B-történetek

A tudomány és a szubjektum határa

2019. február 04. 20:53 - Paulo Gergő

A tudomány szűkebb és tágabb értelmezése

Szűken értelmezve a tudomány egy módszertan a világ jelenségeinek vizsgálatára, megismerésére és leírására, amely reprodukálható megfigyeléseken, méréseken alapul és logikai úton következtetve tesz állításokat a világ működésére vonatkozóan. Tömören összefoglalva egy szigorú módszertan, amellyel a "hogyan?" kérdésre kereshetjük a választ.

Tágabb értelemben bele lehet venni a tudomány definíciójába azt a folyamatot (ami tulajdonképpen egy párbeszéd), amely során a tudomány művelője, az ember tudományos eredményekre jut, vagy éppen korábbi eredményeket cáfol meg. Ez egy mára nemzetközivé vált párbeszéd, ami publikálásokból, kritikákból, értékelésekből, egymás munkájának hitelesítéséből áll. A nemzetközi tudományos közösség szűrőin keresztüljutott munkák tekinthetőek hiteles és elfogadható eredménynek a tudomány művelői számára.

A tudomány segítségével modelleket építünk a világ működésére vonatkozóan, amelyek összhangban vannak az adott időpontig megfigyelt és mért valóssággal. Ezek a modellek időről-időre korrekcióra szorulnak, amint valamely újabb mérés/megfigyelés ellentmond a korábbi modelleknek. A tudománynak tehát természetes része az önkorrekció.

A tudomány köntösébe bújt szubjektum

Bár a tudomány fenti (nem teljesen precíz) definiálását - azt hiszem - a legtöbb azt művelő ember nagyjából elfogadná, mégis sokan közülük (is) beleesnek abba a hibába, hogy nem veszik észre, amikor átlépik a határt a tudomány művelése és a tudomány eredményeinek szubjektív felhasználása között. Ennek pedig az a következménye, hogy tudományként aposztrofálnak olyan dolgokat is, amelyeknek a tudományhoz semmi közük nincsen. A tudomány illetékessége odáig terjed, hogy magyarázatokat ad a világ jelenségeire, válaszol a "hogyan?" kérdésre. Hogy a tudományos módszer által birtokunkba került eredményeket, tudást mire és hogyan használjuk fel, az viszont már egyértelműen kívül esik annak kompetenciáján. Ez a mi, szubjektív döntésünk.

Ennek tisztázása, a határvonal precíz meghúzása látszólag apróság, valójában viszont hatalmas jelentősége van abban, hogy hogyan gondolunk a világunkra, a kultúránkra, az életünkre, és mivé formáljuk, merre irányítjuk azt. A technológiákhoz való hozzáállásunk egy kiváló példa erre a határvonal-elmosásra. A különböző eszközök és technológiák kifejlesztését és alkalmazását legtöbben a tudomány eredményének tartják, pedig ez egy súlyos tévedés. A tudomány eredményei nem eszközök és technológiák, hanem a világ jelenségeit leíró magyarázatok és modellek. Ezen magyarázatok és modellek segítségével, azok felhasználásával persze készíthetünk eszközöket, de ezek már semmiképpen sem a tudomány eredményei, hanem az emberi szubjektumé, ami úgy döntött, hogy a tudomány eredményeit erre használja fel. Nagyon fontos ennek felismerése, hogy valóban és érdemben el tudjunk gondolkozni azon, hogy mi következik a tudomány eredményeiből és mi az, ami belőlünk következik, a mi saját, szubjektív döntéseinkből. Hozok néhány példát, hogy érzékeltessem ezt a különbségtételt:

