B-történetek

Magyarország klímabajnok?

2019. december 15. 01:39 - Paulo Gergő

Mióta a klímaváltozás problémája átütötte a főáramú média ingerküszöbét (jó sokat kellett rá várni, azután, hogy évtizedek óta nagyjából egyértelmű a probléma, és az ember felelőssége mindebben), és - kénytelen-kelletlen - a politikusaink is elkezdtek foglalkozni a témával, többször elhangzott a kormányon lévők szájából, hogy "Magyarország klímabajnok" (legutóbb EBBEN a cikkben olvastam ezt). Nem javaslom senkinek, aki véleményt akar formálni a kérdésben, hogy megelégedjen ilyen félmondatokkal, helyette azt javaslom, hogy nézzünk kicsit mögé a dolgoknak.

Alapvetően kétféleképpen lehet félrevezetni embereket információkkal. Az egyik az, hogy tényszerű hazugságokat közölnek, a másik, hogy bár amit mondanak a tényszerűen igaz, csak azt mondják el, ami az ő álláspontjukat támasztja alá, ami pedig esetleg pont az ellenkezőjét jelentené, azt szépen elhallgatják. Ez utóbbi fajta az, amivel a politikusaink (de persze nem csak a mieink, és nem is csak politikusok) leggyakrabban élnek, hiszen ezt nehezebb leleplezni, mint a tényszerű hazugságokat.

A "klímabajnoki cím" eredete, avagy erényt csinálva a muszájból

Ez a szlogen abból fakad, hogy az EU-s, üvegházhatású gázkibocsátási célkitűzéseket legtöbbször az egyes országok 1990-es kibocsátási szintjéhez képest határozzák meg. Magyarország esetében a `90-es szinthez képest a 2017-es állapot szerint több, mint 30%-os csökkenést könyvelhetünk el (azon módszer alapján, ahogyan ezt jelenleg számítják), ami uniós viszonylatban nem számít rossznak. Ennyi a tényszerűen igaz része a történetnek. Most viszont eljtsünk szót azokról a dolgokról, amit tipikusan elhallgatnak.

A rendszerváltás óta megfigyelhető csökkenés az üvegházhatású gázok kibocsátásában alapvetően annak köszönhető, hogy azóta nagyrészt leépült az akkor még létező magyarországi nehézipar, és a könnyűiparnak is egy jelentős része. Aki nagyobb városokban, vagy azok közelében él (és a rendszerváltás idejére is emlékszik), biztosan tud olyan ipari létesítményt mondani a lakóhelye közelében, amit a rendszerváltás óta privatizáltak és felszámoltak, vagy egyszerűen csak tönkrement az új piaci körülmények között. Félreértés ne essék, egyáltalán nem arról van szó, hogy visszasírom a szocialista ipart, csupán a kibocsátáscsökkenés fő okára világítok rá.

Két dolgot kell ezzel kapcsolatban jól látni. Az egyik az, hogy szó sincs itt bármiféle tudatos cselekvésről a rendszerváltás óta a klímaváltozás problémája kapcsán. Ez különböző okoknál fogva így alakult, de egyiknek sem volt köze a klímaváltozáshoz. A másik nagyon fontos dolog az, hogy ezzel egyáltalán nem csökkent a magyar emberek által generált üvegházhatású gázok kibocsátása, csak egy része más országokhoz van jelenleg elkönyvelve! Ugyanis egy ország összkibocsátásába nem számolják bele azon termékek gyártása által okozott kibocsátást, amelyet az adott ország lakói megvásárolnak/elfogyasztanak (vélhetőleg ennek bonyolultságából fakadóan), csupán azokat a kibocsátásokat számolják bele, amelyek földrajzilag az ország területén történtek (ipari létesítményekben, illetve háztartásokban). Pedig könnyen belátható, hogy az előbbi kibocsátást is közvetve a fogyasztó ország generálja a generált piaci kereslete által.

Szóval annyi történt csupán, hogy egy csomó, azelőtt hazánkban gyártott termék előállítása tőlünk távoli országokba (tipikusan Kína és a többi távol-keleti ország) került át, így a releváns kibocsátásokat ezen országokhoz számítják. Exportáltuk tehát a kibocsátást, de ennek csak a számítás nehézségei miatt van jelentősége, az üvegházhatás és így a klímaváltozás szempotjából tökéletesen mindegy, hogy az adott kibocsátás hol következett be, az ugyanúgy hozzájárul a problémához. Látnunk kell, hogy ez egy Föld méretű társasjáték, amelyben csupán az összesített végeredmény számít.

