózást (autarkia). Mintha nem lenne más út, csak a szélsőségek. Miért is nem lehetne például a gondolatok és tudás szabad áramlását elősegíteni, miközben gátat szabunk a gazdasági kizsákmányolásnak? Nem tudhatunk vajon kommunikálni más ország lakóival a nélkül, hogy a mobiltelefonunkba való összetevőket polgárháborús országokból, cipőnket pedig kizsákmányolt munkaerő kezei közül szerezzük? Ezer példát sorolhatnék, de szerintem így is világos, hogy rengeteg átmenet van a skála két szélső pontja között. Csak valamiért szeretjük a világot fekete-fehérnek látni...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F18%2Fvalasz_az_azonnali_hu_nem_a_globalizacio_a_hibas_a_koronavirus-jarvanyert_cimu_irasara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F18%2Fvalasz_az_azonnali_hu_nem_a_globalizacio_a_hibas_a_koronavirus-jarvanyert_cimu_irasara%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2020%2F03%2F18%2Fvalasz_az_azonnali_hu_nem_a_globalizacio_a_hibas_a_koronavirus-jarvanyert_cimu_irasara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=VÁLASZ az azonnali.hu "NEM A GLOBALIZÁCIÓ A HIBÁS A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNYÉRT" című írására"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2020/03/18/valasz_az_azonnali_hu_nem_a_globalizacio_a_hibas_a_koronavirus-jarvanyert_cimu_irasara#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15534028" border="0" /></a><br /></p>
politika
gazdaság
kultúra
tudomány
piac
társadalom
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2019/12/21/mit_honnan_miert
Mit, honnan, miért?
2019-12-21T23:58:42+01:00
2019-12-21T23:58:42+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Ebben a blogbejegyzésben (kivételesen) nem bocsátkozom hosszas okfejtésekbe fenntarthatóságról, tudatos vásárlásról, tőkekoncentráció elkerüléséről és hasonlókról. A célom vele csupán az, hogy összegyűjtsem, hogy milyen termékeket honnan, milyen forrásból szerzünk be (a párom és én), csupán felsorolás szinten, általánosságban megfogalmazva a szempontokat. Akik egyetértenek ezekkel, azoknak ötleteket adhat mindez a tudatos fogyasztás megvalósításában.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #800000;">Szempontjaink általánosságban</span></h2>
<p style="text-align: justify;"><strong>Környezetbarát előállítás:</strong> olyan termékeket preferálunk, amelyek előállítása relatíve kis környezetterheléssel jár</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Lokalitás</strong>: minél közelebbről származzon a termék, hogy kisebb legyen a szállításból adódó környezetterhelés</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Tartósság:</strong> alapvető szempont, hogy a termék minél tovább használható legyen, minél később kelljen újat venni belőle</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Etikus forrás:</strong> az előállítás módja legyen olyan, amelyet etikusnak tartunk; ez az állatból származó élelmiszerek esetén pl. ökológiai gazdálkodást, vagy szabadon legeltetett állatokat jelent, ruhák esetében pedig Magyarországon, vagy legalább Európában, nem kizsákmányolt munkaerő által előállított termékeket</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kisüzem, kisgazdaság:</strong> a méret önmagában is számít (!), mert a nagyüzemből származó termékek vásárlásával elősegítenénk/fokoznánk a tőkekoncentrációt, aminek szerintünk számos <a href="https://btortenetek.blog.hu/2018/11/15/tokekoncentracio_az_egeszseges_elheto_es_fenntarthato_vilag_kialakulasanak_egyik_nagy_gatja" target="_blank" rel="noopener noreferrer">negatív következménye</a> van</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kontroll, rálátás:</strong> lehetőleg olyan forrásból származó terméket vásároljunk, amelynek ismerjük az előállítóját, vagy legalábbis vannak róla közeli, megbízható információink; így jobban megbízhatunk az előállítás módjában, és tudjuk, hogy a pénzünk hová kerül, mit támogatunk vele</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Minősített termékek:</strong> ha nincs közvetlen, vagy közvetett, de nem túl távoli kapcsolatunk a termék előállítójával, akkor olyan minősítésekkel rendelkező opciókat választunk, amelyekben valamelyest megbízunk: BIO minősítés, Demeter védjegy, Fair Trade, MSC, FSC, stb.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Saját egészségünk:</strong> az előállítás módján kívül természetesen fontos, hogy az adott termék megfeleljen az egészségi szempontjainknak (pl.: egy hosszan kelesztett kovászos kenyeret jobbnak tartunk, mint egy gyorsított eljárással készített élesztőset, még akkor is, ha esetleg az előbbi nem bio, míg az utóbbi igen)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Problémás összetevőktől mentes</strong>: vannak olyan összetevők, amelyeket mindenképpen igyekszünk elkerülni; ilyen a pálmaolaj, a kókuszolaj, és az egyéb egzotikus összetevők, a GMO összetevők, de az adalékanyagok (tartósítószerek, színezékek, stb.) nagy része is</p>
<p style="text-align: justify;">Nyilván (sajnos) sok esetben nem tudunk olyan forrásról, amely minden szempontunknak megfelel. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy a különböző szempontoknak megfelelő források közül melyiket válasszuk, vagyis mely szempontot/szempontokat tartjuk fontosabbnak a másiknál/többinél.</p>
<h2 style="text-align: justify;"><span style="color: #800000;">Termékek, beszerzési források kategóriánként</span></h2>
<h3 style="text-align: justify;">Élelmiszer</h3>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="http://pekmuhely.hu/en" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Pékműhely</a>:</strong> kovászos kenyerek, péksütemények</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.facebook.com/tancoskert/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Táncoskert</a> </strong>(húsos-tojásos <a href="https://www.youtube.com/watch?v=eIaVaV_Ujnc&t=1s&fbclid=IwAR2mJ8Zg9-ETykloR6chSF3Nw9VmysxlpY-KrfIIWhJBBEiZBGAsQDBdaFM" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CSA-rendszerben</a> értékesítő gazdaság, amely regeneratív mezőgazdaságot valósít meg, tervezett legeltetéssel és hasonló jó gyakorlatokkal): tojás, mangalica, marha, bárány/birka, tyúk/kakas, kacsa, pulyka</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Zöldségkosár közösségek</strong> (<a href="https://www.youtube.com/watch?v=eIaVaV_Ujnc&t=1s&fbclid=IwAR2mJ8Zg9-ETykloR6chSF3Nw9VmysxlpY-KrfIIWhJBBEiZBGAsQDBdaFM" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CSA-rendszerben</a> főleg zöldséget, illetve zöldségkészítményeket értékesítő kisgazdaságok): zöldségek, lecsóalap, zöldségkrémek, paradicsomlé</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.facebook.com/mombiopiac/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csörsz utcai biopiac</a>:</strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.viragoskutwebshop.hu/?id=357970c4fdf745348185ea97dc4dbed2&p=fooldal" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Virágoskúti gazdaság</a>: nyers tej, tejtermékek (bivaly, tehén, szamár), húsok, belsőségek, zsír, pástétomok, tepertő, kolbász, hal, lecsóalap, zöldségkrémek</li>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.hubai.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hubai és Társai</a>: húsok (mangalica, szürkemarha), kolbász, tepertő, zsír</li>
<li style="text-align: justify;">Galgahévízi gazdaság: kovászos rozskenyér, péktermékek</li>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.dobosi.com/hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Dobosi Pincészet</a>, <a href="http://annaborhaz.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Anna Borház</a>: vörös- és fehérborok</li>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://www.bioberta.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bio Berta</a>: fűszerek</li>
