Egyre inkább úgy gondolom, hogy a globálissá vált ökológiai, gazdasági, társadalmi problémáink valahol mind a kulturális meggyőződéseinkben gyökereznek, amelyek olyan mélyen beleivódtak a világhoz való hozzáállásunkba, hogy észre sem vesszük, hogy nem magától értetődően igazak, és tulajdonképpen átszövik gondolatvilágunkat, meghatározzák annak irányultságát, és kihatnak szinte minden cselekedetünkre. Ennélfogva meggyőződésem, hogy ezek megkérdőjelezése és tudatos felülbírálása nélkül csak a felszínt kapargatjuk a problémáink okainak feltárása és a megoldási kísérletek terén.

Az egyik ilyen kulturális meggyőződés a "nyugati" világban (így Magyarországon is) a "messiásvárás". Egy keresztény alapokon szerveződött kultúrában ez nem is tűnik különösebben furcsa dolognak, viszont azzal, hogy több mint 2000 évvel a kereszténység születés után, és nem vallási körökben is mennyire áthatja ez a gondolkodásunkat, és hogy ennek milyen súlyos következményei vannak, szerintem kevesen vannak tisztában.

Mit jelent messiást várni?

Azt jelenti, hogy várunk valakit, aki kívülről jön, megvált minket a bűneinktől, jóvá teszi azt, amit elrontottunk, megoldja a problémáinkat, és így mindenkinek lehetősége lesz üdvözülni, ehhez pedig elég csupán a megváltót követnie. Két fontos kulcsszó van az előző mondatban: a KÍVÜLRŐL és a KÖVETNI. Némileg leegyszerűsítve a dolgot arról a meggyőződésről van szó tehát, hogy mi nem vagyunk képesek magunk megoldani a problémáinkat, sőt, talán nem is a mi feladatunk mindez, hanem mindenképpen kívülről fog érkezni a segítség, egy nálunk bölcsebb létezőtől, aki irányt mutat nekünk. Nem nekünk kell átlátni, megérteni a világ működését, a folyamatokat, jelenségeket, a problémák okait, nem nekünk kell megtalálni a megoldásokat, hanem majd lesz valaki, aki ezt megteszi helyettünk, és nekünk csupán követnünk kell majd őt. Így megfogalmazva hülyén hangzik, igaz? Pedig számos esetben megnyilvánul, hogy valahol mélyen így gondolkozunk.

Az a "csodálatos" tehát ebben a kulturális meggyőződésben, hogy észrevétlenül továbböröklődve, a vallástól eltávolodott, nem hívő emberek fejében is tovább él, és rengeteg helyzetben manifesztálódik. Manifesztálódik akkor, amikor okos tudósoktól várjuk a megoldást a környezeti problémákra, akik majd kitalálnak helyettünk mindenféle szuper technológiákat, amelyek segítségével megmentjük a kihaló félben lévő fajokat, megállítjuk a globális felmelegedést, megtisztítjuk a levegőt, a talajt és a vizeket, stb. Megnyilvánul akkor, amikor a társadalmi és gazdasági problémák megoldására kemény kezű, erőt sugárzó, határozott kiállású vezetőket, politikusokat várunk (és választunk meg), akik pontosan megnevezik, hogy kiket okolhatunk (mert hát nyilván nem magunkat!) a problémákért, és hogyan kell harcolni ellenük. De megnyilvánul akkor is, amikor örülünk annak, hogy Leonardo DiCaprio felszólal a környezetvédelem fontossága mellett, megnyugodván, hogy akkor jó kezekben van az ügy. És még sorolhatnám tovább a példákat.

Nem tudom, érzékelhető-e, hogy a fenti hozzáállás mennyire kényelmes? Nagyon is az, hiszen így tekintve a dolgokat egyrészt saját magamat sokkal kevésbé kell okolnom bármi negatív folyamatért, ami a világban végbemegy, másrészt nem is kell igazán gondolkoznom, hogy hogyan működnek a dolgok, miről szólnak a problémák, hiszen alapvetően nem az én feladatom megoldani őket, valaki majd megteszi ezt helyettem, harmadrészt csupán rá kell bízni valakire az elrontott dolgok helyrehozását, nekem csak követni kell őt, és akkor az én boldogságom és lelki nyugalmam is biztosított. Nincs ennél jobb választás, ha minél gyorsabban és minél kevesebb erőfeszítéssel meg szeretnénk nyugtatni háborgó lelkünket.

De mit lehetne e helyett csinálni?

Nem csak, hogy lehet, hanem kell is valami mást csinálnunk, különben esélytelenek vagyunk a globálissá nőtt problémáink megoldása terén. Ugyanis a megváltó, akárhogy és akármeddig várjuk, úgy néz ki nem jön el, vagy legalábbis nem teljesíti kellőképpen a feladatát, mert a problémáink csak súlyosbodnak és súlyosbodnak. Ha ezt elfogadjuk, ami nyilván nem lesz könnyű, hiszen rövid távon kizökkenünk a relatíve stabil lelki állapotunkból, amit a messiásvárás biztosított számunkra, akkor a következő lépéseken kell végigmennünk, hogy közelebb kerüljünk bármiféle valódi megoldáshoz:

• be kell látnunk, hogy az, hogy mi történik ezen a Föld nevű bolygón az ökoszisztémával, milyen gazdaságot építünk és milyenek a társadalmaink, főleg és nagyrészt rajtunk, embereken múlik
• be kell látnunk, hogy minden környezeti, gazdasági és társadalmi problémát mi okozunk, így csak mi tudjuk megoldani őket, rajtunk kívül álló segítség pedig nincs
• komolyan rá kell vegyük magunkat, hogy rendesen megértsük a folyamatokat, és változtassunk azokon a dolgokon az életvitelünkben, amelyek a problémákat generálják

Utolsó megbotránkoztató gondolatom mára pedig a következő: nem lenne-e sokkal méltóbb az EMBER-hez, ha a helyett, hogy széttárja a kezét, és bambán bámul, hogy ő nem tehet semmit, vagy összeteszi a kezét és áhítatosan néz az ég felé, inkább felgyűrné az ingujjat, és felvállalná az előbb leírt alternatívát, még ha rövid távon okoz is ez némi lelki kényelmetlenséget?

*Kép forrása: wp.production.patheos.com