  • a fizika tudományának hatókörébe tartozik annak vizsgálata, hogy a rádióhullámok miként terjednek a térben, viszont semmiféle tudományos eredmény nem mondja azt, hogy nekünk ennek felhasználásával mobiltelefonokat kell készítenünk és használnunk
  • tudományos vizsgálódás tárgya, hogy miként, milyen sebességgel lehet elhagyni a Föld légkörét, de ennek meghatározása semmiképpen sem indukálja, hogy nekünk űrhajót kell építenünk és a Marsot kell célba vennünk vele (persze azt sem, hogy nem kell): csupán lehetővé teszi, és ez hatalmas különbség
  • a genetika tudományának eredménye az a tudás, hogy a gének milyen szabályok szerint öröklődnek, hogyan kombinálódnak, hogyan hatnak egymásra, valamint mikor és hogyan fejeződnek ki, de a genetika semmit nem állít arról, hogy az embernek meg kell-e változtatnia a kukorica növény génállományát, hogy az bizonyos kártevők ellen ellenanyagot termeljen, vagy sem

Máshonnan közelítve a tudomány alapvető tulajdonsága, hogy értéksemleges. Azok a döntések viszont, amelyek arra vonatkoznak, hogy a tudomány eredményeit mire és hogyan használjuk fel, szubjektívek és az értékrendünket tükrözik.

Szubjektum nélküli tudomány nincs

Még eggyel tovább lépve a fenti gondolatok mentén, azt is egész nyugodtan állíthatjuk, hogy a tudományból, illetve annak műveléséből (ami nélkül a tudomány persze egy halott dolog, mert senki nem működteti) elméletileg sem lehet teljesen kivenni a szubjektivitást (csupán minimalizálni). Ugyanis ha más nem is, az, hogy mit kutatunk, mit teszünk a tudományos módszer tárgyává, biztosan egy szubjektív döntés eredménye lesz, és tükrözni fogja a értékrendünket.

Mi ennek a jelentősége?

Ezen a ponton felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy oké-oké, ezt tisztáztuk, de mégis mi ennek a jelentősége, ha van neki egyáltalán?

Az én meglátásom szerint nagyon is van és nem is kicsi. Ugyanis addig, amíg ne ismerjük fel egyértelműen a határt a tudomány és a szubjektív döntéseink között, és olyan dolgokat is a tudomány köntösébe bújtatunk, amelyek a saját döntéseink eredményei, addig egyrészt nem is igazán látjuk, hogy mi áll szabadságunkban, milyen döntéseket hozhatunk, másrészt a saját, döntésünkkel járó felelősséget, illetve - ami ezt megelőzi - a döntésünk mérlegelését és igazolásának követelményét könnyen lerázzuk magunkról a tudományra, az objektivitásra, a racionalitásra, és hasonló dolgokra hivatkozva. Ez praktikusan azt jelenti, hogy tudattalanul, de radikálisan beszűkítjük a választási lehetőségeinket, és a döntéseinkért gyakorta nem vállaljuk a felelősséget, hiszen nem is igazán eszmélünk rá, hogy ezek a mi döntéseink.

Javaslom az olvasónak, hogy figyelje meg, hogy embertársai (vagy akár saját maga ;)) hogyan gondolkoznak például a technológiák használatáról, szét tudják-e választani a tudományt az annak eredményeire épülő technológiáktól, illetve gondolják-e, hogy a tudomány semmilyen szinten nem kötelez minket semmilyen technológia kifejlesztésére és használatára, vagy a mai módon való használatára (sőt, valójában rengeteg esetben óva int attól)? Vajon mennyire gondolja azt bárki, hogy tudományos eredmények birtokában racionálisan lehet arra jutni, hogy egy technológiát akár ne használjunk?

A fejlődésmítosz

Van egy jelenség, amit én "fejlődésmítosznak" hívok és a kultúránk (a nyugati kultúra) alapvető és téves meggyőződéseként tartok számon. Ez abban áll, hogy a "fejlődést" egyértelműen és messzemenőkig pozitív értelemben használva azonosítjuk a technológiai fejlődéssel, és mindezt a hozzáállást egy objektív és racionális elképzelésnek tartjuk. A fejlődésmítosz hívei (bár ők nem híveknek gondolják magukat, és hevesen tiltakoznának, hogy az elképzelésüket mítosznak bélyegzem) - a kultúránk tagjainak többsége - tulajdonképpen elképzelni sem tudja, hogy ezt lehet másként gondolni, hogy ez nem magától értetődő, objektív, racionális hozzáállás. Egyébként ez a két jellemvonása teszi a fejlődésmítoszt (a többivel egyetemben, mert hogy nem ez az egyetlen) kulturális meggyőződéssé.