<li style="text-align: justify;">"Pali-bácsi": cigánka, sült kolbász/hurka</li>
<li style="text-align: justify;">kistermelők: tojás, kecsketej, kecskesajt, zöldség, gyümölcs, méz, lekvár, csicseriborsó, köles, teák, homoktövislé (nem hőkezelt, fagyasztott), halkonzerv, kovászolt zöldségek (uborka, tarlórépa), liszt, hidegen sajtolt olajak (napraforgó, tökmag)</li>
<li style="text-align: justify;">Pécsi sörfőzde: sör</li>
<li style="text-align: justify;">Csomagolásmentes boltok ("<a href="https://www.nepazarolj.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ne Parazolj!</a>", <a href="http://csomagolasmentes.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ligeti Bolt</a>): kovászolt kenyér, tejtermékek, fűszerek, parajdi só, rizs, liszt, kezeletlen citrom</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://edesburgonya.bio/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>edesburgonya.bio</strong></a> (webshop): batáta</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.szatyorbolt.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szatyorbolt</a></strong>: teák, szárított paradicsom, batátakrém, magyar bio citrom</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="http://csizsajtmuhely.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csíz Sajtműhely</a>:</strong> sajtok</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Bioboltok:</strong> tea, kávé, tojás, vaj</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kis, termelői piacok:</strong> lekvárok, zöldségkrémek, sajtok</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://igazioliva.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>igazioliva.hu</strong></a>: olívaolaj</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://culinaris.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Culinaris</a></strong>: sajtok (pl. a Parasztsajt raklett-je), füstölt és szárított hal</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kézműves sör boltok:</strong> kézműves sörök</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>csoki, sütemények, torták, egyéb édességek:</strong> bioboltok, <a href="http://www.stuhmer.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Stühmer</a>, <a href="http://www.edessari.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Édes Sári</a>, <a href="https://edesseglabor.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Édességlabor</a>, <a href="http://daubnercukraszda.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Daubner cukrászda</a>, <a href="http://www.kockacsoki.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kockacsoki</a></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kutyakaja:</strong> <a href="https://www.barfshop.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Barfshop</a> (nyersétel)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>ételhordó és tároló dobozok:</strong> <a href="https://www.tupperware.hu/index" target="_blank" rel="noopener noreferrer">TupperWare</a></p>
<h3 style="text-align: justify;">Ruhák, cipő, táska</h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>Magyar, minősített designer márkák:</strong></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://prezentbudapest.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Prezent</a> (bolt):
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="https://touchmenotclothing.com/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Touch Me Not</a>: ing, pulóver</li>
<li style="text-align: justify;">designer táskák</li>
</ul>
</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><a href="http://www.alfoldicipo.hu/index.php" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Alföldi cipő:</strong></a> cipő, papucs</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.tiszacipo.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Tisza cipő</a>:</strong> cipő, póló, pulóver, alsónadrág, zokni</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.facebook.com/magyarfarmer/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Trapper</a>:</strong> farmer, póló, öv Liliputi: kabát (női)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://medencedesign.com/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Medence Csoport</a>:</strong> magyar egyedi táskák használt reklámmolinókból</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.vivobarefoot.com/rw" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Vivo Barefoot</a>:</strong> "mezítlábas" cipők</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://bokatex.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bokatex</a>:</strong> zokni</p>
<p style="text-align: justify;">Használtruha üzletek</p>
<h3 style="text-align: justify;">Műszaki cikkek</h3>
<p style="text-align: justify;"><a href="http://hajdurt.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Hajdú</strong></a>: bojler, mosógép</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mobiltelefon</strong>: <a href="https://www.fairphone.com/en/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Fairphone</a></p>
<h3 style="text-align: justify;">Tisztító- és tisztálkodószerek, kozmetikumok, gyógyhatású készítmények, egyéb vegyszerek</h3>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.facebook.com/mombiopiac/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csörsz-utcai biopiac</a>:</strong> szappan (van egy bácsi, aki készít szappant csak bio disznózsírból, birkafaggyúból, hamulúgból és gyógynövényekből), kamillás kézkrém</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.facebook.com/ketszikujavas/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Kétszikű Javas</strong></a>: sampon, dezodor, visszér elleni krém, bőrápolókrém</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://www.zoldbolt.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Zöldbolt</a>, bioboltok:</strong> sampon, fogkrém, mosószóda, citromsav, ecet, marhaepeszappan (zsírfoltokra), WC-papír, lenolaj (faápolásra)</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://cleanne.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Cleanne</strong></a>: mosószer, mosogatószer, ablakmosó, penészeltávolító</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://megasonexfogkefe.com/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Megasonex</strong></a>: fogkrém</p>
<h3 style="text-align: justify;">Egyebek</h3>
<p style="text-align: justify;"><strong>Bank:</strong> <a href="https://www.magnetbank.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">MagNet Közösségi Bank</a></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Könyvek:</strong> antikváriumok, könyvtár</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mindenféle termékek használtan:</strong> <a href="https://www.vatera.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Vatera</a>, <a href="https://www.jofogas.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Jófogás</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F21%2Fmit_honnan_miert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F21%2Fmit_honnan_miert%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F21%2Fmit_honnan_miert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit, honnan, miért?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2019/12/21/mit_honnan_miert#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15361908" border="0" /></a><br /></p>
gazdaság
piac
környezetvédelem
fenntarthatóság
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2019/12/15/magyarorszag_klimabajnok
Magyarország klímabajnok?
