Nem vesződnék hosszas bevezetővel, ma már (sajnos) mindenki tudja, mi az a Black Friday: egy Amerikából jövő "szokás", a "karácsonyi bevásárlási szezon" (amely kifejezés önmagában egy paradoxon) kezdete, ami nagy leértékeléseket jelent a boltokban, vásárlásra éhes tömegeket a bejáratoknál, a szokás szülőhazájában pedig alkalmanként erőszakig fajuló dulakodást a legolcsóbb plazmatévéért, mobiltelefonért, játékkonzolért, sőt akár WC-papírért (bár ez a felvétel éppen dél-afrikai). De azért mi (Magyarország) is "jó" úton vagyunk, hogy felzárkózzunk. De persze mindez érthető, ugye, ha már úgyis közeledik a szeretet ünnepe? :S

Mi köze mindennek a Karácsonyhoz?

Röviden: semmi. Hosszabban: lehet találni azért összefüggést, de csak nagyon felszíneset és eltorzultat. Az, hogy tárgyak vásárlásával és ajándékozásával próbáljuk kifejezni egymás iránti szeretetünket, az már önmagában félig-meddig pótcselekvésnek tűnik, mert valójában nem ezzel kellene, de még úgy-ahogy indokolható. Nade az, hogy emberek egymást taposva ragadják magukhoz a leértékelt elektronikai kütyüket, ruhát és minden mást a nagy áruházakban, az már semmilyen szinten nem. Bár nem vagyok hívő, de ha arra gondolok ezeket a felvételeket látva, hogy alapvetően mit tanít a kereszténység az empátiáról, a szeretetről, az egyszerűségről, a mértékletességről és hasonlókról, akkor egyszerűen nem tudom elhinni hogy ezen vallás egyik (ha nem a) legfontosabb ünnepének kapcsán hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Ez a fogyasztói társadalom jelenségeinek egy olyan szintje, ahol már szinte gondolatok sincsenek (nemhogy elvek, ugyanmár), csupán agyonmanipulált, madzagon rángatott ösztönlények röhejes viselkedései. Bármiféle eszmének a megcsúfolása ez, ami a Karácsonyhoz köthető.

Na jó, de mi a helyzet a többséggel?

Természetesen nem célom szélsőségek alapján általánosítani. Minden bizonnyal a társalomban kisebbséget képeznek azok az emberek (még az USA-ban is), akik hajlandóak ölre menni az utolsó akciós plazmatévéért, úgyhogy beszéljünk most a többségről. Sajnos a szélsőségekbe azért nem bocsátkozó többségről sem tudok túl jókat mondani. Ezek az emberek is nagyjából annyit vesznek észre pl. a Black Friday-ből, hogy olcsóbban lehet megvenni dolgokat, így igyekeznek ők is kivenni a részüket ebből, csak éppen kevésbé durva módon. A fenti hatalmas ellentmondás nemigen jár a fejükben, legfeljebb nagyon mérsékelt kritikával illetik ezt a hazánkba is beszivárgó amerikai szokást, és tágabb értelemben a karácsonyi vásárlási őrületet is.

Kultúra Anya (mármint a fogyasztói társadalomé) a füledbe suttog

Sőt, ami még rosszabb, az emberek döntő többsége még büszke is magára, okosnak tartja magát, ha pl. a Black Friday idején sikerül valami húszonnyolcadik fölösleges kütyüt olcsón beszereznie. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a sikeres ember az, aki sok pénzt keres, és azt hatékonyan, minél nagyobb mértékű fogyasztásra váltja: ez a fogyasztói társadalom egyik alapvető ábrándja. És hát a többség szépen beáll a sorba, hallgatva Kultúra Anya folyton a fülébe suttogó ösztönzésére, és nem látva ki ebből, a legalapvetőbb ellentmondásokat és visszásságokat sem képes felismerni.

Miért nem tudunk nem-et mondani?