Pedig ha egy kicsit is elkezdünk magunkban azon gondolkozni, hogy a "fejlődés" mit foglalhat magában, akkor arra jutunk, hogy számos dolgot, ami nem technológia (az emberek szociális és érzelmi igényeinek kielégítését; társadalmi igazságosságot; egy egészséges, élhető, értelmes és fenntartható élet lehetőségét; pozitív jövőképet, stb.), és tulajdonképpen a technológiát nem is egyértelműen. Ha az ember elkezd kételkedni a fejlődésmítoszban, akkor nagyon hamar egészen abszurdnak látja majd azt. Végignézve a történelmünkön, eszébe jut, hogy lehet-e fejlődésnek nevezni, amikor egy technológiailag fejlett kultúra elpusztít a Föld színéről kvázi minden más, az övétől eltérő kultúrát? Lehet-e fejlődésnek nevezni azt, hogy a technológiailag fejlett kultúra olyan mértékben népesedik túl, hogy végletesen felemészti a bolygó erőforrásait, az ökológiai rendszert szinte teljesen tönkretéve, milliókat háborúra és éhezésre kárhoztatva? Most nem megyek tovább ezzel a mezsgyén, de számos kérdés jönne itt még a szembe. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a fejlődésmítosz ijesztően erős meggyőződésnek tűnik az emberek fejében. Érzésem szerint sokan még akkor is ragaszkodnának hozzá, ha az eredményeként minden tönkremenne körülöttük és esetleg a saját, illetve az egész emberiség túlélése kerülne veszélybe általa. Szóval szerintem érdemes elkezdeni kételkedni a fejlődésmítoszban.

De mi köze is van ennek az eredeti témánkhoz? Hát az, hogy a fejlődészmítosz többé-kevésbé a fenti különbségtétel hiányának a következménye. Ez a kulturális meggyőződés tömören a [tudomány -> tudás -> technológia -> fejlődés] magától értetődőnek gondolt implikációkkal írható le. A fent leírt különbségtétel belátása pedig az utolsó két nyilacska törlését, vagy legalábbis kérdőjellé alakítását eredményezi, ami pedig a tudomány segítségével megszerzett tudásunk felhasználására vonatkozóan a mérlegelés szükségességét és az ebben való felelősségünk felismerését vonja maga után. Ezt pedig én már egyértelműen fejlődésnek hívnám.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://btortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr5714608354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.István 2019.02.10. 20:07:56

Kommentjeim:

(1) "mit teszünk a tudományos módszer tárgyává, biztosan egy szubjektív döntés eredménye lesz, és tükrözni fogja az értékrendünket." -> Nem kizárólagosan. További tényezők:
- Kíváncsiság
- Problémák okainak kutatása
- Problémák megoldása
- Társadalmi / technológiai célok elérése
- "Megrendelésre készült" kutatások

(2) "Vajon mennyire gondolja azt bárki, hogy tudományos eredmények birtokában racionálisan lehet arra jutni, hogy egy technológiát akár ne használjunk?"
Ez még a mai világban is lehetséges.
- Növényvédő szerek betiltása (legutóbb pl. a méhgyilkos neonikotinoidokat EU-ban)
- Atomfegyverek használatának korlátozása, visszaszorítása (pl. SALT I, II egyezmények)
- Géntechnológia tilalma embriókon (Kínai botrányt közelmúltból ismerjük)
- Műanyagok irtózatos környezetszennyezése miatt tilalom, alternatívák keresése