2019-12-15T01:39:43+01:00
2019-12-15T01:39:43+01:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">Mióta a klímaváltozás problémája átütötte a főáramú média ingerküszöbét (jó sokat kellett rá várni, azután, hogy évtizedek óta nagyjából egyértelmű a probléma, és az ember felelőssége mindebben), és <strong>- kénytelen-kelletlen - a politikusaink is elkezdtek foglalkozni a témával</strong>, többször elhangzott a kormányon lévők szájából, hogy "Magyarország klímabajnok" (legutóbb <a href="https://index.hu/kulfold/eurologus/2019/12/13/orban_nem_gyoztunk_brusszelben/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EBBEN</a> a cikkben olvastam ezt). Nem javaslom senkinek, aki véleményt akar formálni a kérdésben, hogy megelégedjen ilyen félmondatokkal, helyette azt javaslom, hogy nézzünk kicsit mögé a dolgoknak.</p>
<p style="text-align: justify;">Alapvetően kétféleképpen lehet félrevezetni embereket információkkal. Az egyik az, hogy tényszerű hazugságokat közölnek, a másik, hogy bár amit mondanak a tényszerűen igaz, <strong>csak azt mondják el, ami az ő álláspontjukat támasztja alá, ami pedig esetleg pont az ellenkezőjét jelentené, azt szépen elhallgatják</strong>. Ez utóbbi fajta az, amivel a politikusaink (de persze nem csak a mieink, és nem is csak politikusok) leggyakrabban élnek, hiszen ezt nehezebb leleplezni, mint a tényszerű hazugságokat.</p>
<h1 style="text-align: justify;">A "klímabajnoki cím" eredete, avagy erényt csinálva a muszájból</h1>
<p style="text-align: justify;">Ez a szlogen abból fakad, hogy az EU-s, üvegházhatású gázkibocsátási célkitűzéseket legtöbbször az egyes országok 1990-es kibocsátási szintjéhez képest határozzák meg. <strong>Magyarország esetében a `90-es szinthez képest a 2017-es állapot szerint több, mint 30%-os csökkenést könyvelhetünk el</strong> (azon módszer alapján, ahogyan ezt jelenleg számítják), ami uniós viszonylatban nem számít rossznak. Ennyi a tényszerűen igaz része a történetnek. Most viszont eljtsünk szót azokról a dolgokról, amit tipikusan elhallgatnak.</p>
<p style="text-align: justify;">A rendszerváltás óta megfigyelhető csökkenés az üvegházhatású gázok kibocsátásában alapvetően annak köszönhető, hogy azóta nagyrészt <strong>leépült az akkor még létező magyarországi nehézipar, és a könnyűiparnak is egy jelentős része</strong>. Aki nagyobb városokban, vagy azok közelében él (és a rendszerváltás idejére is emlékszik), biztosan tud olyan ipari létesítményt mondani a lakóhelye közelében, amit a rendszerváltás óta privatizáltak és felszámoltak, vagy egyszerűen csak tönkrement az új piaci körülmények között. Félreértés ne essék, egyáltalán nem arról van szó, hogy visszasírom a szocialista ipart, csupán a kibocsátáscsökkenés fő okára világítok rá.</p>
<p style="text-align: justify;">Két dolgot kell ezzel kapcsolatban jól látni. Az egyik az, hogy <strong>szó sincs itt bármiféle tudatos cselekvésről a rendszerváltás óta a klímaváltozás problémája kapcsán</strong>. Ez különböző okoknál fogva így alakult, de egyiknek sem volt köze a klímaváltozáshoz. A másik nagyon fontos dolog az, hogy ezzel <strong>egyáltalán nem csökkent a magyar emberek által generált üvegházhatású gázok kibocsátása, csak egy része más országokhoz van jelenleg elkönyvelve!</strong> Ugyanis egy ország összkibocsátásába nem számolják bele azon termékek gyártása által okozott kibocsátást, amelyet az adott ország lakói megvásárolnak/elfogyasztanak (vélhetőleg ennek bonyolultságából fakadóan), csupán azokat a kibocsátásokat számolják bele, amelyek földrajzilag az ország területén történtek (ipari létesítményekben, illetve háztartásokban). Pedig könnyen belátható, hogy az előbbi kibocsátást is közvetve a fogyasztó ország generálja a generált piaci kereslete által.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval annyi történt csupán, hogy egy csomó, azelőtt hazánkban gyártott termék előállítása tőlünk távoli országokba (tipikusan Kína és a többi távol-keleti ország) került át, így a releváns kibocsátásokat ezen országokhoz számítják. Exportáltuk tehát a kibocsátást, de ennek csak a számítás nehézségei miatt van jelentősége, az üvegházhatás és így <strong>a klímaváltozás szempotjából tökéletesen mindegy, hogy az adott kibocsátás hol következett be, az ugyanúgy hozzájárul a problémához.</strong> Látnunk kell, hogy ez egy Föld méretű társasjáték, amelyben csupán az összesített végeredmény számít.</p>
<p style="text-align: justify;">Szó nincs tehát arról sem, hogy a magyar emberek most kevésbé járulnának hozzá a klímaváltozáshoz, mint a rendszerváltás idején. Sőt, minden valószínűség szerint fejenként nagyobb mértékben járulnak hozzá, mivel <strong>az egy főre jutó GDP és így a fejenkénti fogyasztásunk is bőven növekedett azóta, ami erős korrelációt mutat a környezetterheléssel</strong>, azon belül is az üvegházhatású gázok kibocsátásával. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a rendszerváltás idején nálunk gyártott termékeket (amelyek kapcsolódó kibocsátását nálunk könyvelték el) most külföldről szerezzük be, hanem arról is, hogy van egy halom termék, amit annak idején nem fogyasztottunk, vagy azért, mert még nem is létezett, vagy azért, mert nem éreztük szükségét. Ezen termékek fogyasztása pedig plusz kibocsátással jár 1990-hez képest.</p>
<h1 style="text-align: justify;">A jelenlegi trendek</h1>
<p style="text-align: justify;">Amiről szintén nem szól a politikai kommunkáció, az az, hogy mik a jelenlegi trendek, hogyan alakult a kibocsátás pl. az utóbbi 10 évben. A rendszerváltás óta az országhoz elkönyvelt <strong>éves kibocsátás 2013-ban volt a legkisebb, azóta növekvő pályára állt, 2014-tól 2017-ig minden évben nagyobb volt, mint az előzőben</strong> (2018-19-re nem találtam megbízható adatokat).</p>