Szó nincs tehát arról sem, hogy a magyar emberek most kevésbé járulnának hozzá a klímaváltozáshoz, mint a rendszerváltás idején. Sőt, minden valószínűség szerint fejenként nagyobb mértékben járulnak hozzá, mivel az egy főre jutó GDP és így a fejenkénti fogyasztásunk is bőven növekedett azóta, ami erős korrelációt mutat a környezetterheléssel, azon belül is az üvegházhatású gázok kibocsátásával. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a rendszerváltás idején nálunk gyártott termékeket (amelyek kapcsolódó kibocsátását nálunk könyvelték el) most külföldről szerezzük be, hanem arról is, hogy van egy halom termék, amit annak idején nem fogyasztottunk, vagy azért, mert még nem is létezett, vagy azért, mert nem éreztük szükségét. Ezen termékek fogyasztása pedig plusz kibocsátással jár 1990-hez képest.

A jelenlegi trendek

Amiről szintén nem szól a politikai kommunkáció, az az, hogy mik a jelenlegi trendek, hogyan alakult a kibocsátás pl. az utóbbi 10 évben. A rendszerváltás óta az országhoz elkönyvelt éves kibocsátás 2013-ban volt a legkisebb, azóta növekvő pályára állt, 2014-tól 2017-ig minden évben nagyobb volt, mint az előzőben (2018-19-re nem találtam megbízható adatokat).

Ezen egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen hazánkban is növekszik a gazdaság mérete, a gazdasági teljesítmény (amit a kormány büszkén kommunikál is nap, mint nap), aminek tipikus következménye, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása is növekszik. Egy másik nagy "elhallgatás" a politika részéről, hogy ez a kettő erősen összefügg, és a folyamatos és végtelen gazdasági növekedés alapvetően összeegyeztethetetlen a klímaváltozás megfékezésével (és még sokminden más értelmes céllal!). Ez a "jelenség" egyébként nem csak kishazánk politikusaira jellemző, hanem szinte minden európai ország vezetőire, azokra is, akik azért jobban értik a klímaváltozás problematikáját a mieinknél. Jelenleg (tudtommal) senki nincs köztük, akik el tudnak oldódni a gazdasági növekedés kényszeres hajszolásától és belátná, hogy így sosem lesz megoldása ennek a problémának (sem). A legtöbb politikus azzal hitegeti saját magát és az embereket is, hogy a kettő (gazdasági növekedés és klímaváltozás megoldása) együtt is működik, illetve tipikusan azzal is, hogy a klímaváltozás pusztán technológiai probléma, amelyet ilyen jellegű fejlesztésekkel meg lehet oldani. Erre pedig semmi alapja nincs: az elmúlt évszázadok folyamataiból egyértelműen látszik, hogy a technológia fejlesztésével párhuzamosan ez a probléma csak egyre súlyosabbá vált. Világos, hogy a technológia önmagában nem fogja megoldani ezt a problémát sem (hiszen az jelentős súllyal éppenhogy az okok között szerepel), annak fejlesztési iránya, használatának céljai és mértéke jelentik a kritikus pontokat, amelyek viszont a fejünkben élő kulturális meggyőződéseink (pl. fejlődésmítosz, vagyis a fejlődésről alkotott szubjektív elképzeléseink, amit sokszor objektívnek gondolunk) függvényei. Mindennek a bővebb kifejtése egy külön cikket érdemelne (itt nem megyek bele). Ennek hiányában addig is javaslom többek között a Jevons-paradoxon jelenségének tanulmányozását.

Az is világos egyébként, hogy az EU-s célkitűzések, amelyek 2050-re karbonsemlegességet irányoznak elő, a jelen trendek alapján teljesen irreálisak, csupán a szavak szintjén léteznek. Mindenki tudja, hogy a jelenleginél sokkal komolyabb kibocsátás-csökkentéseket kellene elérni, hogy ennek a megvalósulása bármiféle realitást nyerjen. Ennek fényében is érdemes értékelni a fent említett magyarországi trendeket és a "klímabajnoki címet".

Atomenergia? Jó lesz az klímaváltozásra ellen is!