(3) "A "fejlődés" mit foglalhat magában. "
Simán foglalhatja magában a tudomány és technológia komplexitásának növekedését, a gazdaság növekedését, amennyiben így DEFINIÁLJUK. Ebben a nézőpontban minden felsorolt káros hatás csak járulékos kár, kezelendő probléma. ERŐ, az emberiség ereje -> pusztítás, hatalom, uralom, elterjedés, hódítás, felfedezés. Az "evolúció" szélsőséges értelmezése. Nézőpont kérdése. Az eredmény is. Ha kevesek akarnak (nyugati civilizáció / módosabb társadalmi rétegek / globális elit stb.) hódító gazdagságban rövid ideig jól élni, akkor ez egy jó stratégia. Bölcs önkorlátozás. Etikus értékrend. Felelősségteljes gondolkodás. Ezeknek kellene előtérbe kerülni, hogy más irányba menjenek a dolgok. Fejlődés, igen, lehetne másként is.

Paulo Gergő 2019.02.11. 15:34:59

@G.István:

Igen, lehet cizellálni a motivációt a tudományos tevékenységünk tárgyának választása esetén, de az mindegyikben közös, hogy ezek szubjektív tényezők.

A technológiák nem-használatára vonatkozó példáid mind arról szólnak, hogy kifejlesztettük az adott technológiát, csupán később rádöbbenve, hogy milyen negatív hatásai vannak, próbáljuk valahogy-akárhogy korlátozni a használatát. Én nem pont erre gondoltam, ugyanis ezeknél a példáknál nem arról van szó, hogy a technológia kifejlesztése előtt mérlegeltünk volna bármit szofisztikált módon, hanem többségében arról, hogy amikor már nagy a baj, akkor kapkodva próbálunk valami csinálni tűzoltás jelleggel.

Igen, lehet gazdasági növekedésként és / vagy technológiai fejlődésként is definiálni a FEJLŐDÉST. Csak látni kell, hogy ez mennyire szubjektív és egyáltalán nem magától értetődő. Továbbá tisztában kellene lenni ennek a definíciónak a negatív következményeivel, vagy legalább el kéne gondolkodni rajtuk. Viszont ez sajnos nem történik meg. Ezen kívül kíváncsi lennék rá, hogy hány ember van tisztában azzal, hogy ez nem a FEJLŐDÉS (csak egy szubjektív definíció), hogy milyen alternatívái vannak ennek, és hogy melyik definíció mit foglal magában, milyen következményei vannak, stb. Ez utóbbiak nélkül nem nagyon van esély sem a felelős döntésre, sem az újradefiniálásra.

Kováts.L 2019.05.25. 19:17:46

@Paulo Gergő: Ha legalább ilyen könnyen lehetne megmagyarázni azt, hogy az egész emberiség milyen károkat okozott, és még fog is, ez tény, ez pedig a megmagyarázható okokhoz tartozik. A másik már igen összetett, és sok ismeretet igényelne, mert fogalmunk sincsen arról, hogy az egész univerzum, a bolygók, csillagok, szuper novák stb, és még tovább a naprendszer is, milyen módon tudja a Föld természetét, élővilágát is befolyásolni? A baj persze az, nem tudjuk igazán azt, hogyan mozog az egész, és állítólag egy szuper nova körül is kb az egész naprendszer úgy jó 26500 földi év alatt tesz meg egy ellipszishez hasonló kört. Vegyük ide most a fotonövről írt gondolatokat, mert még a biblia is emlékeztet erre. A világosság szerintük úgy kétezer év, ami a fotonöv lehetne, és ez az energia pedig változtat még a gondolkodáson is. Erről később. A Nap mellett beléptünk egy másik csillag hatósugarába, én úgy értelmezem, ez egy kétezer év alatt megtehető táv a naprendszerünknek. a 2012 dec 21 ezt jelentheti, most új kört teszünk meg és kezdődik elölről az egész, a kb 26500 éves vándorlása. Írnak erről, ki tudja ez mennyire igaz, de nem ma írták ezeket le a neten, és a NASA alapján emlegetik ezt. A következő pedig a bolygók együttállása, hogy miként hat az egész a Földre, és miért is veszélyes a gravitációnak az ereje? Már tudják azt, a Hold is teliholdkor képes erős földrengésekre, és ezt angol, valamint spanyol asztrofizikusok egyeztették össze az erősebb földrengések napjaival. Egy ide tartozó szerintem zseniális kutatása két magyar fiatalnak is.
www.facebook.com/profile.php?id=100010713582150
hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Csengeri/pr%C3%B3balap?fbclid=IwAR2-QC-JtsGPGZjk0OTaS38xPAcVcDhCtgTRDoRqkVHnLvx9l5dncSYG7Ew