<p style="text-align: justify;">Ezen egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen hazánkban is növekszik a gazdaság mérete, a gazdasági teljesítmény (amit a kormány büszkén kommunikál is nap, mint nap), aminek tipikus következménye, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása is növekszik. Egy másik nagy "elhallgatás" a politika részéről, hogy <strong>ez a kettő erősen összefügg, és a folyamatos és végtelen gazdasági növekedés alapvetően összeegyeztethetetlen a klímaváltozás megfékezésével</strong> (és még sokminden más értelmes céllal!). Ez a "jelenség" egyébként nem csak kishazánk politikusaira jellemző, hanem szinte minden európai ország vezetőire, azokra is, akik azért jobban értik a klímaváltozás problematikáját a mieinknél. Jelenleg (tudtommal) senki nincs köztük, akik el tudnak oldódni a gazdasági növekedés kényszeres hajszolásától és belátná, hogy így sosem lesz megoldása ennek a problémának (sem). A legtöbb politikus azzal hitegeti saját magát és az embereket is, hogy a kettő (gazdasági növekedés és klímaváltozás megoldása) együtt is működik, illetve tipikusan azzal is, hogy a klímaváltozás pusztán technológiai probléma, amelyet ilyen jellegű fejlesztésekkel meg lehet oldani. <strong>Erre pedig semmi alapja nincs: az elmúlt évszázadok folyamataiból egyértelműen látszik, hogy a technológia fejlesztésével párhuzamosan ez a probléma csak egyre súlyosabbá vált.</strong> Világos, hogy a technológia önmagában nem fogja megoldani ezt a problémát sem (hiszen az jelentős súllyal éppenhogy az okok között szerepel), annak fejlesztési iránya, használatának céljai és mértéke jelentik a kritikus pontokat, amelyek viszont a fejünkben élő kulturális meggyőződéseink (pl. fejlődésmítosz, vagyis a fejlődésről alkotott szubjektív elképzeléseink, amit sokszor objektívnek gondolunk) függvényei. Mindennek a bővebb kifejtése egy külön cikket érdemelne (itt nem megyek bele). Ennek hiányában addig is javaslom többek között a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Jevons-paradoxon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Jevons-paradoxon</a> jelenségének tanulmányozását.</p>
<p style="text-align: justify;">Az is világos egyébként, hogy az EU-s célkitűzések, amelyek 2050-re karbonsemlegességet irányoznak elő, a jelen trendek alapján teljesen irreálisak, csupán a szavak szintjén léteznek. Mindenki tudja, hogy a jelenleginél sokkal komolyabb kibocsátás-csökkentéseket kellene elérni, hogy ennek a megvalósulása bármiféle realitást nyerjen. Ennek fényében is érdemes értékelni a fent említett magyarországi trendeket és a "klímabajnoki címet".</p>
<h1 style="text-align: justify;">Atomenergia? Jó lesz az klímaváltozásra ellen is!</h1>
<p style="text-align: justify;">A magyar kormány előszeretettel hivatkozik az atomenergiára, amikor a klímaváltozás elleni küzdelem kerül szóba, mondván, hogy ez egy karbonsemleges energiatermelési mód. Nos, nem meglepő módon ezzel kapcsolatban sincs elénk tárva a valóság nagy része, csupán az, ami jó fényben tünteti fel a választott döntéshozóinkat. <strong>Nyilvánvaló, hogy az atomenergia mellett való hosszútávú elköteleződés nem a környezetvédelem iránti elköteleződésből fakadt</strong>, ez az aspektus utólag lett hozzácsapva a teljesen más szempontú döntéshez.</p>
<p style="text-align: justify;">A valós motiváció hiányától függetlenül persze még nem teljesen légből kapott ez az érv: egy atomerőmű az üzemideje alatt, egységnyi megtermelt villamosenergiára vetítve jóval kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátással jár, mint például egy szénerőmű, vagy akár egy földgázt hasznosító erőmű. Van viszont jópár dolog, ami árnyalja a képet, és amiről nem esik szó a kommunikációban. Az egyik, hogy <strong>egy atomerőműnek nem csak üzemideje van, hanem azt fel is kell építeni, illetve a "maradékát" extrém hosszú ideig kezelni kell, biztonságos módon.</strong> Az építés egy gigaberuházás, amelynek jelentős környezetterhelése, és így kibocsátása van. Ez a teljes várható üzemidőre, és a megtermelt villamosenergia teljes mennyiségére elosztva még így is viszonylag kedvező kibocsátási értéket ad ki, de már közel sem elhanyagolhatót. A jelentősebb probléma viszont a kiégett fűtőelemek hosszú távú (akár több 100.000 évre történő) biztonságos elhelyezése. Jelenleg a tudománynak nincs hosszú távon kielégítő (csupán átmeneti) megoldása erre a problémára, a legfejlettebb technológiával és legszigorúbb szabályozásokkal rendelkező országok (pl. Németország) is küszködnek a már meglévő nukleáris hulladékuk biztonságos elhelyezésével, a jelenben is (!), nemhogy a következő több 100.000 évet tekintve. <strong>Akármit is remélünk a jövőt illetően, ki lehet jelentetni, hogy ez jelenleg egy nem jól megoldott probléma.</strong> A kortárs tudósok tudják, hogy korábbi társaik alábecsülték a probléma nehézségi fokát, és hogy mindez vélhetően <strong>komoly terhet jelent majd a jövő generációi számára</strong> a nélkül, hogy nekik bármi közük lenne a probléma előidézéséhez. Hogy a probléma egyelőre nem megoldott, azt egy magyar politikai vezető is <a href="https://444.hu/2019/11/18/suli-janos-a-paksi-bovites-bonyolultabb-kerdes-minthogy-azt-a-lakossagnak-fel-lehessen-tenni?fbclid=IwAR3XfGw1IUl7gXS4czec12CmGWfh4wv2Ytmu9IzAcTBMsW3MyBCKsB4d6w8" target="_blank" rel="noopener noreferrer">BELÁTTA</a>, kár, hogy csak kérdésre, és nem magától beszél ilyenekről. A súlyos kockázatok mellett a kezelés hosszú távon vélhetően nagymértékű kibocsátással is jár majd (hiszen folyamatosan foglalkozni kell majd vele valamilyen szinten), ami szintén nincs beelszámolva ennek az energiatermelési módnak a fajlagos kibácsátásába.</p>
<p style="text-align: justify;">Hogy az atomenergia felhasználásának kérdése és problematikája milyen bonyolult kérdés, az például <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tPT5VAiPh2A" target="_blank" rel="noopener noreferrer">EBBŐL</a> a beszélgetésből is kiderül. Az ember azt várná, hogy a felelős politikai vezetők maguktól szerveznek ilyen szakmai vitákat, egyrészt a lakosság tájékoztatása, másrészt a saját döntéseik megalapozása végett. Sajnos nagyon nem ezt történik, ez a beszélgetés egy alulról szerveződött eseményen történt, amelynek semmiféle közvetlen hatása nincs a döntéshozóink működésére.</p>
<h1 style="text-align: justify;">Beindul a kommunikációs "maszatolás"</h1>
<p style="text-align: justify;">Vegyünk most sorra néhány tipikus, a valóságot torzító politikai kommunikácót a témában, és nézzünk mögéjük, hogy mit is jelentenek, honnan is fakadnak valójában!</p>
<h3 style="text-align: justify;">"Kis ország vagyunk, úgysem igazán számít, mit csinálunk"</h3>