A magyar kormány előszeretettel hivatkozik az atomenergiára, amikor a klímaváltozás elleni küzdelem kerül szóba, mondván, hogy ez egy karbonsemleges energiatermelési mód. Nos, nem meglepő módon ezzel kapcsolatban sincs elénk tárva a valóság nagy része, csupán az, ami jó fényben tünteti fel a választott döntéshozóinkat. Nyilvánvaló, hogy az atomenergia mellett való hosszútávú elköteleződés nem a környezetvédelem iránti elköteleződésből fakadt, ez az aspektus utólag lett hozzácsapva a teljesen más szempontú döntéshez.

A valós motiváció hiányától függetlenül persze még nem teljesen légből kapott ez az érv: egy atomerőmű az üzemideje alatt, egységnyi megtermelt villamosenergiára vetítve jóval kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátással jár, mint például egy szénerőmű, vagy akár egy földgázt hasznosító erőmű. Van viszont jópár dolog, ami árnyalja a képet, és amiről nem esik szó a kommunikációban. Az egyik, hogy egy atomerőműnek nem csak üzemideje van, hanem azt fel is kell építeni, illetve a "maradékát" extrém hosszú ideig kezelni kell, biztonságos módon. Az építés egy gigaberuházás, amelynek jelentős környezetterhelése, és így kibocsátása van. Ez a teljes várható üzemidőre, és a megtermelt villamosenergia teljes mennyiségére elosztva még így is viszonylag kedvező kibocsátási értéket ad ki, de már közel sem elhanyagolhatót. A jelentősebb probléma viszont a kiégett fűtőelemek hosszú távú (akár több 100.000 évre történő) biztonságos elhelyezése. Jelenleg a tudománynak nincs hosszú távon kielégítő (csupán átmeneti) megoldása erre a problémára, a legfejlettebb technológiával és legszigorúbb szabályozásokkal rendelkező országok (pl. Németország) is küszködnek a már meglévő nukleáris hulladékuk biztonságos elhelyezésével, a jelenben is (!), nemhogy a következő több 100.000 évet tekintve. Akármit is remélünk a jövőt illetően, ki lehet jelentetni, hogy ez jelenleg egy nem jól megoldott probléma. A kortárs tudósok tudják, hogy korábbi társaik alábecsülték a probléma nehézségi fokát, és hogy mindez vélhetően komoly terhet jelent majd a jövő generációi számára a nélkül, hogy nekik bármi közük lenne a probléma előidézéséhez. Hogy a probléma egyelőre nem megoldott, azt egy magyar politikai vezető is BELÁTTA, kár, hogy csak kérdésre, és nem magától beszél ilyenekről. A súlyos kockázatok mellett a kezelés hosszú távon vélhetően nagymértékű kibocsátással is jár majd (hiszen folyamatosan foglalkozni kell majd vele valamilyen szinten), ami szintén nincs beelszámolva ennek az energiatermelési módnak a fajlagos kibácsátásába.

Hogy az atomenergia felhasználásának kérdése és problematikája milyen bonyolult kérdés, az például EBBŐL a beszélgetésből is kiderül. Az ember azt várná, hogy a felelős politikai vezetők maguktól szerveznek ilyen szakmai vitákat, egyrészt a lakosság tájékoztatása, másrészt a saját döntéseik megalapozása végett. Sajnos nagyon nem ezt történik, ez a beszélgetés egy alulról szerveződött eseményen történt, amelynek semmiféle közvetlen hatása nincs a döntéshozóink működésére.

Beindul a kommunikációs "maszatolás"

Vegyünk most sorra néhány tipikus, a valóságot torzító politikai kommunikácót a témában, és nézzünk mögéjük, hogy mit is jelentenek, honnan is fakadnak valójában!

"Kis ország vagyunk, úgysem igazán számít, mit csinálunk"

A klímaváltozás szempontjából az a helyzet, hogy semmiféle jelentősége nincsen, hogy mekkora ország vagyunk. Ugyanis a emberiség összkibocsátása a fejenkénti kibocsátások összegeként adódik, így 10 millió ember kibocsátása ugyanolyan súllyal esik latba bárhol a világon, országhatároktól függetlenül. Egyedül az számít, hogy a fejenkénti kibocsátást mennyire tudjuk leszorítani.