Például azért, mert ahhoz alapvető (bár sokszor teljesen irreális) kultúrális meggyőződéseket kellene megkérdőjelezni magunkban, ami ugye sokkal nehezebb, mint beállni a sorba. Anélkül, hogy itt most különösebben kifejteném (azt majd egy hosszabb bejegyzésben), néhány ilyen kultúrális meggyőződés:

• Az ember alapvetően attól boldog, hogy sok pénzt keres, és mindent meg tud venni, amit akar. Ez egyáltalán nincs így: a fogyasztás egy bizonyos alapszintig (pl.: van hol lakni, nem fázol télen, nem kell aggódni, hogy lesz-e mit enned, stb., amin egy átlag európai ember már régen túl van), növeli a boldogságérzetet, azon felül viszont csak nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem járul hozzá, sőt, sok esetben az ellenkező irányba hat. Ekkor más sokkal inkább a szociális kapcsolatok, kiegyensúlyozott családi élet, szabadidő, biztonságérzet és hasonlók számítanak.
• Hogy mit veszek, és mire költöm a saját pénzemet, ahhoz senkinek semmi köze, az az én magánügyem. Ez abban az esetben lenne igaz, ha mindenkinek lenne egy kis privát világa, ahol szabadon garázdálkodhat. De mivel ez nincs így, könnyen belátható, hogy ezer szálon vagyunk hatással egymásra, más élőlényekre és a környezetünkre szinte minden cselekedetünkkel, ha akarjuk, ha nem. Minden fogyasztásunkkal a közös erőforrásokból veszünk el, ami által másoknak nyilván kevesebb fog jutni (és itt nem csak emberekre gondolok). Ez nem egy single player játék, hanem egy legalább ~7,6 milliárd szereplős, óriási, kooperatív társasjáték.
• A gazdaságnak mindenképpen növekednie kell, mert attól lesz az emberek életszínvonala magasabb. - most nem megyek bele, hogy ez miért nincs így, mert hosszú lenne
• Fogyasztáscsökkentés nélkül is lehet fenntartható világot kialakítani. - ez egy közkeletű tévhit és rákfenéje még a fenntarthatósági mozgalmaknak is, amit most szintén nem fejtek ki, hogy miért

"Én úgyis csak azt veszem meg, amire amúgy is szükségem van."

Ha a kedves olvasó most azt gondolja magában, hogy a fent leírt kritikák rá nem érvényesek, és ő amúgy is csak azt veszi meg, amire valóban szüksége van, akkor ajánlom átgondolásra az alábbi három dolgot:

• ha mindenki csak azt venné meg, amire "amúgy is" szüksége van, akkor miért érné meg az áruházaknak ez a nagy akciózás
• ha nem lett volna akció, tényleg megvette-e volna az adott terméket?
• mire fogja költeni azt a pénzt, amit az akciós vásárlással megspórolt? Vajon pl. jótékony célra fordítja, vagy azt éri el vele, hogy több szabadideje legyen (kevesebbet kelljen dolgoznia), vagy netán az előbbiek közül egyik sem, hanem egy újabb terméket fog belőle vásárolni? (megjelölhetjük a C választ? ;))

Ki is a tudatos vásárló?

Csak alapszinten, mert nem akarok mélyen belemenni itt: még mindig sok helyen elhangzik, hogy az a tudatos vásárló, aki jól megnézni, hogy hol lehet a legolcsóbban beszerezni dolgokat, és oda megy vásárolni. Slussz-passz, ennyi. Jó kis definíció, nemigaz? ;) Csak egy baj van vele, hogy ez pont az egyszempontú (ár), tudattalan vásárló definíciója. A tudatos vásárló az, aki felismeri, hogy a világ ennél sokkal bonyolultabb, a valóságban sokkal több szempontot érdemes figyelembe venni, és a szerint dönteni a fogyasztásról (vagy éppen a nem-fogyasztásról).

Mi lenne a valódi kultúra?

Véleményem szerint egyértelműen az, ha tudatosan nemet mondanánk erre a Karácsony környéki vásárlási lázra (nem csak a szélsőséges részére), és igyekeznénk arra helyezni a hangsúlyt, amit ez a vallásalapító fickó mondott és képviselt 2000 évvel ezelőtt, ha már így őt és a vallását ünnepeljük. Ezen kívül pedig például elkezdenénk megkérdőjelezni a fent felsoroltakhoz hasonló irreális elképzeléseinket a világról, akkor is, ha a többség azt bégeti, hogy "neemheelyees". De csakhogy egy jó példát is mondjak a végére: a "Ne vásárolj semmit nap!" a Black Friday alternatívájaként számomra némi valódi kultúráltság jeleit hordozza magán, mégha alapvetően "csupán" egy tiltakozó akcióról van is szó. De közel sem az egyetlenről. Rajtad áll, hogy mit választasz!

*Képek forrásai: mindennapi.hu, scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net