<p style="text-align: justify;">A klímaváltozás szempontjából az a helyzet, hogy <strong>semmiféle jelentősége nincsen, hogy mekkora ország vagyunk</strong>. Ugyanis a emberiség összkibocsátása a fejenkénti kibocsátások összegeként adódik, így 10 millió ember kibocsátása ugyanolyan súllyal esik latba bárhol a világon, országhatároktól függetlenül. Egyedül az számít, hogy a fejenkénti kibocsátást mennyire tudjuk leszorítani.</p>
<h3 style="text-align: justify;">"Ne a szegény országok fizessék meg az árát"</h3>
<p style="text-align: justify;">Valós probléma, hogy a klímaváltozás mérséklésének "terheit" mely országok milyen mértékben kell, hogy felvállalják. Nehéz ebben igazságot tenni, hiszen egyfelől igaz az az érv, hogy a nyugati világ, más néven a "globális észak" (amelynek Magyarország is része!), <strong>sokkal korábban kezdett tetemes mennyiségű üvegházhatású gázt eregetni a légkörbe</strong>, mint a harmadik világ országai. Így valamilyen szinten jogosan kérnek segítséget a "globális dél" országai, ha azt várjuk tőlük, hogy ne tegyék ugyanazt, amit mi tettünk az elmúlt száz évben a kibocsátás tekintetében. Az az érv is jogos, hogy a harmadik világ országainak kibocsátása jelentős részt abból adódik, hogy a nyugati országok számára gyártanak termékeket, így az nem írható csupán az ő számlájukra. A másik oldalon jogos viszont az az érv, hogy bár a nyugati világ polgárai fejenként több kibocsátást generálnak, mint a harmadik világbéliek, utóbbiaknál gyakran a magas népsűrűség miatt a környezet terhelése (így a kibocsátás is) ugyanúgy (ha nem jobban) meghaladja az ország ún. "<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Biocapacity" target="_blank" rel="noopener noreferrer">biokapacitását</a>", mint az előbbieknél, ennélfogva a problémát ők is ugyanolyan mértékben idézik elő a saját területükön, mint a nyugati országok.</p>
<p style="text-align: justify;">El lehet képzelni, és hát a médián keresztül valamennyire át is szűrődik, hogy micsoda egymásramutogatás zajlik ezekben a kérdésekben mind EU-s szinten, mind globálisan (például az évente megrendezett, és mindeddig csekély eredményt felmutatni képes klímakonferenciákon). Hogy kicsit rendet tegyünk a gondolataink között ez ügyben, megfontolásra javalom a következőket:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><strong>Magyarország a nyugati világhoz tartozik</strong>, és bár az Európai Unióban anyagi értelemben (pl. GDP-ben mérve) nem számít "gazdag" országnak, globálisan nagyon is annak számít</li>
<li>Meg kell érteni, hogy a klímaváltozás egy közös problémája a Földön élő összes embernek (valamint az élővilág többi részének, amely ugye nem tehet az egészről, csupán viseli a következményeit), amelynek a megoldásából mindenkinek ki kell vennie a részét, mert ha mindenki a másikra vár, akkor semmi nem lesz az egészből, és mindannyian rosszul járunk</li>
<li>Nem érdemes élesen szembeállítani az emberek boldogulását, vagy egy ország jóllétét a klímaváltozás megoldásával. A szokásos klisék és téves közhiedelmek ellenére <strong>semmi okunk nincs azt gondolni, hogy az emberek a gazdasági növekedés (és így a kibocsátás növekedése) árán lesznek boldogabbak. </strong>Ez az összefüggés csak nagyon korlátozottan igaz (pl. addig a nagyon alacsony megélhetési szintig, hogy valakinek legyen mit ennie és legyen hol lakni; ezen viszont pl. a nyugati országok mindegyike - Magyarországot beleértve - a lakosság legnagyobb részét tekintve régen túl van). Vagyis a klímaváltozás megoldása nem az emberi boldogság elérésének akadálya, hanem pont, hogy csak azzal összhangban értelmezhető, és kivitelezhető. Ez persze rendszerszintű változást feltételez, amelyről a politikusaink legkevésbé sem szeretnek gondolkozni és beszélni.</li>
</ul>
<h3 style="text-align: justify;">Üzemanyagárak, élelmiszerárak</h3>
<p style="text-align: justify;">A fent is linkelt <a href="https://index.hu/kulfold/eurologus/2019/12/13/orban_nem_gyoztunk_brusszelben/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CIKKBŐL</a> kiderül, hogy a magyar politikai vezetés egyik fő törekvése, hogy ne emelkedjenek az üzemanyag- és élelmiszerárak a klímavédelmi intézkedések következményeként, hiszen az veszélyeztetné a <a href="https://index.hu/belfold/2019/07/18/kormanyinfo_gulyas_gergely/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">POLITIKAI STABILITÁST</a>. Ez egyrészt csupán annak a (már fent boncolgatott) ábrándnak egy újabb megnyilvánulása, miszerint ez egy pusztán "technikai kérdés", ami nehogymár aláássa az emberek boldogulásának alapfeltételét: az alacsony árakat és a gazdasági növekedést. <strong>Nehogymár ne fogyaszthassunk ugyanannyi üzemanyagot (ami ugye az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik fő tényezője)</strong>, vagy vehessünk ugyanolyan áron konvencionális mezőgazdaságból származó olcsó, egészségtelen, és magas környezetterhelés árán előállított élelmiszert holmi klímacélokért. Ezzel a hozzáállással (ahogy már írtam) "csupán" annyi a baj, hogy a klímaváltozás alapvetően nem technológiai probléma, valamint az emberek boldogságának és boldogulásának egyáltalán nem önmagukban az alacsony árak vagy a gazdaság növekedés a feltétele (sőt!). A "politikai stabilitás" veszélye pedig számomra gyanús módon bizonyos politikai körök hatalma elvesztésének veszélyét jelenti.</p>
<p style="text-align: justify;">Érdekes továbbá, hogy amikor árakról, és emberek boldogulásáról van szó, akkor valahogy <strong>sosem merül fel az éppen regnáló politikusok körében a társadalomon belül az anyagi javak egyenlőtlen elosztásának problémája</strong> (vagyis a gazdagok és szegények közötti óriási vagyoni különbség, amelyben ők és barátaik persze az előbbi csoportba tartoznak), vagy éppen az, hogy a folyamatos, mesterséges és értelmetlen fogyasztásgenerálás (ami a gazdasági teljesítmény növelésének fő motorja) éppen a minőségi, akár pénzben mérve drágábban (de mondjuk etikus és környezetbarát módon) előállított, alapszükségletet kielégítő termékek elérhetőségét ássa alá a szegényebb rétegek számára.</p>
<h1 style="text-align: justify;">Mire is jó ez a "környezetvédelem" dolog?</h1>
