B-történetek

VÁLASZ az azonnali.hu "NEM A GLOBALIZÁCIÓ A HIBÁS A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNYÉRT" című írására

2020. március 18. 19:20 - Paulo Gergő

A cikk, amire reagálok, ITT olvasható.

Ha csak annyiról szólna az írás, hogy ne állítsuk már be a jelenlegi világjárványt a globalizáció, mint egyetlen tényező által okozott tragédiának, ami csak ez utóbbi teljes eltörlésével orvosolható, azzal egyetértenék. Azzal is egyetértenék, ha azt fájlalná a szerző, hogy most, a koronavírus-járvány kapcsán, "na megmondtuk!" módjára a jelenlegi helyzettel összemosunk minden egyéb globális problémát, mintha a koronavírus a klímaváltozás, a biodiverzitás-csökkenés, a harmadik világ munkaerejének kizsákmányolása, a népességrobbanás és a tőkekoncentráció nevében egyesülve csapott volna le az emberiségre. Kár, hogy a cikk nem éppen erről szól, sokkal inkább hasonlít egy, a globalizációt népszerűsítő reklámanyaghoz.

Nyilvánvaló, hogy az emberről-emberre fertőző koronavírus terjedését is nagyban elősegíti, hogy a globalizált világ végletekig összekapcsolt gazdaságai és társadalmai által az egyébként egymástól távol élő emberek fizikai érintkezései is nagyon gyakorivá váltak. Ez az állítás aligha tagadható, de nem is szól arról, hogy mit is kéne kezdenünk ezzel a helyzettel. Az ilyen értelmű összekapcsolódások csökkentésével nyilván 1-1 ilyen vírus terjedését lehet csökkenteni. Mint ahogy lehet csökkenteni azzal is, ha jól reagálunk (kormányok, intézmények, közösségek, magánemberek) a már kialakult helyzetre, ha megfelelő minőségű és tartalékokkal rendelkező egészségügyi rendszerünk van, illetve azzal is, ha próbálunk minél gyorsabban vakcinát előállítani. Ezek mind tényezők abban, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel, vagy éppen hogyan előzzük meg azt. Minden módszernek, illetve hogy mely módszert milyen súllyal alkalmazzuk, megvannak az eredményei, ahogy a korlátai és a járulékos következményei is. Érdemes mindezeket belekalkulálni az érvelésbe.

Ha csak a globalizáció általunk vélt vagy valós áldásos hatásait soroljuk (nyilván azt bizonygatván, hogy ennek leépítése, vagy korlátozása mennyire nem kívánatos) a nélkül, hogy igazán említést tennénk ennek az egésznek a negatív oldaláról, az az érvelés erősen sántít. De az sem korrekt, ha a járvány kapcsán az egész felelősséget a kormányokra toljuk, mondván, hogy lassan reagáltak, illetve (a kínai kormány pl.) információt tartottak vissza, a nélkül, hogy megkérdeznénk magunktól: ezek a jelenségek vajon milyen viszonyban vannak a globalizált világ működésével.

Szemezgetek a konkrét állításokból, és kommentelem őket.

"Pedig globalizált világban élünk, mióta kiléptünk az állatvilágból és emberré váltunk."

Hogy mennyiben "léptünk ki" az állatvilágból, abba most nem megyek bele. Maradjunk csak annyiban, hogy a mellett, hogy vannak specifikus (és látványos eredménnyel járó) különbségeink a többi élőlényhez képest, alapvető működésünkben és érzelmi berendezkedésünkben nagyon is hasonlítunk sok élőlénytársunkra (utóbbi tekintetben leginkább a közeli rokonainkra, az emberszabású majmokra), és az életlehetőségeink továbbra is nagyban függenek az ökológiai rendszer állapotától.

"8000 évvel időszámításunk előtt már a mai Afganisztán területéről rendszeresen eljutott Mezopotámia első földműves civilizációjába a lapis azuli féldrágakő..."

Az ember specifikus tulajdonságai sokkal korábban megjelentek, mint i.e. 8000, és az emberiség történetének legnagyobb részében e szerint működtünk, globalizáció nélkül. Félreértés ne essék, ez nem a globalizáció "megszüntetése" melletti érv, csupán cáfolata annak, hogy "Emberi természetünk része a „globalizáció”, nem napjaink sajátossága.".

Világutazók, kereskedők sokakat megihlető mesés történeteiről, vallásos érzülettől hajtott zarándoklatokról, birodalmak összekapcsolódásáról, kíváncsiságról, tudásvágyról, vagy a "mesés gazdagság" vonzerejéről a globalizáció megítélése kapcsán nem korrekt úgy beszélni, hogy nem teszünk említést gyarmatosításról, rabszolgaságról, kultúrák eltiprásáról, a kulturális sokszínűség egységesítéséről, a harmadik világ kizsákmányolásáról, a népességrobbanás által hajtott terjeszkedésről és az ökológiai rendszerek súlyos degradációjáról. Ezek ugyanúgy következmények, mint a tudásmegosztás, a távoli erőforrások vagy termékek hozzáférhetősége, vagy éppen a kalandvágy kielégítése.