"Ne a szegény országok fizessék meg az árát"

Valós probléma, hogy a klímaváltozás mérséklésének "terheit" mely országok milyen mértékben kell, hogy felvállalják. Nehéz ebben igazságot tenni, hiszen egyfelől igaz az az érv, hogy a nyugati világ, más néven a "globális észak" (amelynek Magyarország is része!), sokkal korábban kezdett tetemes mennyiségű üvegházhatású gázt eregetni a légkörbe, mint a harmadik világ országai. Így valamilyen szinten jogosan kérnek segítséget a "globális dél" országai, ha azt várjuk tőlük, hogy ne tegyék ugyanazt, amit mi tettünk az elmúlt száz évben a kibocsátás tekintetében. Az az érv is jogos, hogy a harmadik világ országainak kibocsátása jelentős részt abból adódik, hogy a nyugati országok számára gyártanak termékeket, így az nem írható csupán az ő számlájukra. A másik oldalon jogos viszont az az érv, hogy bár a nyugati világ polgárai fejenként több kibocsátást generálnak, mint a harmadik világbéliek, utóbbiaknál gyakran a magas népsűrűség miatt a környezet terhelése (így a kibocsátás is) ugyanúgy (ha nem jobban) meghaladja az ország ún. "biokapacitását", mint az előbbieknél, ennélfogva a problémát ők is ugyanolyan mértékben idézik elő a saját területükön, mint a nyugati országok.

El lehet képzelni, és hát a médián keresztül valamennyire át is szűrődik, hogy micsoda egymásramutogatás zajlik ezekben a kérdésekben mind EU-s szinten, mind globálisan (például az évente megrendezett, és mindeddig csekély eredményt felmutatni képes klímakonferenciákon). Hogy kicsit rendet tegyünk a gondolataink között ez ügyben, megfontolásra javalom a következőket:

  • Magyarország a nyugati világhoz tartozik, és bár az Európai Unióban anyagi értelemben (pl. GDP-ben mérve) nem számít "gazdag" országnak, globálisan nagyon is annak számít
  • Meg kell érteni, hogy a klímaváltozás egy közös problémája a Földön élő összes embernek (valamint az élővilág többi részének, amely ugye nem tehet az egészről, csupán viseli a következményeit), amelynek a megoldásából mindenkinek ki kell vennie a részét, mert ha mindenki a másikra vár, akkor semmi nem lesz az egészből, és mindannyian rosszul járunk
  • Nem érdemes élesen szembeállítani az emberek boldogulását, vagy egy ország jóllétét a klímaváltozás megoldásával. A szokásos klisék és téves közhiedelmek ellenére semmi okunk nincs azt gondolni, hogy az emberek a gazdasági növekedés (és így a kibocsátás növekedése) árán lesznek boldogabbak. Ez az összefüggés csak nagyon korlátozottan igaz (pl. addig a nagyon alacsony megélhetési szintig, hogy valakinek legyen mit ennie és legyen hol lakni; ezen viszont pl. a nyugati országok mindegyike - Magyarországot beleértve - a lakosság legnagyobb részét tekintve régen túl van). Vagyis a klímaváltozás megoldása nem az emberi boldogság elérésének akadálya, hanem pont, hogy csak azzal összhangban értelmezhető, és kivitelezhető. Ez persze rendszerszintű változást feltételez, amelyről a politikusaink legkevésbé sem szeretnek gondolkozni és beszélni.

Üzemanyagárak, élelmiszerárak

A fent is linkelt CIKKBŐL kiderül, hogy a magyar politikai vezetés egyik fő törekvése, hogy ne emelkedjenek az üzemanyag- és élelmiszerárak a klímavédelmi intézkedések következményeként, hiszen az veszélyeztetné a POLITIKAI STABILITÁST. Ez egyrészt csupán annak a (már fent boncolgatott) ábrándnak egy újabb megnyilvánulása, miszerint ez egy pusztán "technikai kérdés", ami nehogymár aláássa az emberek boldogulásának alapfeltételét: az alacsony árakat és a gazdasági növekedést. Nehogymár ne fogyaszthassunk ugyanannyi üzemanyagot (ami ugye az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik fő tényezője), vagy vehessünk ugyanolyan áron konvencionális mezőgazdaságból származó olcsó, egészségtelen, és magas környezetterhelés árán előállított élelmiszert holmi klímacélokért. Ezzel a hozzáállással (ahogy már írtam) "csupán" annyi a baj, hogy a klímaváltozás alapvetően nem technológiai probléma, valamint az emberek boldogságának és boldogulásának egyáltalán nem önmagukban az alacsony árak vagy a gazdaság növekedés a feltétele (sőt!). A "politikai stabilitás" veszélye pedig számomra gyanús módon bizonyos politikai körök hatalma elvesztésének veszélyét jelenti.