<p style="text-align: justify;">A magyar kormányfő hozzáállása a környezeti kérdésekhez már számos alkalommal megmutatkozott. Korábbi álláspontja szerint "komoly ember környezetvédelemmel nem foglalkozik" (szegény komolytalan ökológusok, biológusok, klímatudósok, a témával foglalkozó gazdasági, társadalom- és politikatudományi szakemberek biztosan szégyellik magukat), később pedig állítólag szerinte "Obama azért találta ki a globális klímafellépést, hogy rossz legyen Putyinnak". De változnak az idők, úgy tűnik, nem tudja elkerülni a kérdést, úgyhogy igyekszik politikai előnyt kovácsolni belőle. Ez abban nyilvánul meg, hogy <strong>a teljesen más okból kialakult helyzetet, illetve más motiváció mentén hozott döntéseket igyekszik tudatos klímavédelmi intézkedésként eladni</strong>. Jó példa erre a szocialista ipar leépülése általi kibocsátáscsökkenés, valamint a Paks II. projekt. De a <a href="https://index.hu/belfold/2019/11/30/fidelitas_tisztujitas_kover_laszlo_nelkuled/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">LEGUTÓBBI</a> Fidelitas tisztújító kongresszuson is kilógott a lóláb: azért kell foglalkozni környezetvédelemmel, mert ez érdekli a fiatalokat, márpedig a Fidesz nem elég népszerű a fiatalok körében. Szóval még véletlenül sem azért kell ezekkel a problémákkal foglalkozni, mert valós, súlyos, az emberek életminőségét, az élővilág és az ökológiai rendszer állapotát alapvetően befolyásoló kérdésekről van szó, hanem azért, mert a Fidesz népszerűségét növelni kell. Hát köszönjük, így akkor inkább ne tessék foglalkozni vele.</p>
<h1 style="text-align: justify;">Kinek ne tessenek hinni?</h1>
<p style="text-align: justify;">Ha elfogadsz tőlem néhány alapvető tanácsot: ne higgy olyan politikusoknak, akik kétmondatos válaszokat adnak olyan bonyolult kérdésekre, mint amilyen a klímaváltozás. Azoknak se, akik nem hajlandóak vitákban részt venni ilyen kérdésekben, csupán kinyilatkoztatnak (mintha attól függene a valóság, hogy nekik mi a véleményük róla). De azoknak se, akik most, politikai potenciált látva benne, felkarolták a klímaváltozás ügyét, és harcos módon az élére álltak, miközben továbbra is ugyanazokat a mindezzel ellentmondó szlogeneket harsogják gazdasági növekedésről, dübörgő gazdaságról, gazdasági versenyképességről mindenek felett, "humán erőforrásról", az ember munkaerőpiaci értékéről, és hasonlókról. Ezek politikai érdekek mentén cselekvő emberek, akiknek <strong>se az életminőségünk javítása, se egy élhető, emberléptékű, etikus, értékalapú, gondolkodni képes és arra vágyó emberekből álló világ megteremtése nem szerepel a törekvéseik között.</strong></p>
<h1 style="text-align: justify;">Adatok, források</h1>
<p style="text-align: justify;">Az egyes országok üvegházhatású gáz kibocsátásáról <a href="https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=AIR_GHG" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a>, az országok biokapacitásáról, népességéről, a polgáraik fejenkénti, illetve összesített környezetterheléséről pedig <a href="http://data.footprintnetwork.org/#/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT</a> tájékozódhatsz.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fmagyarorszag_klimabajnok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fmagyarorszag_klimabajnok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F12%2F15%2Fmagyarorszag_klimabajnok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Magyarország klímabajnok?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2019/12/15/magyarorszag_klimabajnok#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15352842" border="0" /></a><br /></p>
politika
gazdaság
környezetvédelem
ökopolitika
fenntarthatóság
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://btortenetek.blog.hu/2019/08/08/plakattalan_utakon
Plakáttalan utakon
2019-08-08T09:18:15+02:00
2019-08-08T09:18:15+02:00
Paulo Gergő
https://blog.hu/user/587266
<p style="text-align: justify;">"Fogyasztói társadalomban élünk." - szokták mondani. Mintha ez valami súlyos teherként ránk nehezedő, vagy éppen áldásként a fejünkre szálló, de mindenképpen kívülről jövő dolog lenne. Pedig ez egyáltalán nincs így. Mi döntjük el, a mi cselekedeteink hatására alakul ki, hogy milyen társadalomban élünk, az milyen gazdaságot működtet, mik az alapvető értékei, mire helyezi a hangsúlyt az emberi élettel kapcsolatban, mennyire és miként óvja meg a természet értékeit, mennyire bánik takarékosan a természeti erőforrásokkal, stb.</p>
<p style="text-align: justify;">Kevesen gondolnak ebbe bele, de a fogyasztói társadalom egyáltalán nem egy magától értetődő dolog, sőt, helyesebb azt mondani, hogy egy igen-igen szürreális valami. Olyan alapvetései vannak, amelyek nemcsak hogy szubjektívek, de egyenesen hamisnak bizonyulnak, ha összevetjük őket a valósággal. Az egyik ilyen, hogy az ember minél többet fogyaszt, annál boldogabb. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az anyagi értelemben vett gazdagságra kell helyezni a hangsúlyt, és lehetővé kell tenni, hogy az emberek minél többet fogyaszthassanak. Amikor az ember így leírja ezt az egyébként a mindennapjainkat teljesen átható szemléletet, máris nem tűnik annyira stabilnak és ésszerűnek. Ami persze nem csoda, hiszen számos oldalról megvizsgálva kiderül, hogy ez egy nagyon bizonytalan lábakon álló félhazugság:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li style="text-align: justify;">szociológiai és pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a stabil és egészséges megélhetés (fedél a fejünk fölött, télen nem fázunk, egészséges élelmiszer és még néhány alapvető dolog) biztosításán túl az anyagi javak további halmozása közép- és hosszú távon nem okoz nagyobb boldogságérzést</li>
<li style="text-align: justify;">a fogyasztói társadalom modellje erős összefüggésben van az erőforrásaink túlhasználatával, a természeti értékek, a létezésünket lehetővé tevő ökoszisztéma lerombolásával, és olyan környezeti problémák előidézésével, mint amilyen például a globális felmelegedés; a természet degradációja és a globális ökológiai problémák (amelyek persze gazdasági és szociális krízisekbe torkollnak) pedig nemigen nevezhetők az emberi boldogság előidézőinek, ebben remélem sokan egyetértünk</li>