Ha pedig ezeket is hozzávesszük a történethez, akkor egészen másként hangzik az a mondat, hogy "Korábban csak tudásunk és technikai lehetőségeink hiányai korlátozták a globális kitettség mélységét és elterjedtségét.". Hiszen így már egyből nem tűnik olyan egyértelműen pozitívnak a tudásunk és technikai lehetőségeink megnövekedése. És ami tovább árnyalja a képet, hogy pont a jelenlegi (és már egyébként viszonylag régóta meglévő, mégsem érvényesült) tudásunk az, ami kritikussá tehetne bennünket pl. a globalizáció áldásos voltát illetően, hiszen ma már ismerjük ennek a súlyos negatív következményeit is. Viszont pont ennek a tudásnak a "nem-használata" sarkall minket elfogult és szélsőséges véleményekre.

"Ekkor kezdett lebomlani az embereket fogva tartó zárt, tradicionális társadalom kényszerzubbonya... A szabad(abb) kereskedelem és a rendi kötöttségek felszámolása hozta el, hogy bárki bármibe belefoghatott, amitől saját maga helyzetének jobbulását várhatta vagy anyagi értelemben, vagy abban az értelemben, hogy megvalósíthatta, ami izgatta az agyát. Egyszerű, technikai problémákon agyaló mesteremberből a gőzmozdony feltalálója lehetett, az ügyes eszű, találékony telegráfkezelőből meg a világ egyik legelismertebb feltalálója és a General Electric megalapítója."

Ezt a bizonyos "áldásos felszabadulást" sem kellene csupán a feudalizmus elnyomott jobbágyainak és a klasszikus tudományos világ csúcselméinek összevetésével vizsgálni. Érdemes lenne rátekinteni például a valaha volt közösségek megtartó erejének hiánya, az atomizált társadalomban magányosan tengődő tömegek, vagy a kizsákmányolt munkaerőként robotoló harmadik világbéli milliók szemszögéből is. Árnyaltabb képet kapnánk.

"A gondolkozás és a cselekvés szabadsága robbantotta be azt, amit úgy ismerünk: ipari forradalmak sora, jóléti társadalom és (modern) “globalizáció”. ...bárki utazhat, vállalkozásba foghat és válogathat a világ összes terméke közül."

Ez a mondat a globális fogyasztói "kultúra" dicshimnuszának első strófája lehetne. De vajon tényleg hozzásegített-e ez minket (átlagosan, nem csupán a felső 1 ezreléket) a fizikai és szellemi egészséghez? Vajon milyen arányban jelent ez a "szabad vállalkozás" az embereknek boldogulást, vagy elérhetetlen délibábot és folytonos elégedetlenséget? És vajon tényleg arra van-e szüksége az embereknek a boldogsághoz, hogy a "világ összes terméke közül" válogathassanak (amelyek egyébként csak a felszínen olyan sokszínűek, a valóságban meglehetősen egyformák, hiszen a globalizáció egyik következménye az egységesülés)?

"...nem váratlan istencsapás, aminek védtelenül ki vagyunk szolgáltatva. Hanem egy tudományos probléma..."

Ha csak a jelenlegi vírus vakcinájának kifejlesztésére koncentrálunk, akkor valóban az. Viszont könnyen belátható, hogy ennél jóval többről van szó. Hogy arra apellálunk, hogy a tudomány majd mindig megoldja az ilyen "váratlan" szituációkat, vagy megpróbáljuk megelőzni őket, illetve hogy a globalizációt összességében milyennek ítéljük (nem csak a koronavírus tükrében), az tudományos ismeretekkel alátámasztott választ igénylő, de ideológiai kérdés, hiszen szubjektív ítéletektől és céloktól, világlátástól/életszemlélettől függ. Az ideológia szót itt nem negatív értelemben használom, hanem mint elkerülhetetlen részét az emberi gondolkodásnak.

A hamis dilemma

"Nem kevesebb szabadságra van szükségünk, hanem többre, beleértve a kutatás szabadságát a látszólag nem fontos, de bármikor vészhelyzetet okozható jelenségek kutatására...Nem kevesebb globalizációra van szükségünk, hanem többre. Több és szabadabb információáramlásra van szükségünk, hogy tudjuk, mi fenyegethet."

Ez egy nagyon vakmerő általánosítás. Csupán a jelenlegi vírusproblémára alapozva mondani általános és nagyvonalú ítéleteket a "szabadságra", "globalizációra" erős felületességre vall. Az a hamis dilemma kerül elő itt (is), miszerint vagy a globalizációt támogatjuk teljes mellszélességgel, vagy a teljes bezárkózást (autarkia). Mintha nem lenne más út, csak a szélsőségek. Miért is nem lehetne például a gondolatok és tudás szabad áramlását elősegíteni, miközben gátat szabunk a gazdasági kizsákmányolásnak? Nem tudhatunk vajon kommunikálni más ország lakóival a nélkül, hogy a mobiltelefonunkba való összetevőket polgárháborús országokból, cipőnket pedig kizsákmányolt munkaerő kezei közül szerezzük? Ezer példát sorolhatnék, de szerintem így is világos, hogy rengeteg átmenet van a skála két szélső pontja között. Csak valamiért szeretjük a világot fekete-fehérnek látni...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://btortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr8815534028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.