Érdekes továbbá, hogy amikor árakról, és emberek boldogulásáról van szó, akkor valahogy sosem merül fel az éppen regnáló politikusok körében a társadalomon belül az anyagi javak egyenlőtlen elosztásának problémája (vagyis a gazdagok és szegények közötti óriási vagyoni különbség, amelyben ők és barátaik persze az előbbi csoportba tartoznak), vagy éppen az, hogy a folyamatos, mesterséges és értelmetlen fogyasztásgenerálás (ami a gazdasági teljesítmény növelésének fő motorja) éppen a minőségi, akár pénzben mérve drágábban (de mondjuk etikus és környezetbarát módon) előállított, alapszükségletet kielégítő termékek elérhetőségét ássa alá a szegényebb rétegek számára.

Mire is jó ez a "környezetvédelem" dolog?

A magyar kormányfő hozzáállása a környezeti kérdésekhez már számos alkalommal megmutatkozott. Korábbi álláspontja szerint "komoly ember környezetvédelemmel nem foglalkozik" (szegény komolytalan ökológusok, biológusok, klímatudósok, a témával foglalkozó gazdasági, társadalom- és politikatudományi szakemberek biztosan szégyellik magukat), később pedig állítólag szerinte "Obama azért találta ki a globális klímafellépést, hogy rossz legyen Putyinnak". De változnak az idők, úgy tűnik, nem tudja elkerülni a kérdést, úgyhogy igyekszik politikai előnyt kovácsolni belőle. Ez abban nyilvánul meg, hogy a teljesen más okból kialakult helyzetet, illetve más motiváció mentén hozott döntéseket igyekszik tudatos klímavédelmi intézkedésként eladni. Jó példa erre a szocialista ipar leépülése általi kibocsátáscsökkenés, valamint a Paks II. projekt. De a LEGUTÓBBI Fidelitas tisztújító kongresszuson is kilógott a lóláb: azért kell foglalkozni környezetvédelemmel, mert ez érdekli a fiatalokat, márpedig a Fidesz nem elég népszerű a fiatalok körében. Szóval még véletlenül sem azért kell ezekkel a problémákkal foglalkozni, mert valós, súlyos, az emberek életminőségét, az élővilág és az ökológiai rendszer állapotát alapvetően befolyásoló kérdésekről van szó, hanem azért, mert a Fidesz népszerűségét növelni kell. Hát köszönjük, így akkor inkább ne tessék foglalkozni vele.

Kinek ne tessenek hinni?

Ha elfogadsz tőlem néhány alapvető tanácsot: ne higgy olyan politikusoknak, akik kétmondatos válaszokat adnak olyan bonyolult kérdésekre, mint amilyen a klímaváltozás. Azoknak se, akik nem hajlandóak vitákban részt venni ilyen kérdésekben, csupán kinyilatkoztatnak (mintha attól függene a valóság, hogy nekik mi a véleményük róla). De azoknak se, akik most, politikai potenciált látva benne, felkarolták a klímaváltozás ügyét, és harcos módon az élére álltak, miközben továbbra is ugyanazokat a mindezzel ellentmondó szlogeneket harsogják gazdasági növekedésről, dübörgő gazdaságról, gazdasági versenyképességről mindenek felett, "humán erőforrásról", az ember munkaerőpiaci értékéről, és hasonlókról. Ezek politikai érdekek mentén cselekvő emberek, akiknek se az életminőségünk javítása, se egy élhető, emberléptékű, etikus, értékalapú, gondolkodni képes és arra vágyó emberekből álló világ megteremtése nem szerepel a törekvéseik között.

Adatok, források

Az egyes országok üvegházhatású gáz kibocsátásáról ITT, az országok biokapacitásáról, népességéről, a polgáraik fejenkénti, illetve összesített környezetterheléséről pedig ITT tájékozódhatsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://btortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr9215352842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.