<li style="text-align: justify;">a fogyasztás folymatos (kifinomult eszközökkel való) ösztönzése tulajdonképpen a megelégedettség érzésének lehetőségétől fosztja meg az embereket az által, hogy folyamatosan új igényeket kelt bennük, amelyek kielégítésére persze újabb és újabb anyagi javak megszerzését kínálja fel lehetőségként; a megelégedettség pedig az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, amelyet szinte teljesen ellehetetlenítenek a fogyasztói társadalom működési mechanizmusai</li>
<li style="text-align: justify;">talán nem véletlen, hogy kb. mindegyik vallási bölcselet is azt tanítja, hogy az ember alapvetően ne az anyagi javak hajszolásában keresse a boldogságát, hanem a szellemi kiteljesedésben, az értelmes élet kialakításában, a szociális kapcsolatokban és a megelégedettségben</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/download_1.jpg" alt="download_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">A fogyasztói társadalom pedig egy mókuskerék, amiből nehéz kiszállni, ha már egyszer valaki belekerült (tipikusan nem a saját döntése nyomán). Azért szeretnél jól fizető munkát, hogy megvásárolhasd, amitől úgy gondolod, hogy boldog leszel, de amikor az megvan, akkor valahogy már megint másra vágysz, amihez megint pénz kell, amihez megint sok munka, és ez így megy tovább a végtelenségig. Illetve csak addig, amíg elmúlik az életünk, a nélkül, hogy egyszer is leültünk volna ezt komolyan átgondolni, hogy megéri-e, és hogy valójában milyen lehetőségeink vannak az életben ezen kívül.</p>
<p style="text-align: justify;">Hogy mindebből nehéz kilépni, azt többek között a minden eddiginél kifinomultabb módon ránk ható reklámok özöne biztosítja, amiből tulajdonképpen nem tudjuk kivonni magunkat. Korlátozni persze tudjuk őket, de például az utcai plakátokat nem tudjuk nem észrevenni, de ha valaki néz TV-t, vagy használja az internetet akár csupán kifogástalanul értelmes célokra, akkor is állandóan szembe találja magát reklámokkal. Szóval folyton azt látjuk, hogy valamit el akarnak adni nekünk, állandóan valami ott lebeg a szemünk előtt, amitől a ki nem mondott, de erősen sugallt ígéret szerint boldogabbak, sikeresebbek, menőbben, szerethetőbbek lehetünk.</p>
<p style="text-align: justify;">És ebbe annyira beleszoktunk az évtizedek során, hogy már észre sem vesszük, hogy mennyire nem normális, mennyire embertelen és mennyire megterhelő ez a számunkra. Csak hazamegyünk a munkából, és mire elvégzünk minden létfontosságú tevékenységet, már annyira fáradtak vagyunk, jelentős részben a nap közben minket érő ingerek sokasága miatt, hogy kiesik a könyv a kezünkből. Másnap pedig minden kezdődik előlről.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha valaki, miközben az utcán sétálunk, interneten olvasgatunk, vagy TV-t nézünk, folyamatosan suttogna a fülünkbe ilyeneket, hogy "meg kéne venned azt az új, nagyképernyős TV-t", "nézd, milyen csinos az a ruha, akár a tiéd is lehetne", "ha ilyen autód lenne, és ezzel járnál dolgozni, biztosan irigyelnének a kollégáid", akkor biztosan elküldenénk az illetőt melegebb éghajlatra. Pedig lényegében ez történik a reklámplakátok, reklámvideók, vibráló, csillogó, forgó, tekergő márkajelzések, feliratok által, csak épp egy árnyalattal kevésbé közvetlen módon.</p>
<p style="text-align: justify;">Lehetőségeket nem csak úgy lehet megszüntetni, hogy erőszakkal elpusztítjuk őket, hanem úgy is, hogy egész egyszerűen nem beszélünk róluk, mintha nem is léteznének. Ezzel pedig rengeteg marketing- és reklámszakember (továbbá nem kevés politikus) nagyon is tisztában van. Vagy netán Önök hallották már bármely gazdasági szereplő "marketingesének", vagy bármely, a GDP-növekedést istenítő politikusnak a szájából, hogy azok az emlegetett utcai plakátok nem magától értetődően és szükségszerűen vannak ott lépten-nyomon a városban, hanem döntések, a mi döntéseink nyomán? És hogy ugyanilyen döntések nyomán az is egy lehetőség, hogy leszedjük és többé nem rakjuk fel őket? És akkor még csak nem is azt állítom, hogy ez jó vagy rossz döntés lenne, hanem hogy egyáltalán VAN MÁS LEHETŐSÉGÜNK. Fontos néha a lehetőségeinken gondolkozni, miközben mások már sokat gondolkoztak róla (mármint nem az ő, hanem a mi lehetőségeinkről).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/signage-before-after.jpg" alt="signage-before-after.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">De ha már idáig eljutottunk, hogy ez a lehetőség igenis létezik, akkor most játszunk el a gondolattal egy kicsit, hogy mégis mi lenne, ha meg is valósulna. Mi lenne, ha egyáltalán nem lennének különböző termékeket reklámozó plakátok, képernyők, színes, villódzó-pörgő-mozgó feliratok az utcákon, közterületeken, sőt, a metróban sem, és úgy egyáltalán olyan helyeken, amit az ember (amennyiben nem akar egész életében otthon ülni és bámulni az üres falat, és mondjuk eljár dolgozni) nem tud elkerülni. A következő kérdések/gondolatok ötlenek fel bennem ennek kapcsán:</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li style="text-align: justify;">vajon nem értesülnénk arról, hogy mit van lehetőségünk megvásárolni az üzletekben? Ez aligha lenne így. Bármiféle lehetőség, ami jelenleg működik arra, hogy az ember egy terméket megtaláljon (és ebből elég sok van), továbbra is működne. Szóval ha nekem például egy hűtőre lenne szükségem, továbbra is rákereshetnék pl. az interneten, vagy egyszerűen bemehetnék egy boltba, ahol ilyesmit árulnak, és válogathatnék kedvemre. HA AKARNÉK, és ez a nagyon fontos pont itt. Ugyanis a fogyasztói társadalom reklámgépezete nem kimondva, de tulajdonképpen gyereknek néz mindannyiunkat, akinek folyton meg kell mondani, hogy mit akarjon, hogy mit jó tennie, mitől lesz jó neki. Ehhez gazdasági érdeke fűződik. De mikor fogjuk már magunknak megkövetelni, hogy felnőttnek nézzenek bennünket és ne lökdössenek és csábítgassanak mindenféle döntések felé, amelyek magunktól eszünkbe sem jutnának?</li>