Az egyikük képes előre jelezni elég pontosan az adott helyen a Földön bekövetkező földrengést, a bolygó, és a Hold együttállásából ezt kiszámolta elég pontosan, egy napon belüli időre, ennek a helyszínét, igaz az erejét még ő is nem tudja előre jelezni, de ez is nagy szó! Míg a másik pedig az éghajlati eseményekre is utal, hogy milyen hatással van az egész együttállás a Föld éghajlatára. Ez asztrofizika és a másik ismeret már az X BOLYGÓ veszélye a Nibiru. Rengeteg teória, feltevés, de tény aki ezt felvetette, hogy létezik Sitchin, ő a Sumér írásokból állította létezik még a Plutó is, és ez 1920-ban tette közzé. Meg is találták, és ha ez igaz, miért nincs meg a Nibiru? Ezért rejtély, de az éghajlatot alapjaiban fogja megváltoztatni a Sumér fordítások szerint. És bonyolítja még ezt az is, több ősi kultúrában írnak hasonlóakat, A neten egész fantáziába illően is írnak ilyeneket.
A következő a HAARP is, és a cheimtrail. A saját verzióm az lenne, hogy ha van aki olvasta Masaru Emoto Víz üzenete írását is, ez is szerintem igen komoly gondolat, és ismeri az ilyen fizikai folyamatokat a tudomány. A lényeg a víz képes jegesedéskor, ha ilyenkor egy rezonancia éri más vízkristály formát kialakítani.Más és más formák lesznek, most figyeljünk igazán, még a zenei rezonanciáktól is! És ez 20-20000Hz közötti, míg ez még nehezebben érthető, az antenna jelek mikrohullámai, már a GHz tartományig vannak kibocsátva a légkörben, és valóban semmilyen kárt nem okoznak? Mit tudunk a szénről is, ami akár óriásmolekula láncokra is képes? Még áramot is vezet, és az űrtechnika is alkalmazza, mert nem korrodál, mint a fémek zöme! Az antennajel pulzáltatja a levegőt folyamatosan, e mellett képes még lehet egy két fokot is melegíteni, mert a mikrohullám felfedezése idejében erről írnak.Elolvadt a radarhullám alkalmazása idejében anno a csokijuk, és ebből lett a mikrosütő később feltalálva. Még bonyolultabb legyen a téma, még az légköri ionizáció is ott van, és a negatív, valamint a pozitív ionok is fontosak az éghajlatnál, és van még a pozitron is, ami az egész, a klímakutatás témaköre. De most a gyógyító kövek ereje , mint kőzet is érdekes. Ez valójában ionizál, lemágnesez feltölt stb, de valamit tesz velünk, és a környezettel is, nagyban is gondolva erre, mint a Föld kőzeteinél. A Gauss sugárzás gyengül, és nő a Schumann valamitől. Földmágnesesség, napkitörések, sarkpólusok vándorlásai.Az északi sark Szibériába tart, és ez 1100 kilométert tett eddig meg a mérések óta a 150 év alatt, és szerintük 50 év alatt elérheti Szibériát ez a mágneses sarkpont. Megjegyzem valamiért elindult a pólusváltás, és ki tudja mi az igaz? És legvégére hagynám az élővilágot, azt, minden élőlény a Schumann féle rezonanciára van ráhangolódva. A 7, 83Hz 12Hz lett, és ez igen veszélyes. Érdemes ezt is annak megismerni, aki megszeretné érteni az egész Föld működését, ismerni szeretné azt is, milyen energia az Orgon, vagy más néven éteri, chi, mert az állatok tájékozódása az infra, és ultrahanggal is összefügg, ami a biorezonancia, és a bioritmus kutatás miatt már a biokémia tudománya. Nehéz kijelenteni azt, csak mi vagyunk egyedül az okok a klímaváltozásra, de tény ilyen bonyolult működést igen könnyű felborítani. És a metán is.

