Azért, mert van egy csomó téma, ami gondolatilag foglalkoztat, és amelyekről úgy gondolom, hogy beszélnünk kéne az emberekkel, bárkivel, mindenkivel, veled. Beszélnünk kéne róluk, mert ezek olyan dolgok, amik nem csak engem érintenek, hanem nagyrészt mindannyiunkat, és véleményem szerint nagyon nagy jelentőségük van abban, hogy mi történik velünk ezen a Föld nevű sárgolyón, mind egyéni, mind kulturális, mind társadalmi, mind ökológiai szempontból. Szoktam ilyenekről gondolkozni, és amikor kialakul bennem egy viszonylag kereknek látszó álláspont, megírom valami fórumra. Gyakran a facebook ez a fórum, aminek megvannak a maga korlátai egyrészt az írás terjedelmét, másrészt a hozzászólások, a poszt alatt kialakuló viták/beszélgetések átláthatóságát illetően. Rendszeresen beleütközünk ezekbe a korlátokba, amikor sokakat érdeklő és nem triviális válaszokat indukáló témák vannak terítéken. Ezért láttam szükségesnek, hogy az ilyen beszélgetéseket egy erre alkalmasabb fórumra tereljem.Milyen témákról szoktam, szeretek, tervezek írni? A teljesség igénye nélkül felsorolom, ami eszembe jut: környezetvédelem; ökológiai fenntarthatóság; gazdasági-, társadalmi- és ökológiai problémák összefüggései; globális problémák; a fogyasztói társadalom kritikája; politika, ami nálam általában nem pártpolitikát, hanem a politikában (mint a közös ügyeinkben való részvétel) tapasztalható jelenségek és folyamatok vizsgálatát jelenti; kulturális meggyőződéseink kritikai vizsgálata; kisközösségek szerepe és szükségessége az ökológiai fenntarthatóság, az egészséges társadalom és az egyén lelki egészsége szempontjából; táplálkozás egészségi, etikai és környezetvédelmi vonatkozásai; a tudományos és a vallási-alapú gondolkodás összehasonlítása, illetve mindkettő kritikája; gondolkodásunk, kultúránk és problémáink az evolúció tükrében; ismeretelmélet és a széleskörű, objektív és kritikus tájékozódás lehetőségei és buktatói; a tudomány korlátai és veszélyei; könyv- és cikkajánlók, illetve azok kritikája. Most több kategória nem jut eszembe, de biztosan lesznek még... :)

A célom azzal, hogy ilyen dolgokról írok majd, kettős. Egyrészt hogy kiírjam magamból, ami bennem gondolatilag felgyülemlik, és hogy vitát, beszélgetést generáljak róla, hiszen - mint említettem - nagyrészt (ha akarjuk, ha nem) mindannyiunkat érintő kérdésekről van szó. Ezen beszélgetések célja egyfelől az, hogy megvilágítsam, hogy tényleg mindannyiunkat érintő dolgokról van szó, másfelől pedig hogy közösen gondolkozva formáljuk, árnyaljuk egymás gondolkodását, összedobjuk a tudásunkat, rávilágítsunk egymás tévedéseire, hiányos tudására, vagy éppen hogy megerősítsük egymást egy mindannyiunk által igaznak vélt álláspontban. Másrészt a vitakultúra fejlesztése. Tapasztalataim szerint ugyanis nagyon nem állunk valami jól ezen a téren, több okból. Leírok most néhány tipikusat, csak úgy általánosságban (nyilván nem minden egyes emberre vonatkozóan):

• Nehezen teszünk különbséget érvelés és személyeskedés között.

• Nem tudunk megfelelően érvelni az álláspontunk mellett, nem tudjuk összeszedni a gondolatainkat, csapongunk.

• Az egyet nem értést nem viseljük jól, gyakran megsértődünk rajta.

• Nem vagyunk hajlandóak elgondolkozni a másik álláspontjáról.

• Nem vagyunk hajlandóak meghallgatni egymást, a viták gyakran fajulnak trágárságba, és/vagy személyeskedésbe.

Lehetne még itt sorolni jónéhány tünetet, amelyek szerintem sokunknak, akik voltunk már részesei online felületeken zajló beszélgetéseknek, ismerősek lennének. Szóval van mit fejleszteni magunkon ezen a téren, és én szeretnék erre az írásaimmal és a (remélhetőleg létrejövő) vitákkal lehetőséget adni. Ez nagyon fontos, mert dolgaink intézésében, közös problémáink megoldásában kritikus a szerepe annak, hogy mennyire értünk szót egymással. Az alapelvem az, hogy ezen a fórumon közös gondolkodásnak és érveknek lesz helye, sértődésnek nem.

Még egy pár szó arról, hogy honnan is jött ez a "B-TÖRTÉNETEK" cím: egy Daniel Quinn nevű amerikai író Izmael-trilógiájának második részéből (a "B története" címűből) fakad. Ez a 3 könyv tulajdonképpen bizonyos nagyon alapvető, ún. kulturális meggyőződésünk kritikai vizsgálatáról szól. Az én gondolkodásomra nagy hatással voltak, és jó szívvel ajánlom mindenkinek őket ("Izmael", "B története" és "Az én Izmaelem" című könyvek). Természetesen nem arról van szó, hogy én ezek közül a könyvek közül bármelyiket valamiféle "szentírásnak" tekinteném, és ezekre alapoznám minden gondolatomat. Ahogy mindennel és mindenkivel szemben igyekszem kritikus lenni, és nem "csak úgy" elfogadni a gondolatait, Daniel Quinn-nel és az írásaival kapcsolatban is az vagyok (van is bennük jócskán olyan, amivel nem, vagy nem egészen értek egyet). Ami miatt mégis találónak érzem ezt a címet ehhez a bloghoz, az az, hogy alapvetően úgy látom, hogy nem csak az Izmael-trilógia által tárgyalt kérdésekben, hanem annál sokkal több témában (a fent felsoroltak jó részében) tipikusan vannak olyan, nagyon mélyen beágyazódott alapvetéseink (legyenek azok akár kulturális meggyőződések, az evolúciós hajlamaink indukálta meggyőződések vagy máshonnan származóak) amelyeket elfogadunk, vallunk, és amelyek alapján gondolkozunk, pedig azok nincsenek megfelelően alátámasztva, ha a mélyére ásunk ezeknek, gyakran azt látjuk, hogy meglehetősen légből kapottak, mítoszszerűek, pedig tényként kezeljük őket. Szóval ha ezeket a többségünkben élő alapvető meggyőződéseket "A-TÖRTÉNETEK"-nek neveznénk, akkor én gyakran "B-TÖRTÉNETEK"-et fogok írni :). Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy homlok egyenest az ellenkezőjét gondolom a világról, mint mások, csupán gyakran előfordul, hogy más szempontból ránézve, és a vélt félreértéseket leleplezve nagyban eltérő konklúziókra jutok. Szóval általánosabb értelemben használom ezt a kifejezést, de csupán ennyi van mögötte. Semmi misztika, de nem tévedhetetlenség vagy AZ igazság, csak érvek, és gondolkozás. Számítok rátok mindebben a lelki és szellemi kalandban... ;).