<li style="text-align: justify;">na de mi lenne azzal a sok reklámszakemberrel, marketingessel, aki jelenleg abból él, hogy legyártja ezeket az utcai plakátokat, hirdetéseket? Hát annyi lenne, hogy jelentős részük kénytelen lenne más munkát keresni. Ez lehet, hogy számukra átmenetileg kellemetlenséget okozna, de bízhatunk benne (főleg most, hogy számos területen munkaerőhiány van Magyarországon), hogy találnának maguk számára másik munkát. Ha valamiről azt gondoljuk, hogy nem szolgálja az emberek érdekeit, negatívan hat a testi és/vagy szellemi egészségükre, illetve egyéb súlyos negatív következményei vannak (pl. túlfogyasztás, és az ezzel járó környezeti, gazdasági, társadalmi krízisek), akkor nem lehet érv ezeknek a tevékenységeknek a folytatására, hogy emberek jelenleg ebből élnek. Gondolom a legtöbben egyetértünk abban, hogy ha kiderül egy gyárról, hogy a szennyező anyag, amit a működése során kibocsát magából, rákot okoz, amitől már eddig is rengetegen megbetegedtek, akkor nem engedhető meg, hogy az tovább működjön, csak azért, mert az ott dolgozó emberek így elveszítik a munkájukat. Ezekben az esetekben mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, és ha a testileg megbetegítő szennyezés esetében (nagyon helyesen) a szennyezés megszüntetése fontosabb, mint a munkahelyek megtartása, akkor miért lenne ez másként a szellemi szennyezéssel, ami minden nap nagy dózisban ér minket?</li>
<li style="text-align: justify;">nem lesz ez rossz a gazdaságnak? A kérdés tipikus a mai szürreális szemléletben, de valójában értelmetlen. A gazdaság az emberek életének szervezése érdekében jött létre, nem egy önálló entitás, ezért önmagában értelmetlen arról beszélni, hogy neki (kinek?) jó lenne-e bármi. A kérdés az, hogy az embereknek jó-e az, ahogy a gazdaság (mint eszköz) aktuálisan működik, és ha nem, akkor hogyan lehetne rajta javítani. A gazdaság méretének növelése önmagában szintén nem lehet cél, különösen akkor nem, ha az egyúttal az emberek közérzetére és mentális egészségére van negatív hatással.</li>
<li style="text-align: justify;">nem lenne-e szürke, unalmas a város a színes-szagos plakátok nélkül? Nyilván valamelyest szubjektív, mi a szép, esztétikailag mi a kívánatos. Én a magam részéről azt gondolom, hogy a mindent belepő figyelemfelkeltő reklámok elfedik a város igazi arcát, egyediségét, és szépségét, amit az olyan visszafogottabb dolgokban lehet felfedezni, mint a régi épületek, a széles, árnyas sétányok, a macskaköves girbegurba utcácskák, a folyópart, a vár/tempolom a dombok tetején és még sok másban. A globalizált gazdaság olyan manifesztációi, mint a reklámplakátok, tulajdonképpen sztenderdizálják a városokat is, hiszen a világ egyébként egymástól jelentősen különböző nagyobb városaiban ugyanannak a néhány tucat multicégnek a plakátjai sorakoznak. Olyan helyeken pedig, amilyenek az aluljárók és a metró, el tudnék képzelni sokkal emberközpontúbb, az ember érzésvilágára egészségesebb hatást gyakorló tartalmakat is. Lehetne például a metró szárnyaikat bontogató festők kiállítási felülete, ahol egy bizonyos ideig láthatóak lennének az alkotásaik, persze azok sem olyan sűrűn, mint ma a reklámplakátok. Én sokkal szívesebben nézegetném ezeket. De ez csak egy javaslat a számos lehetséges közül, a lényeg itt csupán annyi, hogy ne gondoljuk kőbe vésettnek, hogy nekünk állandóan termékreklámokat kell nézetegnünk.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/london-before-after-ads.jpg" alt="london-before-after-ads.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Közelegnek az önkormányzati választások, amikor is eldől majd, hogy kik hozhatnak döntéseket a nevünkben városi, kerületi szinten. A fenti probléma csupán egy kérdés a sok közül (de egyáltalán nem jelentéktelen), ami a nagyobb városokat érinti hatványozottan. Eddig egyetlen önkormányzati képviselő- vagy polgármesterjelöltről sem tudok, aki ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozott volna. De még egyáltalán nem késő. Ha elkezdünk beszélni ezekről a dolgokról, és elég sokan szeretnénk, van esélye, hogy lesz olyan választott képviselő, aki felvállalja ezt az ügyet, és akár meg is valósítja (ha megválasztjuk). Nem Magyarország lenne az első ország, aki ezt megtenné: <a href="https://24.hu/fn/uzleti-tippek/2008/03/24/kiuzik_kozteri_plakatokat/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">SZÁMOS</a> nemzetközi példa van már hasonlóra.</p>
<p style="text-align: justify;">A fent leírt konkrét, pozitív hozadékok mellett lenne a közterületi reklámok betiltásának még egy óriási szimbolikus jelentősége is: azt mutatná, hogy hajlandóak vagyunk kiszabadulni a fogyasztói társadalom egyre nyomasztóbb kényszerei, terhei és idiotizmusa alól, és egy, az ember (és persze a könyezete, ami nélkül nem tud létezni, és aminek az egészsége visszahat rá) testi és szellemi egészségét előtérbe helyező világot felépíteni. Ha bármely politikai párt jelöltje, vagy független képviselő- illetve polgármesterjelölt kiállna e mellett az ügy mellett, azt én nagyon pozitívan értékelném, és nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel.</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #808080;">*Képek forrásai: I. - <a href="https://i.ytimg.com/vi/WNmPUiurvCE/maxresdefault.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">i.ytimg.com</a>, II. - <a href="https://99percentinvisible.org/app/uploads/2016/04/signage-before-after.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">99percentinvisible.org</a>, III. - <a href="https://99percentinvisible.org/app/uploads/2016/04/london-before-after-ads.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">99percentinvisible.org</a></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F08%2F08%2Fplakattalan_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F08%2F08%2Fplakattalan_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fbtortenetek.blog.hu%2F2019%2F08%2F08%2Fplakattalan_utakon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Plakáttalan utakon"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://btortenetek.blog.hu/2019/08/08/plakattalan_utakon#comments"><img class="item_ctp" src="https://btortenetek.blog.hu/rss/image/post/id/15000604" border="0" /></a><br /></p>
politika
gazdaság
társadalomkritika
pszichológia
0
B-történetek
https://btortenetek.blog.hu
https://m.blog.hu/bt/btortenetek/image/download_1.jpg