Kováts.L 2019.05.25. 19:46:02

Ez a gáz 23 szor erősebb az üvegházhatása, de a carbonból 200szor több van a légkörben, ezért ez a veszélyesebb. Most még, mert a metán elkezdett kiolvadni a sarkkörök alól, és itt is nagy a veszély. Legvégül a klímakutatás, csak abban az esetben fog igazán értékelhető maradni, ha az itt leírtakat is szerintem ellenőrzik, és gondolom nem egyedül nekem jutnak ilyenek eszembe. Tény az biztos, nem tudja ezt senki se gondolva az éghajlatkutatóra, geológusra stb ezt megoldani, mert ez túlmutat minden tudományon, amit ismerünk, és lehet a kvantumfizika is csak a jéghegy csúcsa lesz ennek a megértéséhez. Amúgy nem ide tartozik teljesen, de Sonia Haiders Gyógyító kövek könyv ír a hallás köveiről. Tegyünk próbát ilyen kövekkel a zenénél, és a legjobb erre a splitter féle gömbölyített lencseszerű apró nyaklánc kő. A karneol az egyik legjobb, és megfelelően ráhelyezve, feljavította néhány deka ilyen kő a zenét, ha a vezetékekre helyeztük. Shakti Stones misztikum a high end titka, és ezek a kövek 100- 200 dollárért árulják, ezért voltam kénytelen hasonlóakat készíteni. Ez is valójában orgonit, ami energetizáláshoz alkalmazzák. A szabadban is, hogyan milyen módon áramlik a levegő? Tényleg nem befolyásolja a levegő összetételét, ennek az ionizációját az antennajelek sokasága?És miért szól jobban a zene a kövektől, ha itt is elhelyezek néhányat? Ez a természettudomány, ami összefügg a légköri ionizáció ismeretével. És Masaru Emoto anno amit leírt. Nem ezt is látjuk a 10000 méter feletti felhőknél? Itt a jegesedő tűkrisztallit felhők lehet, így ki is rajzolják a különböző rezonanciák, mágneses hatásoknak a hullám hosszait. Az üveglapra szórt vasreszelék alatta a mágnes, kissé nem ez is ehhez hasonló? És a megváltozott ilyen hasonló hatások már átalakíthatták a Földünk légkörét, és ki tudja milyen magasságokban tudnánk telefonálni stb, mekkora a radarhullámok térereje is? Nem fog unatkozni szerintem egy éghajlati klímakutató sem, mert tőlük várjuk a csodát ezekre mind a megoldást. A légkör ionizációját gondolom már tudják, mennyire károsodhatott, és lehet ezt próbálják a HAARP- al megtenni. A fengshui, a csakra ismeretek pedig Kínát, és egész Ázsiát előnybe hozták, mert lehet olyant is tudhatnak ezekből, amikre mi nem is gondolunk még.

Paulo Gergő 2019.05.31. 23:12:48

@Kováts.L: Azt hiszem, messze túllépted a tudományos közösség által ellenőrzött, megbízhatónak tekinthető tudományos ismeretek szféráját :). Ez a sokminden, amit írsz, már messze a fantáziának, a vallás és tudomány keveredésének, az összeesküvés-elméleteknek, a misztikának és az áltudományoknak a világa. Én nem szeretném most mindezt kibogozni. Azt javasolnám csupán, hogy ha találkozol egy elmélettel, akkor próbálj utánajárni, hogy annak az alapjai mennyire megalapozottak tudományosan, mennyire elfogadott a tudományos közösség által, és ha nem azok, akkor vajon miért nem. Érdemes kritikákat, reflexiókat keresni az adott elméletekhez, mielőtt megbízhatónak tekintjük őket. Persze ha a cél csupán a fantázia szabadjára engedése, akkor nem szükséges foglalkozni a tudomány kritériumaival... ;)